Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-77

6417 Az Országgyűlés 77. ülése, 1990. január 31-én, szerdán 6418 tal ezt nehezebb lenne teljesíteni, de azért igyekszem rövid lenni. A terv- és költségvetési bizottság ismét megvitatta az újabb változatot, amelyet az Állami Számvevőszék el­nöke benyújtott, egyetértettünk vele, véleményünket nem akarom részletezni. Arra szeretném felhívni a fi­gyelmet, hogy ebben a variációban is a terv- és költség­vetési bizottság a területi szervezésben a regionális szervezetet támogatja. Emlékeztetőül mondom, mert nem biztos, hogy valamennyi képviselőtársunk végig­olvasta a törvényjavaslatot. Szeretném felhívni a figyelmet a belső arány eltoló­dásokra, amelyek az érdemi munka irányában történ­tek, tehát a kisegítő munkatársak rovására a számvizs­gálók létszámát növeli erőteljesen úgy, hogy közben a bérköltségek összege nem változik. Van egy dolog, amiről külön kell beszélni, ez az Ál­lami Számvevőszék elnökségének a bére. Azért okoz­hat ez gondot képviselőtársaimnak, mert a Kormány az állami vezető tisztségviselők bérezésére vonatkozó ja­vaslatot visszavonta, de én szeretném felhívni a figyel­met, hogy ebben a költségvetésben nem azok a számok szerepelnek. Ebben a költségvetésben a korábbi, még az állami tisztségviselőkre vonatkozó javaslat előtti számok szerepelnek, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy az Állami Számvevőszék elnökének netto bére 35 ezer forint körül van. Úgy gondolom az összeget — összehasonlítva a gazdaság más területén dolgozókéval — nem kifogásolhatjuk. Még annyit ehhez, hogy a munkatársak fizetését is az Állami Számvevőszék el­nökségének fizetéséhez kell igazítani, nyilván ezekénél magasabb nem lehet. A munkatársak kiválasztásakor elsősorban bérrel — persze az etikai szempontokat is figyelembe véve — tudjuk az intaktságot biztosítani. Másik fontos követelmény, nehogy kontraszelekció legyen annak következtében, hogy alacsony béreket ál­lapítunk meg. Még a munkatársak béréről annyit, én méltatlannak tartom a Parlamenthez azt, hogy a gép­írónők, gépkocsivezetők, takarítók béréről vitatko­zunk. A parkinsoni városi tanácstagok jutnak eszembe, akik milliárd fontos tételeket öt perc alatt jóváhagytak, s napokig vitatkoztak egy-két fontos tételen. Ha valaki­nek a fizetése az itt megnevezett gépírónőé alatt van, az nyilván ezt sokallja. Nem hiszem, hogy a Parlament­nek, amelyiknek 600 milliárdos költségvetésről kell dönteni, s ennek fejezetei is több tízmilliárdot tesznek ki, amelyeken tizedannyit nem vitatkoztunk a Számve­vőszék ezen munkatársainak 20—25 milliós tételein kellene vitatkozni. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a Számve­vőszék munkája az eredetileg tervezetthez képest rend­kívüli módon megnövekedett. Gondoljunk csak arra, hogy ma is elhangzott egy javaslat az Állami Számve­vőszék munkájának szaporítására, korábban is volt ilyen javaslat az előző ülésszakon és nem tudjuk, még, hogy a leendő új Parlement milyen és mennyi munká­val látja el az Állami Számvevőszéket. Tehát a létszám tekintetébben — úgy gondolom — nem szabad határo­kat vonnunk, ha nem akarjuk gúzsba kötni e szer­vezetet. Végül a bizalomról néhány szót. Mi már egyszer al­kottunk egy Számvevőszéket és bizalmat szavaztunk az elnökségnek. Ennek az elnökségnek az a feladata, hogy az állami vagyonra, elősorban — elnézést a rossz kifejezésért — a költségvetés pénzeire vigyázzon. így talán megbízhatunk abban is, hogy 300 millió forint felett megfelelően tud gazdálkodni azzal együtt, hogy ennek a pénznek a felhasználásáról is be kell számolnia az Országgyűlésnek a következő év zárszámadásakor. Egy gyakorlati dolog, amire Hagelmayer István is hivatkozott: az Állami Számvevőszék dolgozóinak, munkatársainak fizetni kell. A Számvevőszék január 1. óta dolgozik, nem tudják, hogy mennyiéit. Ha most nem hagyunk jóvá a szervezettel együtt egy költségve­tést, akkor nem tudnak a januári munka alapján febru­árban fizetést folyósítani. Mégegyszer szeretném fel­hívni arra a figyelmet, hogy nagyságrendi különbség van a között az összeg között amiért az Állami Számve­vőszék felel és amekkora a költségvetése. Kérem ezt vegyék figyelembe és így vitassák meg az Állami Számvevőszék szervezeteiről és költségvetéséről szóló törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. ELNÖK: Dr. Ballá Éva képviselőtársunkat, a Buda­pest 46. számú választókerületéből illeti a szó. DR. BALLÁ ÉVA: Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Meggyőződésem, hogy az Állami Számvevőszéket mindenekelőtt tevékenysége, a közpénzek ellenőrzésé­nél tanúsított következetessége, szakszerűsége fogja minősíteni. Ezt felismerve sem felesleges és meg sem kerülhető az intézmény költségvetéséről itt folytatott vita, hiszen az intézmény egyetlen kontrollja a törvény szerint kirárólag a Parlament lehet. A kontroll elemi feltétele az olyan részletezettségű beszámoló, ami vizs­gálható. E követkelménynek a Számvevőszék múltkori beszámolója egyáltalán nem felelt meg, amit a mostani előterjesztés is bizonyít. Az elmúlt évtizedek e térem folytatott gyakorlatát, a költségvetés tételeinek összevont formában történő be­mutatását először éppen a Számvevőszék mindennap­jaiból kell törölni. Örömmel olvastam éppen ezért a mostani részletes beszámolót és azt a felelősségteljes kijelentést, miszerint az előterjesztésben nincsenek rejtett tételek. A múltkori javaslatról ezt nem lehet el­mondani. A most elénk került előterjesztés címlapja szerint már nem szól a szervezeti felépítésről, csak a határoza­ti javaslat és a mellékletek teszik világossá, hogy most nekünk erről is döntenünk kell és az elnök úrék a me­gyei szervezettel kiegészített apparátus kiépítését ter­vezik. Én a megoldást támogatom, de meg kell jegyez­nem, hogy a határozati javaslat első pontja szerint nekünk bemutatott szervezeti felépítést nem kaptuk meg, hiszen a múltkori ülésszakra készült előterjesztés csak az 5 főcsoport nagyon laza leírását adta meg és most ehhez képest változtatták is a Számvevőszék lét­számát, így aztán a teljes szervezet le nem írt szervezeti felépítését nem is tudjuk elfogadni. Javaslom, fogadjuk el a területi apparátusra tett javaslatot, tehát az öt regio­nális központon túl a megyei irodákat, a 300 fős létszá­mot, mint keretet, s ezeket rögzítsük határozat formá­jában. Úgy gondolom, az Állami Számvevőszék előtt álló feladatok ma még folyamatosan alakulnak, ne kös-

Next

/
Thumbnails
Contents