Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-77

6431 Az Országgyűlés 77. ülése, igazgatási irányítás váltását, hogy az elfogadott elvek, módszerek szerint, ellenőrzött körélmények között, és nem szóbeszéd alapján — ezt hallottuk, azt hallottuk, amazt hallottuk.. . — történjenek az információk és az esetleges döntése, mert ha így menne, ez valóban jogos aggályokat keltene a közvéleményben. Ezért én tisztelettel azt kérem, hogy az Országgyűlés fogadja el azt a javaslatot, amelyik az irányítás típusá­nak változtatását jelenti, mert a továbbiakban erre vo­natkozik minden előírás, amelyet az Országgyűlés a vagyonkezeléssel kapcsolatban előír. Köszönöm szépen. ELNÖK: Következik a határozathozatal. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a Nagykanizsai Sörgyár államigazgatási felügyeleti vállalattá történő átminősítésére tett határozati javaslattervezetet. Ké­rem, szavazzunk erről. Az Országgyűlés 183 igenlő, 9 ellenkező és 41 tartózkodó javaslattal elfogadta a ter­vezetet. Tisztelt Képviselőtársaim, most — mivel a terv- és költségvetési bizottság befejezte munkáját, elkészítette jelentését — visszatérünk az Állami számvevőszékkel kapcsolatos határozatok meghozatalára. Mindenek­előtt megkérdezem a beterjesztőt, dr. Hagelmayer Ist­vánt, kíván-e válaszolni az elhangzottakra. Igen, Öné a szó. DR. HAGELMAYER ISTVÁN: Tisztelt Országgyű­lés! Én azt hiszem, elegendő lesz, hogyha elolvassuk ezt a módosított határozati javaslatot, s utána kérem majd a Parlament döntését. (Taps.) ELNÖK: A terv- és költségvetési bizottság állás­foglalása alapján a következőkről kell döntenünk, elő­ször is Ballá Éva képviselőtársunk módosító javaslatá­ról, amelyről a terv- és költségvetési bizottság 587-es szám alatt adott véleményt, terjesztett be jelentést. Először tehát e módosításról kell szavaznunk. A bizott­ság és az előterjesztő egyetért Ballá Éva képviselőtár­sunk módosító indítványával. Megkérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e az országgyűlési módosító javaslatát. Kérem szavazzunk! (Igen: 212; nem: 7; tartózkodott: 1; nem szavazott: 144+elnök) Az Országgyűlés elfo­gadta a módosító javaslatot. ^ Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e az Állami Számvevőszék szervezti felépítésére, létszámá­ra és éves költségvetésére tett — az előbbi módosítással kiegészített — határozati javaslatot. Kérem, szavaz­zunk erről. Az Országgyűlés a határozati javaslatot 192 egyetértő, 13 ellenző és 24 tartózkodó szavazattal el­fogadta. A külügyi bizottság 586. számon nyilatkozatot nyúj­tott be a romániai eseményekről, s a magyar nemzeti­ségek helyzetéről. Azt kérdezem, kér-e valaki szót a nyilatkozattervezettel kapcsolatban. Tamás Gáspár Miklós Budapest 14. sz. választókerületéből kér szót. TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem mielőtt ezt a nyilatkozatot elfogadjuk — amelyet általánosságban helyeslek — azelőtt néhány 1990. január 31-én, szerdán 6432 tényt tekintetbe kell vennünk. Az egyik az az interjú, amelyet Ion Iliescu, a romániai Nemzeti Megmentési Front elnöke, ideiglenes államfő adott a Magyar Hír­lapnak. Ebben bizonyos nagyobb engedékenységre utalt, ezt talán tudomásul kellene venni, legalábbis annyira, ahogy ezt én itt elmondtam, s a jegyzőkönyv­ben rögzítjük, ha nem is változtatjuk ezt meg. A másik, amit tájékoztatásul szeretnék a tisztelt Országgyűlésnek elmondani, nem pusztán a Nem­zeti Megmentési Frontról van szó, hanem ami még sajnálatosabb, romániai ellenzéki pártok a Nemzeti Megmentési Frontnál is messzebb mentek a kisebbségi jogok tervezett korlátozásában. Az egyik romániai el­lenzéki párt — amelyet nem szeretnék itt megnevezni — azt javasolja, hogy a nemzeti kisebbség fogalmát tö­röljék el, kisebbségi iskolák ne lehessenek, csak fakul­tatív nyelvoktatás, és hozzáteszik ehhez, hogy azok az idegen eredetű kisebbségek — így fejezi ki magát — amelyek Romániában élnek, kérvényezhessék egyé­nileg és a kisebbség tagai, hogy a román etnikum tag­jaivá válhassanak, ehhez ajánlókat látnak szüksé­gesnek. Azt kell elmondanom, aggodalomra valóban van ok, de én azt hiszem, hogy ezt része egy sajnálatos politi­kai trendnek, amely nemcsak Romániára jellemző. Önök tudják, hogy Bulgáriában, tömegkövetelések ha­tására, kénytelenek voltak a kormánytényezők a török kisebbség emancipálását célző javaslataikat visszavon­ni. Nem akarom folytatni, ilyen példák bármely or­szágból hozhatók. Azt szeretném mondani, hogy ebben a rendkívül bo­nyolult helyzetben, amely Romániában kialakult, ne­künk higgadtan és nyugodtan kell reagálni, ugyanakkor azonban az elmúlt tíz év bebizonyította, hogy a hallga­tás nem segít, ezért modnom, általánosságban a Szo­cialista Párt nyilatkozattervezetét én helyeslem és elfo­gadásra javaslom. Talán nem ártana azonban némely pontosítást elvégezni. Az egyik aggályom az a kitétel, hogy a „Magyar Köztársaság a Nemzeti Megmentés Frontot. . .stb. támogatott. . .", ezt kicsit aggályosnak tartom, tekintettel arra, hogy a Nemzeti Megmentési Front egy párt Romániában s a választásokon indul. Talán ilyen általánosságban az Országgyűlésnek, ezt nem kellene ilyen módon kiemelnie, nem kell vélemé­nyem szerint az Országgyűlésnek a romániai politikai erők egyike mellett egy ellen állást foglalnia. Ezt a megfontolást ajánlom, ugyanakkor pedig szeretnék még egy a kisebbségi helyzettel kapcsolatos dolgot megemlíteni. Azzal zárnám szavaimat, a csehszlovákiai Parla­mentbe bekerült Duray Miklós, a kisebbségi jogok harcosa, s szeretném erről a helyről is üdvözölni ezt a tényt, hogy a prágai törvényhozásban a magyarságnak egy ilyen bátor, demokratikus képviselője helyet fog­lalhat. Azért említem ezt meg, hogy valami biztatót is mondhassak a tisztelt Országgyűlésnek. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Hadd helyesbítsem rögtön képviselőtár­sunk elmondott szavait, nem a Szocialista Párt, hanem az Országgyűlés külügyi bizottsága terjesztette elő ezt a nyilatkozattervezetet.

Next

/
Thumbnails
Contents