Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-78

6479 Az Országgyűlés 78 ülése, 1990. február 1-én, csütörtökön 6480 jelezhető volt a titkos szavazás, hiszen ott is nyíltan sza­vaztak a gyűléseken az emberek a jelöltállítás során. Akkor teljesen más volt a politikai szituáció, ez a kér­dés akkor nem volt igazán kérdés. Befejezésül — talán egy kicsit megelőzvén a tárgya­lásra kerülő anyagot, én úgy gondolom, hogy Berecz képviselő úr problémájára a beterjesztett önálló indít­vány megfelelő választ fog adni. Köszönöm szépen. ELNÖK: Az az önálló indítvány, amelyre az állam­titkár úr utalt, még nincs döntésre érett állapotban. Nagyon reméljük, hogy délután már Önök elé ke­rülhet. Kérdezem Berecz János képviselőtársamat, hogy egyetért-e az elhangzottakkal? (Berecz János: Ebben az esetben rendben van!) Kovács Lászlóné ezzel kap­csolatban kér szót? (Igen.) Öné a szó! KOVÁCS LÁSZLÓNÉ: Köszönöm elnök úr a szót. Ezen ajánlási szelvények gyűjtésével kapcsolatban sze­retnék Önöknek öt mondatot mondani. Képviselőtársaim! Ha az elektronikus és írott sajtó­ban elhangzottak mind igazak, hogy készpénzért, vá­sárlási utalványért zsarolással, fenyegetéssel szedik az ajánlási cédulákat, akkor az így megszerzett ajánlási szervények mennyiben támasztják alá az általunk elfo­gadott és oly nagyon óhajtott első szabad választás igényét? Az ország nyilvánossága előtt megkérdezem a kü­lönböző pártok és pártszerűen működő szervezetek képviselőit, hogy a nemzeti kerekasztal ajánlása alap­ján az Országgyűlés által elfogadott választási tör­vényt, az általuk létrehozott Etikai Kódexet hogyan ér­telmezik? Aláírásukkal szentesített szabályok rájuk nem vonatkoznak? Törvényen kívül érzik magukat? Akkor végülis már kékcédulázhatunk is. Vajon ezt akartuk mi, ilyen szabad választásokat? Az emberek szemében valóban bizonytalanságot lehet látni, amely megerősíti azt a meggyőződésemet, hogy már a válasz­tás első szakaszában többet ártottunk az oly nagyon óhajtott demokráciának és jogállamiságnak, mint amennyit hivatkoztunk rá az elmúlt hónapokban. Felkérem a jelenlévő és a karzaton lévő szervezete­ket, pártokat, azok képviselőit, bizonyítsuk be ennek az országnak, hogy a társadalmi fejlődés folyamatában a nemzet és a népfelség bizalmát bírjuk. Ha ezt ezen a választáson nem bizonyítjuk be, akkor semmire sem vagyunk érdemesek. Köszönöm. (Nagy taps.) ELNÖK: Én azt hiszem, hogy maradnunk kellene az interpellációknál és ez azt is jelenti, hogy új vitát nem nyitunk, az interpelláló véleményét és a választ meg­hallgattuk. Most azt kérdezem Berecz János interpellá­ló képviselőtársamtól, hogy egyetért-e a válasszal? BERECZ JÁNOS: Egyik mondatom Kovács László­né képviselőtársam által előadottakhoz szól, ugyanis az általa elmondottakat törvény tiltja, aki ilyet követ el az törvénysértést követ el, konkrétan tetten érhető. Az ajánlási cédulára eddig nem volt megfelelő intéz­kedés — ezért interpelláltam. Természetesen egyetér­tek Dauda Sándor képviselőtársam sürgősségi indítvá­nyával, és ha az ma döntésre kerül, akkor egyetértek; ha nem, akkor kérem, hogy az államtitkár úr mégis­csak mondja el, hogy milyen intézkedést tervez, mert engem elsősorban ez érdekel. ELNÖK: Kérem, hírnök jött és pihegve szólt, hogy negyed óra múlva az önálló indítvány érett lesz a döntésre. Kérdem tehát a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e, elfogadja-e a választ? Kérem szavazzunk erről! (Meg­történik.) (174 igen, 5 nem, 20 tartózkodás.) Az Országgyűlés egyetértett a válasszal. Filló Pál és Nagyiványi András képviselőtársunk in­terpellál a lakcím-bejelentéssel kapcsolatos visszaélé­sek megszüntetése ügyében a belügyminiszterhez. Kérdem a két interpelláló képviselőt, hogy melyikük kíván szólni? Filló Pál. Öné a szó! FILLÓ PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képvi­selőtársaim! Egy régi ügyet szeretnék feleleveníteni az Ország­gyűlés színe előtt. Morvay László budapesti képviselő­társunk 1986-ban feltett egy kérdést a belügyminiszter úrhoz, majd miután nem történt intézkedés, 1987. de­cemberében interpellált is ebben a témakörben. Sajnos a mai napig érdemi intézkedés a lakcím-bejelentéssel kapcsolatos problémákra nem történt. Éppen ezért Nagyiványi András képviselőtársammal egyetértésben szeretnék néhány szót szólni a lakcím-bejelentéssel kapcsolatos visszaélésekről. Kedves Képviselőtársak! Elsősorban a nagyvárosok­ban és a fővárosokban okoz ez gondot. Gyakorivá vál­tak az olyan bejelentkezések, amelyekről a lakás tulaj­donosa, illetve bérlője nem szerzett tudomást. Meg­győződésem, hogy ennek a kiszolgáltatott helyzetnek a megszüntetése sürgős intézkedést igényel. Éppen ezért kérdezem az államtitkár urat: tervezi-e a tárca, hogy rövid időn belül megoldja ezt az évek óta húzódó prob­lémát? Köszönöm. ELNÖK: Dr. Gál Zoltán belügyminisztériumi ál­lamtitkár válaszol. DR. GÁL ZOLTÁN: Tisztelt Országgyűlés! Látványos módon is válaszolhatnék az interpelláció­ra, felmutathatnám, hogy itt van a belügyminiszteri rendelet, amely aláírásra vár és remélhetőleg arra a problémára is megfelelő választ ad, amit az interpellá­ló képviselő joggal feszegetett. Két mondatot azonban mondanom kell. A képviselő maga is utalt rá, hogy egy korábbi és elég régi interpel­láció már ezt a problémát felvetette, ehhez képest a lát­ványos akció, — amit nem tettem meg a felmutatással —, kicsit későnek tűnik. Ennek az a magyarázata, hogy az a probléma, amit az interpelláció is tartalmaz, elég bonyolult ahhoz, hogy könnyedén meg lehessen olda­ni, másrészt rendkívüli módon ütközik az állampolgári érdek és a jó értelemben vett hivatali érdek. Magyarán, az hogy a lakcím-bejelentés legyen egyszerű. Ugyan­akkor az igazgatás pontos adatokkal rendelkezzék ah­hoz, hogy az állampolgárt el tudja érni, ami szintén ál­lampolgári érdek. Tudjuk, hogy a népesség-nyilván-

Next

/
Thumbnails
Contents