Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-78

6521 Âz Országgyűlés 78 ülése, 1990. február 1-én, csütörtökön 6522 Minden más személyi kérdés eldöntése a televízió vezetésének a feladata és hatásköre, ebbe a Miniszter­tanács nem szól és nem is szólhat bele. Mindent összevetve: nincs olyan kérdés ma a televí­zió felügyeletét illetően, amely a Kormány szintjén rendezésre vár. Én is olvastam a ma reggel megjelent lapokat, amelyekben az ideiglenes köztársasági elnök véleményt nyilvánított a felügyelő bizottságról — azt azonban én is úgy olvastam, ahogyan a tisztelt képvise­lő úr — nyomatékosan magánvéleményként közölte amit mondott. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen. Dr. Raffay Ernő képvi­selőtársunk kérdést tesz fel a külügyminiszterhez az er­délyi és a romániai magyar nemzetiségű menekültek állampolgársági státuszának a rendezése tárgyában. Őt illeti a szó! DR. RAFFAY ERNŐ: Tisztelt Országgyűlés! Tisz­telt Államtitkár Úr! Az általam tervezett bevezetőt bizonyos okoknál fog­va nem mondom el — főleg időhiány miatt. A romániai bizonytalan helyzet, illetve a szegedi Er­délyi Körben általam tapasztalt félelmek miatt teszem fel a következő kérdést, amely két mondatból áll: Mikor és mit kíván tenni a kormányzat a Magyaror­szágon letelepedett erdélyi és romániai magyar anya­nyelvű menekültek és áttelepültek állampolgársági stá­tuszának záros határidőn belüü rendezésével kapcso­latban? Esetleg tervezi-e a Kormány a menekültek kedvez­ményes honosítási eljárását? Köszönöm szépen! ELNÖK: A kérdésre dr. Kovács László államtitkár válaszol. DR. KOVÁCS LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! A menekültek magyar állampolgársága megadásá­nak kérdését nemzetközi oldalról egy kétoldalú magyar—román megállapodás szabályozza. Ez 1979. júniusában született és 1980. február 11-én került kihir­detésre — ennek a dátumnak most különös jelentősége van. Ez a megállapodás kizárja a kettős állampolgárság lehetőségét, ugyanis a megállapodás 11. cikkelye az új állampolgárság megadását a régi állampolgárságból való elbocsátás tényének az igazolásához köti. A korábbi években ez a különösebb nehézséget nem okozott, bár az eljárás meglehetősen lassú volt, a ro­mán Államtanács ezeket a kéréseket meglehetősen las­san bírálta el, gyakran egy évnél is többet vett igénybe. Amíg néhány tucat esetről volt szó évenként, addig ez komolyabb problémát nem jelentett. Komoly problé­mává akkor vált, amikor a menekülés tömeges lett és sokezer ilyen ügy keletkezett, azóta sokezer ilyen ügy vár rendezésre. Ráadásul a megoldást lehetetlenné tette az a körülmény, hogy a budapesti román nagykövetség nem fogadta el az állampolgárságról való lemondás iránti kérelmeket. Ezeket csak otthon, Romániában adhatták volna be, amire viszont értelemszerűen nem volt lehetőségük. A Külügyminisztérium a helyzet megoldása érdeké­ben az elmúlt évben többször is tett kísérletet, ez elől román részről kitértek. A megoldást abban látjuk, hogy módosítsuk vagy tárgyaljuk újra a megállapodást. Nem az egyoldalú felbontásban kerestük a megoldást, mivel az további tehertételt jelentene a magyar—román viszonyban, ráadásul további tömeges áttelepülésre ösztönöze. Félő volt az is, hogy ez esetben a visszatele­pülés lehetetlenné válna, illetve visszamenés esetén le­hetetlenné válna a rehabilitálás. Ezt a helyzetet szerette volna a Külügyminisztérium elkerülni, amikor nem a felmondásban, hanem a megállapodás módosításában kereste a megoldást. Mint említettem román részről ezekre nem történ ér­demi reagálás, illetve kitértek a forradalom győzelme óta Horn Gyula külügyminiszter bukaresti tárgyalásai során, Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideigle­nes elnöke itt Budapesten a Nemzeti Megmentés Frontja Tanácsa alelnökével folytatott megbeszélésén, illetve Budapesten külügyminisztériumok szakértői közötti megbeszélésen került sor újból a kérdés felve­tésére. Román részről érdemi választ ezúttal nem ad­tak, bár el sem utasították a javaslatot. Figyelembe véve, hogy közeledik február 11-e, ami­kor lejár a megállapodás második öt éves érvényessége és a megállapodás 14. cikkelye szerint amennyiben a lejárat napjáig egyik fél sem tesz javaslatot az egyolda­lú felmondásra, a megállapodás újabb öt évre lép ér­vénybe, a mai nap délelőttjén a Külügyminisztérium egy nagyon határozott diplomáciai lépést tett. Jegyzék­benjavasolta a román félnek azt, hogy a megállapodás módosításáig vagy egy új megállapodás kötéséig közös megegyezéssel függesszük fel annak a 11. cikkelynek az alkalmazását, amely — mint említettem — a régi ál­lampolgárságból való elbocsátás igazolásához köti az új állampolgárság megadását. Azt is kérte a magyar jegyzék, hogy a választ február 8-ig adja meg a román fél. Amennyiben visszaigazolja ezt a jegyzéket, akkor a megállapodás a felfüggesztés­ről érvénybe lép. Február 11-éig mindenképpen döntés­re kell vinnünk a dolgot. Ha másképpen nem megy, ak­kor az egyébként nem kedvező megoldást választva: a megállapodás egyoldalú felmondását. Gál Zoltán belügyminisztériumi államtitkár úr fel­hatalmazott annak a közlésére, hogy amennyiben a nemzetközi feltétel oldaláról a rendezés lehetősége lét­rejön, a Belügyminisztérium azon lesz, hogy a magyar állampolgárság megadását egy kedvezményezett, gyorsított eljárással végezze el. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm. Képviselőtársaim! Még egy kérdésről van szó. Dr. Hellner Károly képviselőtársunk kérdést intéz a közle­kedési, építési és hírközési miniszterhez egy, az Esztergom—Párkány közötti Dunahíd megépítésének sorsáról. Őt illeti a szó. DR. HELLNER KÁROLY: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Párt bu­dapesti szervezete, illetve képviselői kezdeményezik az Esztergom—Párkány közötti közúti Dunahíd sorsának rendezését. A párt képviselői felvették a kapcsolatot Párkány és Esztergom társadalmi szervezeteinek kép­viselőivel, akik kinyilvánították óhajukat a híd megépí-

Next

/
Thumbnails
Contents