Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-79
6553 Az Országgyűlés 79. ülése, 1990. február 27-én, kedden 6554 ban van az Alkotmányunk 71. §-ával, amely a képviselők megválasztására a közvetlen választás elvét írja elő. Mondom, a Parlament mindent megtehet. De szabad-e ennek a Parlamentnek ezt a terhet felvállalni, amelyért később mindenki elégedetlensége miatt szégyenkeznünk kell. A véleményem azt, hogy ezt a jogszabályt, ezt a törvénytervezetet nem szabad részletes vitára bocsátani, a Parlamentnek formális megoldást nem szabad szentesíteni. Elhangzott itt az, hogy a kisebbségek védelme az nemcsak Magyarország; Európa szinte valamennyi érintett országának jelentős problémája. Én is ezzel értek egyet. Ezt a jelentős problémát azonban formális megoldással szintetizálni nem lehet. Ez, amit most meg kívánunk oldani azzal, hogy néhány kiválasztott kisebbségnek egy-egy képviseletét biztosítjuk, ez csupán egy formális szépségflastrom, amely sem a kérdés érdemi megoldását, sem a kisebbségek részéről megfelelő megelégedést nem fog hozni. Ezért a javaslatom a következő. Az Országgyűlés hozzon egy határozatot. Határozatában vázolja fel a problémát, a probléma megoldásának szükségességét, utalja ezt mintegy örökségként, mintegy testamentumként a következő Parlament elé. Bízom abban, hogy a következő Parlament meg fogja találni erre a legmegfelelőbb megoldást. Ez lenne a javaslatom. Kérem a tisztelt képviselőtársaimat, szíveskedjenek ebben támogatni. Köszönöm szépen, flaps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. — Tamás Gáspár Miklós képviselőtársunkat illeti a szó. TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Mindennel egyetértek, amit Horváth Jenő képviselőtársam az előbb mondott. Szeretnék még néhány további érvet — nagyon röviden — a törvényjavaslattal szemben elmondani. Mivel elhangzott itt az az érv, hogy nekünk tekintettel kell lennünk a határokon túli magyarság érdekeire is ebben a kérdésben, ezért mielőtt erre az ülésszakra sor került volna, igyekeztem konzultálni a határokon túli magyar kisebbségek szakértőivel és politikai vezetőivel ebben a kérdésben. Itt elsősorban dr. Dobai Istvánnak, az erdélyi magyarság legjobb közjogi szakértőjének a véleményére szeretnék hivatkozni, aki azt mondja, hogy a romániai magyarság akkor kíván biztosított képviseletet magának a Parlamentben, ha az új román Alkotmány szerint kétkamarás Parlamentje lesz az országnak. Nem kívánnák a korporativ elemet belevinni a közvetlen választással egy választott Parlamentbe, mert megzavarná a jogrendszer egységét. Úgy gondolom, hogy általában véve sem helyes ennek a Parlamentnek most, létezése utolsó napjaiban az Alkotmányt módosítani. De ezt a nemzetiségi törvényjavaslatot valóban nem volna helyes támogatnunk, tisztelt Országgyűlés, mert a megoldás csakugyan formális volna, és megbontaná a magyar jogrendszer, a magyar parlamentarizmus egységét. Ezt valóban nem tehetjük, és ehelyett más megoldásokat kellene szemügyre vennünk; és talán Horváth Jenő képviselőtársam megoldása valóban helyes, hogy üzenetben ezt hátra kellene hagyni a következő Országgyűlésnek — azokat a javaslatokat, amiket az igazságügy miniszter úr is említett, az ombudsman kijelölését, a nemzetiségi tanácsot és hasonlókat, hiszen a kisebbségek védelméről valóban gondoskodni kell. Még egy szempontra hívnám fel tisztelt képviselőtársaim figyelmét. Ha a nemzetiségeknek ezt a formális jogot ilyen módon való képviseletükre megadjuk, íme a püspök úr felszólalása is igazolja, hogy más hasonló igények is felbukkanhatnak, hasonlóképpen jogos, hasonlóképpen képviselhető, érvekkel alátámasztható igények, és a Parlament, a választási rendszer egyre inkább elmozdul egy korporativ riányba. Én jogosnak tartom azt az igényt, hogy valamilyen módon minden jelentős kisebbség, ne csak a nemzeti kisebbségek, hanem vallási csoportok is valamilyen módon képviselve legyenek az államban, de ez a mód véleményem szerint nem helyes, ezért azt javaslom, hogy az Országgyűlés ezt a törvényjavaslatot ne fogadja el. — Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló dr. Mezey Károly képviselőtársunk. DR. MEZEY KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Horváth Jenő érvelésével egyetértek, de a végkövetkeztetésével nem értek egyet. Ugyanis akkor a következő ciklusba úgy lép át az Országgyűlés, hogy a kisebbségek képviseletét nem oldottuk meg, és nem akarok visszatérni azokra az érvekre, hogy mind Kelet-Európában, mind Nyugat-Európában mekkora a figyelem az iránt, hogy most milyen döntést hozzunk. Nem vitás az, hogy az előterjesztés nem felel meg azoknak az alapelveknek, amelyeket a választási törvényünkkel ki akartuk fejezni, nem felel meg egy demokratikus állam képviseleti jogának. Ugyanis az előterjesztés alapján a képviselet, a nemzetiségek képviselete nem lenne arányos, ez teljesen nyilvánvaló. Nem lenne egyenlő sem a választójogában a nemzetiség, hiszen nem lenne egyenlő a magyar lakossággal, és egyáltalán nem lenne választás. Ezért nézetem szerint is csak egy választási törvénymódosítással lehetne megoldani, amire most lehetőség nincs. Egy kérdésben azonban tudnánk találni megoldást, nevezetesen az arányosság kérdésében. Az igazságügyi bizottság előadója elmondta azt, hogy a nemzetiségi képviselők egyike sincsen megelégedve azzal, hogy csak egy-egy képviselőt juttathatnának be a Parlamentbe, és néhányan elmondták azt is, hogy hány helyre tartanának igényt. Véleményem szerint ha mi ezt az igényt figyelembe vesszük, akkor legalább az arányosság elvének meg tudunk felelni. A tervezet szerint nyolc képviselőt kellene kooptálnia a Parlamentnek. Számításom szerint tizennyolc kooptálással az arányosság igényének meg tudunk felelni. Tudomásom van arról, hogy a Parlamentben 406 hely van, tehát ha a kooptálás mellett maradunk, akkor legalább az arányosság elvének meg tudunk felelni akkor, ha figyelembe vesszük az egyes nemzetiség csoportok ilyen irányú igényét. Köszönöm szépen. (Taps.)
