Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-78

6457 Az Országgyűlés 78 ülése, 1990. február 1-én, csütörtökön 6458 Egy társadalmi modellbe indultunk, ki munkásgyerekként, ki értelmiségiként, én mezítlábas parasztgyerekként. A ragyogó jövőben bízva. És középiskolás koromban négy kétkilós kenyeret vittem haza a szülőknek, és ez volt a nagy ajándék; és ha a rendőr elkapott volna, akkor kivágnak a középiskolából, mert feketéző vagyok. így nőttünk és így nevelkedtünk és így küszködtünk. Ez a társadalmi modell nem vált be. Ebben a társadalmi modellben lehetett becstelenül és becsületesen is élni, dolgozni. Az Alkotmányt mi módosítottuk. Egy új társadalmi modell épül. Ebben a társadalmi modellben is lehet becstelenül és becsületesen élni. Mit adjunk örökül azoknak a fiataloknak, akik ma ragyogó jövőt látnak? Hogy jegyezzék, hogy kik ma a politikusok, mert harminc-negyven év múlva esetleg megint el kell számolni, el kell számoltatni? Két javaslat volt. A két javaslattevő összehozta az anyagot, és én a Tamás képviselőtársam felszólalása mellé állok, amikor nem leszámolást kér. Kérem, voltam egy jelölőgyűlésen. Nagy jelszavak hangzottakéi, és leszámolás jellegű jelszavak. Békésen jöttek az állampolgárok erre a falugyűlésre. Talán együtt is. És örök haraggal a szívükben mentek haza. Ezt ne tegyük! Ezt ne tegyük, mert nehogy ez a két hónap hozzon olyan nemkívánatos eseményt, amelyet — ismétlem — ez a Parlament békésen vezetett le. — Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Antal Imre képviselőtársunk felszólalása következik. ANTAL IMRE: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az ország külharcok és belviszályok árán, már olyan kicsi, hogy szerintem már nem is lehet kisebb. Egy hajóban evezünk valamennyien, az egész ország, a háborgó tengeren, és azt javaslom, hogy fejezzük be a vitát. Én befejezném egy Kohn^viccel. Kohn is a háborgó tengeren utazott Schwarzcal, amikor megszólalt Schwarz: Kohn, süllyed a hajó! Erre Kohn nevet és azt mondja: ne törődj vele, nem a tied süllyed. — Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim, nincs több hozzászóló, a vitát lezárom. Válaszadásra visszaadom a szót dr. Raffay Ernőnek. Kérem mindkét válaszadót, szíveskedjenek majd Vassné képviselőtársunk kérdésére is választ adni. Raffay Ernő képviselőtársunké a szó. DR. RAFFAY ERNŐ: Köszönöm a szót, elnök úr! Az indítványom előterjesztésekor nagyon szép és drámai, szónoklattani tanulmányba illő kiselőadást tarthattam volna én is az ország helyzetéről. Hát ettől eltekintettem. Konkrétan a vita során felvetődött érvekkel szeretnék foglalkozni. Időhiány. Ez valóban nyomós érv, több szempontból is. Ugyanakkor az Igazságügyi Minisztérium munkatársai elmondták nekünk, hogy a vagyonnyilatkozat megtételéhez körülbelül két, két és fél év kell. Másodszor pedig azt hiszem, hogy nem százezrekről van szó. Harmadszor pedig, szemben a honvédelmi vizsgálóbizottság munkájával, ahol szinte dzsungelbe kerültünk, és nekünk kellett utat vágnunk a vizsgálat folyamán, itt pontosan közülhatárolt funkciókról van szó. A mozdonyvezető képviselő úrnak tisztelettel válaszolom, amit már tegnap elmondtam. Tegnap a választási kérdéscsoportot — néha kicsit talán hangosabban is — többekkel megvitattuk, hogy nem választási propagandafogásról van szó, hanem arról a nagyon reális, sajnálatos, hogy ez reális, de nagyon reális társadalmi igényről, amely egyes emberekben durva formában, más emberekben pedig, és remélem, hogy a többség ide tartozik, kevésbé durva vagy egyenesen korrekt formában merül fel. Tamás Gáspár Miklós képviselő úr és Soltészné Padár Ilona elmondták, és igaz, nagyon egyetértek velük, hogy való igaz, európai és kulturált formájú, nem sértő, hogy törvényes elszámolás legyen, ne leszámolás. A képviselő asszony felvetette az állami vezetők elszámoltatásának a kérdését. A jogi bizottságban ezt többen felvetettük. Magam is egyetértőleg felvetettem. A végén aztán — több oknál fogva — eleve elálltunk ettől. Itt valóban nagyobb kérdésről van-e szó, de egy ilyen jellegű döntés beiktatása valóban sok embert érintene. Azt hiszem, hogy — legalábbis önindítványomban — a hangsúlyt nem a gazdasági vezetőkre kívántam tenni, hanem elsősorban a pártirányítás, az MSZMP egykori vezető szerepének a vizsgálatára. Köszönöm szépen a lehetőséget a válaszadásra. (Taps.) ELNÖK: Hámori Csaba válaszadása következik. HÁMORI CSABA: Tisztelt Ház! Rendkívül röviden tudom válaszolni. Köszönöm az indítványomat támogató hozzászólásokat. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mivel Eke Károly képviselőtársunk. . . Kállai Ferenc országos listán megválasztott képviselőtársunké a szó. KÁLLAI FERENC: Elnézést kérek, hogy a már majdnem befejezettnek látszó vitához egy pár mondattal szeretnék hozzászólni. A ,,ki a felelős" kérdésben megemlíteném, hogy volt nekünk egy tüneményes, kicsi, de nagyon sok igazságot kimondó írónk, aki 1947 táján táviratot intézett Moszkvába. Úgy kezdődött hogy: ,,Joszif Visszarionovics Sztálin. A rendszer nem vált be." Üdvözlettel: Királyhegyi Pál. Ezen akkoriban nevettünk, félve. A kimondott igazság azoktól az emberektől származott, akik már 1947-ben kezdtek szenvedni a rendszertől. Akár azért, mert a múltjukkal el kellett számolniuk, tehát az összes olyan cselekvésekről, — amelyeket a rendszer rossznak ítélt —, olyan helyzetbe került az ország, hogy jöttek a kitelepítéseknek és a vizsgáló bizottságok előtt igazságtalan ítéleteknek lettek az áldozatai. Később a gazdasági törekvések ilyen olyan módon kudarcba fulladtak, a humán társadalom elmérgesedett. Részben azért, mert az emberek különböző minőségben túllihegték, koncepciótlanul funkcionálták. Egy bonyolult, súlyos, lelkeket gyötrő és lelkeket