Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-78

6447 Az Országgyűlés 78 ülése, 1990. február 1-én, csütörtökön 6448 tenni, hanem a közélet tisztaságának jelenéhez és jövőjéhez is szeretnék garanciákat javasolni. Mert megítélésem szerint az embereket ma nemcsak az foglalkoztatja, hogy a korábbi vezetőknek mennyire tiszta a múltja. Tudni szeretnék azt is, hogy akik most ülnek a közélet reflektor-fényében, vagy éppen oda igyekeznek, azok vállalják-e a nyilvánosság előtt teljes önmagukatpéldául azzal, hogy vagyonnyilatkozatot tesznek. Én úgy gondolom, hogy a kétféle törvényjavaslat között lényeges különbség csak ebben van. Örömmel vettem tudomásul, hogy a képviselőjelöltekre vonatkozó vagyonnyilatkozat megtételét az Országgyűlés politikai csoportjainak vezetői kedvezően fogadták, jóllehet a képviselők jogállására vonatkozó törvényt még nem fogadtuk el. A határozat javaslatban — ahogy erről Rafiày képviselőtársam szólt — nincs különbség. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szóra következik dr. Tallóssy Frigyes, az országgyűlési határozattervezet bizottsági előadója. DR. TALLÓSSY FRIGYES: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A jogi bizottság, megfogyva bár, de törve nem, próbált ebben a két javaslatban állást foglalni, és állást foglalni annak a határozattervezetnek a kérdésében is, ami 590. számon az önök kezébe került. Ami a két képviselő által benyújtott törvényjavaslatot illeti, lényegében alig van köztük különbség. Kiemelendőnek tartom, hogy Hámori Csaba körülbelül tíz évi időtartamban és a jövőre nézve kívánja meghatározni azt a kört, ahol számot kell adni a vagyonról, míg Raffay Ernő 21 esztendőben jelöli meg ezt az időtartamot. Ezen túlmenően személyi hatályban lényegében annyi differencia van csak, hogy Hámori Csaba az Országgyűlés elnökét és alelnökeit is ebbe a körbe tartozónak véli, míg Raffay Ernő erről nem szól. Egyebekben lényegében azonos a két javaslat. Bizonyos mértékig azt hiszem, hogy megérthető, hogy más politikai indíttatásból jutottakéi a képviselők törvényjavaslataikhoz, de a jogi bizottság tárgyalásban részt vett tagjai szerint végtére is a törvényjavaslatnak az 1. §-át fel lehet fogni A- és B^ariációnak, ennélfogva a Parlament gond nélkül el fogja tudni dönteni, hogy melyiket fogadja el. Ami az Országgyűlés határozattervezetét illeti, ez a tervezet mindenféle tekintetben megfelel annak az igénynek, mely a felállítandó bizottság mandátumára, összetételére és a működésére vonatkozó rendet határozná meg. Ezért tisztelettel javaslom, hogy a tisztelt Országgyűlés ezt a határozatot, amennyiben a törvényeket elfogadja, szintén fogadja el. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Mivel a törvényjavaslathoz módosító indítvány nem érkezett, hiszen nem is érkezhetett az idő rövidsége miatt, indítványozom, hogy az általános és részletes vitát együttesen folytassuk le. Kérdezem, hogy egyetért-e ezzel a javaslattal a tisztelt Országgyűlés? Kérem, szavazzunk erről. (229 igen, 0 nem, 4 tartózkodó szavazat.) Az Országgyűlés úgy döntött, hogy az általános és részletes vitát együttesen folytatjuk le. A vitát megnyitom. Hozzászólások következnek. Kérdem, ki kér szót? Bocsánat. Dr. Földy Ferencnek, Borsod-AbaújZemplén megye 18. választókerületében. . . Akkor kérdezem dr. Eke Károlyt, kért szót? DR. EKE KÁROLY: Igen. ELNÖK: Igen. Öné a szó, Csongrád megye 10. választókerületének képviselője. DR. EKE KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Énszerintem a tényből, a tényekből kell kiindulni ennek a két javaslatnak a tárgyalásakor. A tény pedig az, hogy tönkretették ezt az országot. A tény az, amiről nyilatkozott a Magyar Nemzeti Bank elnöke tegnap, hogy most már 21 milliárdnál is több a bruttó adósságunk, és tudjuk, hogy mennyi, milyen számokat mondott itt el a pénzügyminiszter arról, hogy forintméretekben is mennyi az adósságunk. Énszerintem ebből kell kiindulni, és az az út amelyik idevezetett, az, amit vizsgálat tárgyává kell tenni. Ezt követeli a nép. Az én választókörzetemben visszhangzik minden gyűlés attól, hogy igenis a felelősséget állapítsa meg a Parlament, — vagy ez a Parlament, vagy a következő. Szerintem az az idő, ami alatt kialakult ez a helyzet, 1972-re vezethető vissza, amikor is eldőltek alapvető kérdések, amikor is a meginduló reformot elfojtották és kialakult egyértelműen az a politikai irányzat, hogy az országot e végzetes helyzet felé igazították. Innentől kezdve kellene tisztázni ezt a kérdést alapjaiban, és annak a bizottságnak, amelyiket feljogosít erre a magyar Parlament, szerintem ez lenne a kötelessége. Természetesen ezt a felelősség nem általában lévő felelősség. Ez a felelősség konkrét és személyre szóló felelősség. Igenis mindenki feleljen azért, amit tett, amilyen irányzatnak a híve, részese volt, — bizonyítsa be, hogy tudatosan, vagy nem tudatosan hogyan következett be az ő részvétele abban, hogy az ország idáig jutott. Véleményem szerint a most bontakozó magyar demokráciát csapná agyon az a javaslat, amelyik az éppen nagyon nehezen szárnyukat bontogató különböző pártokra irányítaná át a felelősségi figyelmet. A felelősség azoké, akik megtették, és befejezett tény az, hogy megtették, amit tettek. Szerintem ennek a parlamenti bizottságnak ez lenne a dolga, és ez lenne a feladata. Abban természetesen egyetértek Hámori Csabával, hogy a jövő politikai-gazdasági tisztánlátása érdekében és a jövő közéleti tisztaságának érdekében meg kell teremteni azokat a formákat, —jogi formákat is — amelyek mellett ne fordulhasson elő, hogy valaki, vagy valakik valamikor is ugyanilyen hibát kövessenek el, ugyanilyen bűnöket kövessenek el a nép ellen. A magyar nép nagyon nehéz helyzetben él. A magyar nép napról-napra hallja, hogyan szorul a hurok a nyaka körül az árak emelkedése kapcsán — a bérleti díjak emelkedése, a lakbérek és minden — mert most már arra ébredünk minden reggel, hogy újabb áremelkedések tömege zúdul ránk, és igenis meg akarja tudni