Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-77

6429 Az Országgyűlés 77. ülése, 1990. január 31-én, szerdán 6430 2. A Nagykanizsai Sörgyár tudomásom szerint az ország egyik legjobb sörét gyártó ilyen jellegű vállala­ta. Vannak ugyan pénzügyi gondjai, de gazdaságilag prosperál; 3. Tudomásom szerint a Vancon LTD eddig sörgyár­tással nem foglalkozott. Kérdés, mit csinálna, mit ter­vez, ha megvásárolná a sörgyárat; 4. Gondoljunk a közelgő világkiállításra és az ezzel kapcsolatos vendéglátóipari terveinkre és lehetősége­inkre! Ez mindenképpen arrafelé kell, hogy terelje gondolatainkat, hogy a sörgyártás magyarországi hely­zetével ebből az aspektusból is foglalkoznunk kell; 5. Ha elfogadjuk azt — vagy bizonyítható, vagy bebi­zonyulna —, hogy az átalakításnak vagy a bővítésnek gazdasági megfontolások adják a szükséges okát, nem kellene-e inkább közelünkben lévő, beruházásokra kész osztrák vagy német söriparral keresnünk a kap­csolatokat, akikkel kiépültek már a jó együttműködés eddigi formái; 6. Véleményem szerint nem lehet vita tárgya, hogy ezen ügylet lebonyolításából nem szabad kihagynunk az Állami Vagyonügynökséget. Azt gondolom, ez biz­tosíthatná a valódi versenyeztetést, nem tudok ugyanis szabadulni attól a gondolattól, hogy a Vancon Limited megjelenése a színen nem teremt valódi versenyhely­zetet — hogy egészen „enyhén és finoman" fogal­mazzak; 7. Amennyiben az Állami Vagyonügynökség ebbe az ügyletbe jelenleg — valamilyen ok miatt — mégsem kapcsolódhat be, akkor is több kérdés vár még tisztá­zásra a vállalat vegyesvállalattá alakulása, illetve ela­dása előtt. Kérem ezért a tisztelt Házat — figyelembe véve az el­mondottakat —, hogy utasítsa el a határozattervezetet, illetve vetesse le a napirendről. Köszönöm szépen, uraim. ELNÖK: Szóra következik Varga Lajos, Pest megye 26. számú választókörzetéből. VARGA LAJOS: Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbb elhangzott felszólalással vagy hozzászólás­sal kapcsolatban szeretném elmondani egy-két gondo­latomat. Azt, hogy itt állami felügyelet alá akarunk vonni egy sörgyárat, éppen a felolvasott levél igazolja, hogy jo­gos törekvés. Hiszen a vállalati tanács az elmúlt hetek­ben, hónapokban, évben — nem tudom pontosan, mi­kor — gyakorlatilag egymásnak ellentmondó döntése­ket hozott, éppen akkor, mikor hogyan lett neki tálalva az ügylet. Ilyen értelemben tehát engem nem nyugtat meg az, hogy most azok az emberek, akik ott nem tudtak tisz­tességesen dönteni, mégis maguknak követelik a dön­tésjogát. En tehát azzal értek egyet — beleértve azt is, amit Marx képviselőtársunk elmondott —, hogy a Vagyon­ügynökségnek a tisztességes felértékelést el kell végez­nie, és az alapján — ha van vevő, s az előterjesztés sze­rint igenis van érdeklődés; ezt egyébként Marx Gyula képviselőtársunk sem cáfolta — nagyobb a biztosíték arra, hogy reális értéken vagy uram bocsa' jó pénzen fogjuk tudni eladni ezt a céget, vagy éppen a tőkét rész­ben bevonni ide, és nem pedig — mint ahogy erre a le­vélben célzás volt — a vezérigazgató saját érdeke ke­rült előtérbe. A levél alapján inkább azt éreztem erősíttetni, hogy a vállalati tanácsot igenis meg kell szüntetni és állam­igazgatási irányítás alá kell vonni ezt a gyárat. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Következik Tollár József, Zala megye 6. számú választókörzetének képviselője. TOLLÁR JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Néhány gondolat ezzel a kérdéssel kapcsolatban. . . Szerettem volna, ha Marx Gyula képviselőtársam el­mondja, hogy ki, milyen felelős ember írta alá ezt a le­velet, amit felolvasott, vagy netán névtelenül kapta ezt a levelet?! Azok, amiket elmondott — erősítem Varga képvise­lőtársamat — igazolják azt, hogy miniszteri felügyelet alá kell vonni ezt a vállalatot. Ennek a vállalatnak egyébként 800 milliós a vagyona és 600 millió a hiteltartozása! Ha normálisan gondol­kodunk ebben a kérdésben, látnunk kell, hogy ez a vál­lalat képtelen ezt a nagy hitelét kigazdálkodni! Szüksé­ges tehát, hogy vagyonértékeléssel, versenyeztetéssel, rendes pályáztatással meginduljon az eladása vagy esetleg a közös vállalat létrehozása. Ezért kérem, hogy vegyék figyelembe. Köszönöm szépen (Taps.) ELNÖK: Megkérdezem az előterjesztőt, dr. Szabó Ferenc államtitkárt, kíván-e szólni a vitához? (Igen.) Kérem, Öné a szó! DR. SZABÓ FERENC államtitkár: Tisztelt Ország­gyűlés! Bízom abban, hogy az Országgyűlést is meggyőzték a most felolvasott levéltöredékek, hogy itt olyan a hely­zet, amelyet államilag ellenőrzött körülmények között kell a továbbiakban folytatni, és a Kormány célja ezzel az irányítási átsorolással összesen csak ennyi! Hadd reagáljak összefoglalóan a levél egynéhány ki­tételére. Az államigazgatás dolgozói — mindegy, hogy milyen szinten - végig azt képviselték, hogy nem lehet suba alatt ezt az ügyet egyik vagy másik céggel elintéz­ni. Erre utal az, amit a levél is tartalmazott — és ezt ma is vállaljuk, a jövőben is vállalni fogjuk —, és nem fe­nyegetésképpen mondtuk, hogy versenytárgyalás, pá­lyázat szükséges ilyenkor, amikor ilyen nagy ügyről van szó. Az elmúlt héten ennek megfelelő törvényt is fogadott el az Országgyűlés. Semmiképpen nem célja a kor­mányzatnak — és természetesen a tárcának sem —, hogy a Vagyonügynökséget megkerüljük, mert termé­szetesen a továbbiakban a dolgokat ő bonyolítja. Szeretném azonban ismételten leszögezni — mint a bevezetőmben is mondtam —, a mai jogi helyzet az, hogy a vállalati tanács kezelheti az állami vagyont, de az állami vagyont nem idegenítheti el! És ez így van he­lyesen! Annak kell elidegeníteni — ha az egyéb feltéte­lek megvannak —, aki a tulajdonos ! Ezért javasoljuk az

Next

/
Thumbnails
Contents