Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-78

6469 Az Országgyűlés 78 ülése, 1990. február 1-én, csütörtökön 6470 vetési kiesés is van. A kinnmaradó melaszból készíthető szesz fogyasztási adójának kieséséből és abból a nyereségkiesésből, amelyik — hogyha ezt a répát itthon dolgoznánk fel —, ugyancsak jelentkezne a költségvetésben. De számos egyéb veszteség is felmerülhet. Én folytattam előzetes tárgyalásokat, először levelet írtam, nem interpellációval kezdtem. Nem jutottunk különösebb eredményre. Levélválaszt is kaptam most legutóbb az interpellációmra, sajnos ez sem kielégítő. Szeretném hangsúlyozni, a tárgyalásokon és a levelekben is az a vezérmotívum és az derül ki belőle, mintha én meg akarnám szüntetni a jugoszláv bérfeldolgozás konstrukciót. Szó nincs róla! Szükségünk van rá. A hazai répatermelés éghajlattól függő, időjárástól függő fluktuációinak a levezetésére, de nem a jelenlegi rendkívül káros konstrukcióban. A mostani helyzetben én egyetlen lehetőséget látok arra, anélkül, hogy az érvényes nemzetközi szerződéseket megbontanánk, hogy a cukorra egyébként meglévő vámot vessük ki. Én nem ragaszkodom ahhoz, hogy a 80%-os vám legyen, de olyan vám legyen, amely versenyképessé teszi a hazai cukorgyárakat. A hazai cukorgyárakat nem lehet zsákban futtatásra kényszeríteni. Amit most csinálunk az az, nem exportálhatjuk a cukrot, a melaszt és a száraz szeletet. A jugoszlávok mellettünk szöges cipőben futnak — hogy sporthasonlattal éljek —, mi pedig a hazai cukorgyárak zsákban futnak. Azt hiszem, hogy itt az exportot a hazai ellátás érdekében nem lehet felszabadítani, tehát marad a másik oldal, a védővámok alkalmazása. Én el tudom képzelni azt is, hogy a védővámokból — ha a Pénzügyminisztérium ezzel egyetért —, osszunk vissza a többi répatermelőre, annak a 90%-nak, amelyik ebből nem részesül. Más megoldás is lehetséges. De mindenképpen adminisztratív intézkedésekkel nem lehet a dolgot megoldani, csak azzal, hogyha a piaci feltételeket közelítjük egymáshoz. És végezetül: szeretnék egy kérdést feltenni. A decemberi Országgyűlésen képviselőtársaim nem értették, hogy én miért kértem szót. Nem akartam hosszú lenni. Azt mondtam, jegyzőkönyvben szeretném rögzíttetni, hogy ne történjen semmi visszavonhatatlan addig, amíg az interpelláció sorra nem kerül. Vannak olyan vélemények, s miután szerződnek egyre-másra máig is a jugoszláv cukorrépára a gazdaságok, ebből is arra lehet következtetni, hogy valami történt. Szeretném megkérdezni mind Szabó államtitkár urat, mind Kunos államtitkár urat, hogy kért-e a MÉM az interpelláció elhalasztása ellenére vámmentességet erre a cukorra, és adott-e a Pénzügyminisztérium vámmentességet? — Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Az interpellációra dr. Szabó Ferenc államtitkár úrnak kell választ adni. Megkérem őt, szíveskedjék azt megtenni. DR. SZABÓ FERENC, államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Mivel elnök úr az írásos válaszomat a tegnapi nap szétosztatta, nem szeretném azt teljes mértékben megismételni, csupán a legfontosabb és a képviselő úr által is itt megismételt témákhoz kapcsolódnék. Az egyik: több ízben vizsgáltuk — és nemcsak az elmúlt napokban, hanem az elmúlt években, többször vizsgáltuk — ezt a jugoszláv bérfeldolgozási konstrukciót. Való igaz, hogy vannak ennek előnyei és vannak hátrányai. Azt hiszem, érthető, hogy az egyik fél részéről az előnyök hangzanak el, a másik oldalról a hátrányok. Én szeretném azt hangsúlyozni, hogy nekünk meggyőződésünk — és ezt számszerűleg, meg tanulmányokkal, tudományos intézetek tanulmányaival is tudjuk igazolni —, hogy itt az előnyök nagyobbak. Kétségtelen az, hogy nem az egész ország területére terjed ki ez a konstrukció. Hozzá kell tennem, hogy ez nemcsak erre a konstrukcióra érvényes, hanem az egész kishatármenti együttműködésre. Ez benne van a természetében, hogy azok működjenek együtt, akiknek a földrajzi közelségük lehetővé teszi a kölcsönös gazdasági érdekek érvényesítését. A másik, amit szeretnék kiemelni és hangsúlyozni, hogy a piaci viszonyok általánossá tételének a követelményébe ez a cukorrépa bérfeldolgozás is beleillik. A cukor tekintetében most az a helyzet, hogy a világpiaci prognózisok növekvő keresletet és jó árakat jeleznek, és a konjunktúra kihasználása céljából ezért a bérfeldolgozásból származó cukorra is szükségünk van. Ez azt is jelenti — és ezt is hangsúlyozni kell —, hogy a bérfeldolgozás megszűnése vagy megszüntetése a térségben a répatermelés teljes felszámolásához vezethet. Nagyon sok ok miatt, amiben külön kitüntető szerepe van a hiányzó gépparknak, és ezáltal, hogy ha ott a cukorrépa-termelés megszűnik, a magyar cukorgyárak nyersanyagbázisa is károsodik. Nagy vita itt a cukorgyárak és a bérfeldolgozást szervező gesztorok között van. Ezt azt hiszem, hogy nem lehetne adminisztratív úton megoldani, és ezt nem is támogatjuk, nem is vállaljuk fel, hogy államigazgatási beavatkozással a gesztorságot változtassuk meg. Azért utalok erre, mert az eredeti írásos képviselői indítványban ez is benne volt. Örülök neki, hogy szóban most ezt a képviselő úr nem kérte. El szeretném még mondani azt, hogy a decemberi Országgyűlés óta több ízben tárgyaltunk, nemcsak képviselő úrral, hanem bevonva a termelésben érintett más gazdálkodó egységeket is. Kompromisszumos megoldásokat keresünk. Szeretném megismételni itt is, hogy garantáljuk: a jelenlegi leszerződött — tehát szerződésben rögzített — terület bővítéséhez semmiféleképpen nem járulunk hozzá. Ez válasz arra is, hogy mindig felrepül valamilyen információ, hogy ilyen szerződés, olyan szerződés van. Ezt egyértelműen szeretném kijelenteni, hogy bővítés nem történt, és erre a továbbiakban is garanciát vállalunk. Azt is szeretném egyértelműen vállalni, hogy eseti készpénzes ügyletekre sem adunk ki engedélyt. Kivételektermészetesen lehetnek, mert elvileg el lehet képzelni azt is, hogy annyi cukorrépa terem, hogy a cukorgyárak fogják kérni, hogy engedjük át feldolgozásra — de akkor ez egy külön ügy. A beérkező, visszaérkező, bérfeldolgozás díjaként visszaérkező cukor hazai forgalmazását teljes mennyiségben a Cukoripari Egyesülés bonyolítja le jutalék ellenében. Itt még van olyan le-