Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-79

6557 Az Országgyűlés 79. ülése, 1990. február 27-én, kedden 6558 új Parlamentbe. A kisebbségekkel való kivételezés a hasonló igények lavináját fogja megindítani. Ugyanilyenjogokat követelnek az egyházak, az ifjúság, a nók és más társadalmi csoportok. A válaszom erre a felvetésre: a nemzeti és etnikai kisebbségeket nem lehet összevonni az előbb felsorolt társadalmi csoportokkal. Közép-Európában, így hazánkban is a kisebbségek különleges kisebbségek az új kisebbségpolitika két alapelve — ezt kimondtuk — a pozitív cüszkrimináció és a kollektív jogok érvényesítése elegendő indok, hogy a kisebbségekkel kapcsolatban kivételt tegyünk. A polgári demokráciában sem ismeretlen ez a megoldás, igaz, nem valamennyi országban vezették be ezt Európában. A következő ilyen ellenérv. A koalíciós lehetőségek ilyen csekély többséggel számolnak, a kiegyenlített erőviszonyok esetén még a 8 képviselő is befolyással lehet, a szavazásnál a mérleg nyelvének funkcióját tölti be. Válaszom erre a felvetésre: általános politikai kérdésekben a kisebbségi képviselők szavazata politikai állásuktól függően szóródik. Ha pedig a kisebbségeket érintő kérdésekről van szó, éppenséggel az a kívánatos, hogy a mérleg nyelvének szerepében a kisebbségi érdekek megfelelően döntsenek a szavazás során. A következő ellenérv. A kisebbségeknek nem szükséges garantált mandátumot biztosítani, hiszen az új választójogi törvény alapján is bekerülhetnek a Parlamentbe, akár egyéni választókörzetben, akár területi, illetve országos listán. Válaszom erre a felvetésre: a hazai kisebbségek szórt településmódja miatt nem lehet olyan választókörzeteket kialakítani, ahol a kisebbségek többségben lennének. Pártlistán bekerült kisebbségi képviselő elsősorban pártját képviseli, nem a pártpolitikai szempontokból megosztott kisebbségeket. A következő ilyen ellenérv: a behívásos rendszer antidemokratikus, paternalista — mert a többségieket hatalmazza fel arra, hogy a kisebbségi állampolgár helyett válasszon. Válaszom erre az ellenérvre: ez idő tájt nincs más lehetőség, mint ez a javaslatban szereplő behívásos rendszer. Alternatívája csak a közvetlen választás lenne, ehhez azonban kisebbségként választói névjegyzékkel kellene rendelkeznünk vagy más módszerrel, anonim módon kellene meghatározni a kisebbségi választópolgárok körét. A paternalizmus vádja a behívást ellenző pártok részéről nem megalapozatlan ugyan, de azt is szeretném hangsúlyozni, hogy nem is önzetlen indítékú. Hiszen a kisebbségek pártlistán való indítása sem közvetlen választáson alapul, hanem a pártok által kiválasztott kisebbségek behívása és az állami paternalizmus pártpaternalizmussal való felváltása. Csak azok a kisebbségi vezetők nem sérelmezik, akiket felvettek valamelyik pártlista befutó helyére. A következő ellenérv, amit hangoztatnak a javaslat ellen: A tervezet szerint a behívó személyek —, az államelnök — vagy testületek —, a különböző pártokhoz tartozó képviselőkből álló ad hoc bizottság —, figyelembe kell venni a kisebbségi szervezetek ajánlásait. Mára azonban a legtöbb kisebbségi szervezet széttagolt, egymással rivalizálnak és az esetek többségében aligha tudnak majd egy-egy személyben megállapodni. Ezáltal a fenti érvek ellenére keresztülerőszakolt úgynevezett ,,behívás" nem éri el célját, mert mindig lesznek olyan jelentős csoportok, akik nem ismerik el a behívott képviselőt. Válaszom ezekre a felvetésekre: El kell ismernem ez a legnyomósabb ellenérv, amire nem lehet kellő súlyú választ adni. Talán csak azt, hogy a szervezeti megoszlás miatt nem lehet előre bizalmatlanságot szavazni a kisebbségi szervezeteknek, mondván úgy sem tudnak megegyezni. Meggyőződésem, hogy megoldaná a problémát, ha garantált mandátumot közvetlen választás útján lehetne betölteni, de ennek a lehetősége jelenleg nincs megadva. Összegzésképpen el kell ismernem, hogy egy olyan valóban problematikus javaslat van terítéken, amely mellett is és ellene is felhozhatók valóságos érvek, de jóval több érv szól az elfogadása mellett mint ellene. Érdemes ebből a szempontból is végiggondolni, hogy milyen következménnyel járna a javaslat elvetése bel- és külpolitikai szempontokból egyaránt — azt hiszem negatívakkal. Erről Filló Pál képviselőtársam részletesen szólt, így ezt nem érintem. Abban az esetben, ha megszavazza törvénytervezetet a Parlament, az eredeti javaslatot, illetve Kulcsár Kálmán miniszter úr expozéjában említett módosítássaljavaslom elfogadni, amely a zsidóság képviseletét is figyelembe veszi, alapvetően azért, mert a javaslat, a törvény nem kötelezi semmire a kisebbségi egyént, csupán egy lehetőséget nyújt, kérem, hogy ezt a lehetőséget biztosítsuk a számára. A kettős kötődés logikája szerint magukat a zsidó kisebbségeknek tartó honfitársainknak a magyar nemzethez való tartozása ezáltal egyáltalán nem kérdőjeleződik meg. Tisztelt Ház! Befejezésül engedjenek meg egy szubjektívnek tűnő gondolatot. Nem tartozom egyetlen nemzetiségi, etnikai kisebbséghez vagy párthoz sem. Meggyőződésem viszont, hogy ebben a kérdésben az első lépést — az előttem szóló képviselőtársaimmal ellentétben — ennek a Parlamentnek és most kell megtenni. Ezért kérem a pártokhoz tartozó képviselőtáraimtól, emelkedjenek felül a pártpolitikai szempontokon és fogadják el a javaslatot. A független és semleges képviselőktől —, melynek a csoportjához magam is tartozom —, azért kérem, hogy fogadjuk el a javaslatot, hiszen ebben a házban jelenleg ez a két frakció van többségben. Kérem, hogy ez tűnjön ki a szavazásnál is, fogadjuk el az előterjesztést. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.) ELNÖK: Roszik Gábor képviselőtársamnak adom meg a szót. ROSZIK GÁBOR: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Az egyházak parlamenti képviseletével kapcsolatban szeretnék elmondani néhány gondolatot, hangsúlyozva, hogy nemcsak mint a Magyar Demokrata Fórumnak a tagja vagy egy választókörzetnek a képviselője, hanem mint egyházi ember, lelkész mondom el a véleményemet.