Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-78

6505 Az Országgyűlés 78 ülése, 1990. február 1-én, csütörtökön 6506 tam egy levelet. Engedjék meg, hogy visszatérjünk egy interpellációra. Ma délelőtt az Országgyűlés elfogadta a mezőgazdasági bizottságnak a 390. számú jelentését dr. Técsy László, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei képviselő interpellációja tárgyában. A jelentés szerint — idézem — ,,a mezőgazdaságban 1990. január l-jétől szűnjön meg a keresetszabályozás és az ezt kifejező módosító javaslat a Kormány indítványa alapján kerüljön be a vállalkozási nyereségadóról szóló törvénytervezetbe". Eddig az idézet. Ezzel az országgyűlési döntéssel kapcsolatban az alábbiakat ajánlják figyelmünkbe, ajánlja figyelmünkbe a Minisztertanács Hivatalának elnöke: ,,A jelentés megszövegezése szerint a Kormány e feladatot már nem tudja teljesíteni, hiszen a vállalkozási nyereségadó-törvény tervezetét az Országgyűlés az előző év novemberében elfogadta, anélkül, hogy a képviselő említett indítványát figyelembe vette volna. Ebből következően a jelentésben foglaltak csak akkor teljesülhetnek, ha a mezőgazdasági bizottság, vagy az indítványozó képviselő az Alkotmány és a Házszabályok előírásaira figyelemmel önálló törvénymódosítást nyújt be az Országgyűléshez." Kérem ennek tudomásulvételét. Técsy képviselőtársamé a szó. DR. TÉCSY LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági bizottsági ülésen, ahol ez megtárgyalásra került, ott volt a pénzügyminiszter-helyettes úr, Nagy István. Elmondta a véleményét. Erről jegyzőkönyv van. Én ezt egyébként szeptemberben az Országgyűlés elé terjesztettem, hogy még legyen lehetősége a Kormánynak, bármelyik szükséges, akár a vállalati nyereségadó, akár az SZJA törvényeket módosítani. Nem tehetek róla, hogy javaslatomat a PM nem vette komolyan. Ez egy érvényes országgyűlési határozat, ezzel a Kormány szerintem egyet tehet: végrehajtja. Ha mégis vétózik, és mi engedjük, marad továbbra is, hogy a farka csóválja a kutyát. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Valószínű, hogy a kérdés tovább fog gyűrűzni. Az igazság, azt hiszem, nemigen tévedek, valóban az, hogy ebben az esetben törvénymódosítást kell beterjeszteni, amelyet a bizottság az interpellációval egyetértésben fog majd kidolgozni. Folytatjuk — képviselőtársaim — az interpellációkat. Ábrahám Vince képviselőtársunk interpellálni kíván a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhez az 1950—60-as években történt földértékesítések tárgyában. Őt illeti a szó. Jelen van? Nincs jelen. Zsolnay Katalin képviselőtársunk jelen van? ZSOLNAY KATALIN: Igen. ELNÖK: Igen. Interpellálni kíván a miniszterelnökhöz az 1990. évi vágóállat-termelés, -forgalmazás és feldolgozás tárgyában. Őt illeti a szó. ZSOLNAY KATALIN: Tisztelt Szabó Ferenc Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az a téma, amelyben a novemberi Országgyűlésre interpellációt adtam be, mindannyiunkat érint. Ez pedig a vágóállatforgalmazás, a hűsfeldolgozás, a húsértékesítés külpiaci és belföldi helyzete, amely számos ellentmondással terhes. Mindenképpen megoldást sürget ezek feloldása, hogy elkerüljük a jelenleginél is kedvezőtlenebb állapot kialakulását. Az interpellációmra adott írásbeli választ a jelenlegi és a jól becsülhető közeljövőbeli helyzetre tekintettel nem tudtam elfogadni, a válasz az interpellációban foglalt problémák többsége esetében csak elismeri azok felvetésének jogosságát, de a konkrét megoldásokkal adós marad, néhány esetben pedig kereken megkerüli a kérdést. Ugyanebben a témában megkeresett Pásztohy András Somogy megyei képviselőtársam is, aki szintén interpellálni kívánt volna, de érezve az idő súlyát, úgy határozott, hogy csatlakozik az általam beadott interpellációhoz. Ezért ez úton megismétlen a legsúlyosabbnak ítélhető kérdéseket, amelyek a vágóállattervezés és feldolgozás sorskérdései. Nyilvánossá váltak az 1989. év december 31-ei állatállomány adatai, az ebben foglaltak ismertek, és a nem kívánatos állatállomány-csökkenés tendenciája, ami azóta is egyre erősödik. Idézek a KSH elemzéséből. A kivágások mennyisége minden állatfajnál meghaladta az állomány szintentartásához szükséges mértéket. A jelenlegi piaci anomáliák, a belföldi forgalom-visszaesés miatti, helyenkénti élőállat-értékesítési gondok, illetve az esetenként tapasztalható felvásárlási árcsökkentési szándékok hatása a vágósertés-állomány 60 százalékát előállító kistermelői forgalomban a jelzett tendenciát tovább erősíthetik. Tisztelt Országgyűlés! A sertéshús termelés, valamint a belföldi és a külföldi értékesítésének folyamata egyaránt feszültségektől terhes. A hozzánk több forrásból eljuttatott információk szerint az élősertésexportengedélyek kiadásának megszüntetése és az exporttilalom bevezetése tovább fokozza a termelők bizonytalanságát. 1989-ben mintegy 660 ezer darabbal csökkent a sertéslétszám. Ez a folyamat nem állt meg. A romló jövedelmezőségi viszonyok mellett a már fellépő értékesítési gondok jelentős mértékben csökkentik a tartási kedvet. Ennek következtében áruhiány keletkezik és szükségszerűen tovább emelkednek a belföldi fogyasztói árak is. Az ezévi januári jelentős áremelés tartós belföldi fogyasztás- és keresetcsökkentéssel jár. Az állatok átvétele akadozik. A vágásra érett sertések túltartása gondot jelent a termelőnek a túltartás költségnövekedése, a feldolgozónak a tárolás és finanszírozás költségnövekedése miatt. A rendelkezésemre álló piaci információk alapján jelentős mennyiségű élősertés értékesítésére van lehetőség igen kedvező áron. Erre az exportbevételre nyilván szüksége van az országnak. A Minisztertanács a kereskedelmi miniszter hatáskörébe utalta az exportengedélyek kiadásának és tilalmának érvényesítését. Ezért megkérdezem: mivel indokolható az élősertésexporttilalmának bevezetése és fenntartása 1990. év első felében? Tisztelt Államtitkár Úr! Mivel az állomány csökkenése nem kívánatos, ezért a piaci viszonyok rendezettségének megteremtése elengedhetetlen feltétel. Ennek