Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-66

5457 Az Országgyűlés 66. ülése, 1989. november 22-én, szerdán 5458 Én is biztos vagyok abban, nincsen lehetőség arra, hogy az ellnőrzés fokozásával ezeket a jövedelmeket bevonjuk az adózott jövedelmek körébe. Elég csak arra gondolnunk, hogy a kábítószer-kereskedők például Iránban halállal vannak fenyegetve, ennek ellenére virágzik ez a kereskedelem. Ahol elég nagy a haszon, ott megéri a rizikózás, természetesen a mi adócsalásaink nem ebbe a kategóriába tartoznak, de azért még itt is megéri ezt megtenni. Az én javaslatom az, hogy elfogadható adószint kell: olyan, amit az emberekelfogadnak, az emberek nagy többsége elfogad és emellett szigorú adóellenőrzés. Kérem, a Magyar Szocialista Párt frakcióülésén az egyik vállalkozó bejelentette, és más vállalkozókkal történt beszélgetéseink kapcsán is hallottam ilyen véleményeket: a kisvállakozók hajlandók még több adót is fizetni, mint amennyit az idén fizetnének akkor, hogyha az adminisztrációjukat csökkentenék, egyáltalán megszüntetnék ezt a rengeteg fölösleges adminisztrációt, áttekinthető, könnyebb adózási lehetőséget biztosítanának. Az áttekinthető, kevesebb kulccsal számoló és a reálisabb adóformának az az előnye is megvan, hogy könnyebben lehet ellenőrizni is. Az adóhatóságnak a szakembereit át lehet csoportosítani ezek után arra a területre, ahová az előbb említett árnyékgazdaságban dolgozók jelentős jövedelmeket zsebelnek be. Tisztelt Pénzügyekkel Foglalkozók! Próbáljanak abból kiindulni, hogy az emberek többsége becsületes állampolgár, és kényszer viszi rá őket csak az adócsalásra. Ha elfogadható normákat állítunk eléjük, becsülettelteljesíteni fogják azokat. Akik pedig nem, azokra le kell sújtani a törvény szigorával, ezzel egyetértek én is. Ebben a javaslatban véleményem szerint nincsen semmi rizikó, hiszen nem növeli lényegesen a keresletet a piacokon, hiszen ezek a pénzek eddig is kint voltak, legföljebb csak bizonyos részét be lehet vonni abba a körbe, amit adózott jövedelemnek nevezünk. Úgy gondolom, ezeket a többlet milliárdokat fel lehetne használni a jók még jobbá tételére, a szociális háló kiépítésére és a nyugdíjak reálértékének megőrzésére. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Szigethy Dezső Győr-Sopron megye 14. számú választókörzetének képviselője következik. SZIGETHY DEZSŐ: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Kicsit meglepetésként ért a hozzászólás, ugyanis én később jelentkeztem, a költségvetéshez elsősorban. Dehát ha így alakult, akkor. . . (Moraj.) Köszönöm szépen. ELNÖK: Akkor a mi információnk rossz, visszavonom a felszólítást. Képviselőtársaim, Udvari László államtitkár kér rövid felszólalásra engedélyt. Parancsoljon. UDVARI LÁSZLÓ államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Nagyiványi András, az építési- közlekedési bizottság elnöke és több képviselő szólt az infrastruktúra helyzetéről; mint a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium államtitkára szólok erről a problémáról röviden. A magyar társadalomnak és a gazdaságnak a 80-as évek során még jobban kiéleződő súlyos válsága, feszültségei, a társadalmi-gazdasági hatékonyság alacsony színvonala, a leszűkült mozgástér mögött egy sajátos növekedési modell általános válsága, zsákutcába sodródása rejlik. Ez az immár négy évtizede érvényesülő növekedési modell a fejlődés szerves folyamatát mesterségesen, a piaci kategóriák eltorzításán, kiiktatásán keresztül megbontotta. Az erőforrásokat a korábban nem létező ipari kapacitások kiépítésére koncentráló termeléscentrikus növekedési modell lényegi vonása volt, hogy az infrastruktúrát nem a termelési folyamatokat aktívan alakító, integráns részét képező, hanem a költségvetést terhelő tényezőnek, a költségvetés egyensúlyi zavarait elhárító, szinte tetszőlegesen csökkenthető, átcsoportosítható forrásnak tekintette. Ez a modell az államosított és központi irányítási ágazatokban szervezett infrastrukturális szférát a közvetlen termelőszektorhoz képest eleve alulértékelt, diszpreferált helyzetbe szorította és fejlesztését beszűkítette. Az infrastrukturális erőforrások terhére is megvalósuló, a korábbi évtizedek növekedése során az infrastrukturális hálózatok és szolgáltatások csak olyan mértékben és olyan szerkezetben fejlődtek, amilyen mértékben a szűken értelmezett termelő kapacitások azt feltétlenül kikövetelték, illetve emlékezzünk: amennyire az időről időre kiéleződő szolgáltatási válsághelyzetek nyomása kikényszerítette. Ennek következtében mindmáig fennmaradt a termelő kapacitások kiépülését passzívan követő utólagos infrastruktúrafejlesztési gyakorlat, amely csak a mindenkori fő feszültségek elhárítására tudott összpontosítani és azt belső átcsoportosításokkal, az arányos fejlesztés és rekonstrukció rovására valósította meg. Ez a gazdaságpolitikai gyakorlat vezetett oda, hogy ma az infrastruktúra a társadalmi és gazdasági haladás fékjévé vált. Ellentmondásos napjainkban az a helyzet, hogy a piacgazdasággá történő átalakulás jelenlegi időszakában éppen azokon a területeken csökken az állami szerepvállalás, ahol az egy korszerű piacgazdaságban éppen hogy domináns. Ez nyilvánvaló kényszerhelyzet, a jelen gazdasági feszültségeink kényszerhelyzete. Mi a kiút? Az infrastrukturális hálózatok fenntartásában és működtetésében továbbra is az állami szerepvállalás föltételeit a válságos helyzetben is biztosítanunk kell. Másfelől pedig — és ez lehet a gazdaságszervező munkája a kormányzatnak — elsősorban a Közlekedési, Hírközlési, Építésügyi Minisztériumnak, hogy a gazdasági infrastruktúra ágazatai közül a lehetségest vállalkozási alapon, kedvező hitelfelvételekkel működő tőkebevonással fejlesszük. Ez év decemberében az Országgyűlés elé terjesztjük a postatörvény módosítását . Ezzel lebontjuk a posta monopoljogát és monopolpozícióját. Amennyiben az Országgyűlés elfogadja e törvénymódosítást, január 1-től a Magyar Postát három vállalkozássá alakítjuk át, ebből még az 1990-es év folyamán a távközlési vállalat részvénytársasággá alakul. Ennek alapján a költségvetésre épülő stratégiát átértékelve, mintegy 400 milüárd forintos fejlesztési programot külföldi erőforrások bevonásával kezdünk megvalósítani. Ezt a programot december 11-én terjesztjük az