Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-77

6415 Az Országgyűlés 77. ülése, 1990. január 31-én, szerdán 6416 ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik az Állami Számvevőszék szervezeti felépítéséről, létszámáról és éves költségvetéséről szóló előterjesztés tárgyalása. Az előterjesztés első változatát az Országgyűlés decemberi ülésszakán már tárgyalta, de azt akkor nem fogadta el. Az Állami Számvevőszék elnöke új, országgyűlési határozattervezetet is tartalmazó előterjesztést készített, amelyet megküldtem és szétosztattam képviselőtársaimnak. A napirend beterjesztője dr. Hagelmayer István, az Állami Számvevőszék elnöke. Övé a szó. HAGELMAYER ISTVÁN, az Állami Számvevőszék elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Mikor fiatal tanár lettem, akkor találkoztam először Chamford egy aforizmájával, amely szerint „Aki sokat beszél, az más aljasságra is képes." (Derültség.) Ezért ha megengedik, igazolni fogom most is, a bevezetőmben, hogy ezt az aforizmát nagyon jól megjegyeztem. Úgy gondolom, hogy a most beterjesztett előterjesztésünkből világosan kiderül, hogy mi az, amit a legutóbbi előterjesztéshez képest módosítottunk. Erről tehát én nem kívánok szólni — mint mondtam, remélem, hogy mindez kiderül az előterjesztésből. Amiről viszont szólnék, az az, hogy az Állami Számvevőszék tulajdonképpen még nem is működött, működését most kezdi meg, de már most hallani olyan véleményeket, amelyek megnehezítik a Számvevőszéken dolgozók munkáját, elkedvetlenítik az embereket és nem bizotsítanak olyan körülményeket, amelyek mellett kedvvel dolgozik az ember. Azt hiszem, itt senki előtt nem kell bizonyítanom, hogy egy jogállamban Állami Számvevőszékre szükség van. Akik, ha ezt nem is vitatják, de az Állami Számvevőszék felállításának tényével nem tudnak mit kezdeni, azok azt mondják, hogy nincssenek még meg azok a törvények, amelyek garantálnák azt, hogy az Állami Számvevőszék kielégítően tudja végezni a munkáját. Kérem, én nem vitatom, hogy egy ilyen jellegű intézmény könnyebb helyzetben van akkor, ha van már elfogadott államháztartási törvény. Ez valóban igaz, tulajdonképpen én nem is nagyon értem, hogy miért nincs még elfogadott államháztartási törvény. Ismereteim szerint a Pénzügyminisztérium már benyújtotta ezt a Parlamentnek, a Pénzügyminisztérium tehát tulajdonképpen mintha úgy ítélné meg, hogy ezt meg lehet vitatni. Ennek ellenére mondom, én ezt fontosnak tartom, de nem hiszem azt, hogy ebben az országban nincsenek olyan gazdasági problémák, amelyek munkanélkülivé tennék az Állami Számvevőszéket akkor, ha ennek az intézménynek az a feladata, hogy az állami pénzek rendeltetésszerű, gondos, takarékos felhaszálásáról mondjon véleményt. Azt sem hiszem, hogy ez az intézmény munka nélkül marad akkor, hogyha az állami vagyonnal történő gazdálkodásról kell véleményt mondani egyes esetekben, még akkor is, ha azt hiszem, nálunk az állami vagyon terjedelme nagyobb a célszerűnél, s én hiszem is, a reprivatizálásnak fontos szerepe lesz a következő évek fejlődésében. Ha példát akarok mondani, akkor megemlíthetem, Ausztriában az állami tulajdon részaránya lényegesen kisebb, mint Magyarországon, s az Állami Számvevőszék létszáma mégis több mint, amit terveztük. Úgy vélem tehát, hogy az Állami Számvevőszéknek igenis van, és lesz is munkája. Mindannyian tudjuk — visszhangzik az ország tőle — a pártállástól függően mondanak az emberek véleményt arról, hogy mi történik az állami tulajdon reprivatizálásával, kiárusításról beszélnek, értéken aluli értékesítésről beszélnek, s arról is, hogy nem elég nyiltak ezek a tárgyalások. Én úgy gondolom, elemi érdeke az államnak, hogy figyelemmel legyen ezekre a folyamatokra. Mint közgazdász úgy vélekedem, hogy itt vannak hibás döntések, de mint az Állami Számvevőszék elnöke, akkor szeretnék véleményt mondani, ha befejezzük azokat a vizsgálatokat, amelyeket már elkezdtünk. Több vállalat reprivatizálásának anyagát begyújtjuk és kényszerű feltárást végzünk arra vonatkozóan, hogy lehet megítélni ezeket a folyamatokat. Nem kívánom felsorolni, mi mindennel foglalkozunk, vagy kell, hogy foglalkozzunk, de azt már most megígérhetem Önöknek, hogy a már elkészült munkatervünket — amelyet fél évre készítünk elő — minden Parlamenti bizottság vezetőjének napokon belül át fogunk adni, hogy betekinthessenek, és tanácsokat adhassanak arra vonatkozóan, mi az, amit végezzünk. Szívesen fogadtunk el öteleteket, amelyekről a parlamenti képviselők, s a társadalom is úgy gondolkodik, hogy helyes dolog lenne fogalalkozni ezekkel. A költségvetésünket szintén elég jelentősen átdolgoztuk. Szeretném megjegyezni, nem hiszem azt, hogy egy újonnan induló intézményben — mint amilyen mi vagyunk, — amelyiknek a dolog természetéből következően nem lehetne a múltra vonatkozó tapasztalatai, össze lehet állítani egy olyan költségvetést — különösen, ha ezt eléggé részletezett, s én ezt egy eléggé részletezett költségvetésnek tartom —, hogy ezt valamilyen ok miatt ne lehessen megtámadni. Könnyebb helyzetben leszünk akkor, ha már magunk mögött tudunk egy lezárt évet, s az egy év tapasztalatai alapján, az elmúlt évet értelmezve, értékelve tudunk feladattervet, s költségvetést a Parlament elé hozni. Azt hiszem Napoleon mondta azt az Alkotmányról, hogy legyen elég tömör és homályos. Én úgy gondolom, az általunk benyújtott költségvetés ugyan elég tömör, de szeretném remélni, hogy nem homályos, ezért ha úgy tetszik lehetőséget adunk arra, hogy bizonyos tételeket kifogásolhassanak. Arra kérem Önöket, hogy a benyújtott tervezetünket vitassák meg, s kérem, a csatolt határozati javaslatot fogadják el. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Kovács András, a terv- és költségvetési bizottság előadója. KOVÁCS ANDRÁS: Tisztelt Országgyűlés! Nem doktor, csak Kovács András vagyok, de remélem elfogadnak így is. Dr. Hagelmayer István aforizmát idézett, ez rám is kötelező, de sokkal kevesebb gyakorlat-