Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-78

6467 Az Országgyűlés 78 ülése, 1990. február 1-én, csütörtökön 6468 Kérdezem dr. Király Ferenc képviselőtársamat, elfogadja-e a választ? DR. KIRÁLY FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Kérem Önöket, járuljanak hozzá ahhoz, hogy erre a kérdésre én most ne válaszoljak. Köztudott, hogy időközben megalakult a témát vizsgáló bizottság, ez a bizottság jelenleg is folytatja munkáját. Nagyon reméljük, hogy még ennek az Országgyűlésnek az asztalára letehetünk egy használható és a jövő elvárásainakis megfelelő jelentést. Ebben a jelentésben természetesen az én válaszom is benne lesz. Kérem Önöket, hogy fogadják ezt így el tőlem. Köszönöm. ELNÖK: Megkérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a miniszter válaszát? Kérem, szavazzunk erről! (Szavazás.) (Igen: 84, nem: 33, tartózkodás: 77) Megállapítom, hogy a miniszteri választ az Országgyűlés elfogadta. (Nagy zúgás a teremben.) Bocsánat, a választ az Országgyűlés nem fogadta el! Mivel nem fogadta el, így visszautalom a honvédelmi vizsgáló bizottságnak ezt a kérdést is, mely része természetesen annak a vizsgálatnak, amit most folytatunk. Kérdem Király Ferenc képviselőtársamat — látom, szót kér —, Öné a szó. KIRÁLY FERENC: Elnézést kérek elnök úr nem ezt kértem. Lehetséges, hogy nem fejeztem ki elég világosan magam. Miután a bizottság még dolgozik ezen, én tulajdonképpen azt kértem az Országgyűléstől, hogy a kérdést napoljuk el és ne döntsünk ebben a kérdésben. ELNÖK: Mivel döntés nem szükséges, elégséges, ha az elnök visszaadja az interpellációt, és majd akkor térünk vissza erre az egészre, amikor a honvédelmi vizsgáló bizottság jelentést tesz az Országgyűlésnek, így megfelel képviselőtársunk? (Igen.) Köszönöm. Kovács András képviselőtársunk interpellálni kíván a pénzügyminiszterhez a hazai cukortermelés, a cukorrépa jugoszláviai feldolgozása tárgyában. Képviselőtársunké a szó. ő Heves megye 10. választókerületének képviselője. KOVÁCS ANDRÁS: Tisztelt Országgyűlés! Interpellációm viszonylag hosszú, én ezért csak a lényegét próbálom mondani, remélem megfelel így is. A konstrukciója olyan — jugoszláv bérfeldolgozás —, hogy a határmenti területekről kezdetben 1—2 ezer hektárról szállítottak át Jugoszláviába répát bérfeldolgozásra. Ennek fejében a kinyerhető cukor 70%-át visszakaptuk, és ez volt tulajdonképpen a répa ára a termelőüzemekben. Ez a konstrukció később továbbfejlődött, 89-ig 9 ezer hektárra, amikor azt ígérték, hogy be fog fejeződni, mert ennek következtében néhány cukorgyár nagyon kellemetlen helyzetbe került. Az év elején 12 300 hektárra ezt a területet felbővítették. Talán arról néhány szót, hogy mi az oka annak, hogy rendkívül kedvező feltételekkel vállalják a jugoszláv cukorgyárak a bérfeldolgozást. Ennek az oka az eltérő árviszonyokban, az eltérő piaci viszonyokban van. Mit jelent ez? Jugoszláviában 2,5 márka a cukor ára, a melaszt és a száraz szeletet, melléktermékeket exportálhatják, ez is kinn marad. Ezáltal olyan többletbevételre tehetnek szert, amit — hogyha a magyar cukoripar is megtehetne — akkor nyugodtan megfizethetné ő is a jelenlegi répaár 2—2,5-szeresét is. Mik a következményei ennek a konstrukciónak? Az egyik, egy kedvező következmény, a résztvevő összes cukorrépa-termelő gazdaság 10%-a részére, hogy nem kell a drága betakarító gépeket megvásárolni. Nem biztos, hogy jó ez, mert elsorvasztja a hazai gépállományt. A másik: csökken a hazai répatermő terület. A cukorgyárak nem tudják a kapacitásukat kihasználni, ezáltal csökken a jövedelmezőségük, nem tudják megfizetni a répát a mezőgazdasági üzemeknek, annak a 90%-nak, ami kimarad ebből a konstrukcióból. Ezek az üzemek szép lassan leállnak a répa termeléséről, nem tudják megvásárolni a gépeiket. Az egész hazai cukorvertikum lassan tönkremegy, csődbe jut. Tulajdonképpen ennek az ellentételezése a jugoszláv cukoripar támogatása és a répatermelők szűk körének, ennek a 10%-nak, egy cukor extraprofittal történő ellátása, aminek jellemzésére azt szeretném csak mondani, hogyha ez az extraprofitot szétosztották volna a másik 90% répatermelő között, akkor a hektáronkénti tiszta jövedelmük évjárattól függően 30—60 % -kai magasabb lett volna az elmúlt 5 esztendőben. Nem az én adatom ez, ez az Agrárgazdasági Kutatóintézet tanulmányából való. Vagy egy más megközelítésből, ha ezt az összeget fedezetül használja az összes répatermelő mezőgazdasági üzem gépparkjának a megújítására, akkor most nem kellene ezek műszaki színvonalának, teljes fizikai leromlásának gondjaival küzdeni. A másik hatás az inflációs spirál, ezt még fontosabbnak tartom. Ez a jugoszláv répára megfogalmazódik a visszaadott cukor értékében, ez — még egyszer mondom — körülbelül a mostani, a jelenlegi, a hazai cukorgyárak által fizethető répaárnak a kétszerese. A mezőgazdasági üzemek, amelyek eddig a cukorgyárakkal szerződtek, a jugoszlávokkal akarnak szerződni, nem kötnek szerződést a hazai cukorgyárakkal, csak akkor, — egymás után érkeznek a levelek a cukorgyárak igazgatóihoz, de a miniszterhez is —, hogy körülbelül azt az árat kérik mint amit a jugoszláv bérfeldolgozásból lehet realizálni, és az egyéb feltételek is megegyeznek a jugoszláv répaártétellel. Ez azt jelenti, ha ez teljesül, akkor 45—50 Ft lesz a cukor ára, és hadd tegyem hozzá, miután ezt át kell hárítani a szabad árak miatt a cukor fogyasztói és termelői árába, hogyha a répa ára ilyen extrém értékeket ér el, akkor ez maga után vonja a többi mezőgazdasági terméket is. Mert ez lesz a példa ami vonzani fogja a többit. Tehát egy megfoghatatlan inflációs spirál indul el. És emellett egy milliárdos népgazdasági veszteség is jelentkezik, amiről eddig nagyon bölcsen hallgattunk, nem akarok ennek a részleteiről beszélni. 12 millió dollár annak a kinnmaradó cukornak a mellékterméknek az értéke, amelyet mi exportálhatnánk, ez nem jön vissza. Ezen kívül költség-