Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-77

6409 Az Országgyűlés 77. ülése, 1990. január 31-én, szerdán 6410 léma, amelyet minden jogi szabályozás esetében vizsgálnunk kell, hogy végrehajtható és hatékony legyen. Nem akarnék azzal érvelni, hogy a bíróságoknak milyen nehéz helyzetük van, egy interpelláció kapcsán ma vagy holnap amúgy szóbakerül ez a Parlamentben. Higyjék el nekem, hogy ékesszólóan fogom ezt ecsetelni. Most azonban nem ez a kérdés. A bíróság, ha olyan ügyet kell eldöntenie, amely kifejezetten bírósághoz tartozik, mert ha nem kerül bíróság elé akkor alapvetően jogsérelem történt, — akkor a bíróságnak az eljárást le kell folytatnia, bármilyen hosszú időt vesz igénybe, és akármennyire is túlterhelt. A jelen esetben azonban nem ez a helyzet. Tudniillik a bírói eljárás — mégegyszer hangsúlyozom — többnyire az ügyben negatívan érintett, de lényegében az egésszel nem sokat törődő fél felróható magatartása miatt szokott elhúzódni. Akkor azonban, amidőn a gyámhatósági döntéssel szemben a bírósági fellebvitelnek van lehetősége, senkit semmilyen sérelem nem érhet. A szülő ugyanis ha kifogásolja a gyámhatóság döntését, határozatát, akkor fellebbezem fog a bírósághoz, és a bíróság akár közigazgatási bíráskodás keretében akár családjogi tanácsban, ha ezt kívánjuk — végül is majd jogerősen eldönti az ügyet. És ha a szülő tényleg ragaszkodik ehhez a viszonyhoz, akkor valóban a bírósághoz fordul, és nem akadályozza pl. meg nem jelenésével a rendezést, amely akadályozás nem semmi következménnyel nem járó akadály — erre tessék gondolni —, hanem a másik emberi jogaiban sértett személy, a gyermek a jogainak érvényesítését lehetetleníti. Nagyon szépen hangzik, hogy a szülőnek joga van a gyermekéhez. Természetesen joga van hozzá. Még egyszer hangsúlyozom azonban, hogy a gyereknek is joga van az élethez, és pedig a boldog élethez. Az igen tisztelt Országgyűlés majd el dönti, hogy adott esetben elegendő biztosítéknak látja-e a bíróságot a szülő jogai védelmében akkor, ha államigazgatási eljárás után kerül oda az ügy. Az én véleményem szerint ez elegendő. Semmi jogsérelem nem történik, a tényállás felderítése könnyebb, elbírálása alaposabb lehet, több fokozaton megy keresztül, ebből következően várható, hogy meggondoltabb és lelkiismeretesebb ítélet születik. Ennyit erről. Röviden szeretnék válaszolni arra a problémára, amelyet több képviselőnő is felvetett, és ez a családot érintő anyagi terheknek az ügye. Én is úgy látom, hogy a család számára korszerű, jó törvényeket hozhatunk ugyan, védelmezhetjük a családot, alapvetően azonban a család anyagi helyzete úgy leromolhat, hogy a jó törvényekkel aligha ellensúlyozhatnánk. Tehát szükség van arra, hogy a családot ebből a szempontból is a társadalomban megillető helyhez próbáljuk juttatni. Attól tartok azonban, hogy ez most nem ennek a törvénynek a feladata. így most annyit tehetünk, hogy felhívjuk a következő Parlament és Kormány figyelmét arra, hogy a megalkotandó családjogi kódexbe építse be azt a biztosítékrendszert, amely azután a más anyagi, gazdasági, pénzügyi természetű jogszabályok megalkotásánál már figyelembe veendő, vagy pedig ha erre nem hajlandó, akkor az így megalkotandó pénzügyi és egyéb szabályokban ugyancsak érvényesítse ezt a szükséges biztosítékrendet. Mindenképpen a jövőre vonatkozik azonban, ezzel most mi itt, ezen a parlamenti ülésen, de még a következőn sem tudnánk már mit kezdeni. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ismereteim szerint az adóigazgatásról szóló általános szabályok tartalmaznak olyan rendelkezést, amely az itt felhozott és inkriminált példák esetében alkalmazható. Az adóhatóságnak ugyanis van lehetősége a méltányosság figyelembe vételére és az adót csökkentésére vagy akár elengedésére is akkor, ha ez indokoltnak látszik. Tehát a legsúlyosabb ügyekben, amelyekre a képviselő hölgyek itt hivatkoztak, máris el lehet járni ilyen módon, ha pedig a beszámolókkal kapcsolatosan képviselői indítvány kerül az Országgyűlés elé a februári ülésszak végén, akkor azt hiszem, hogy lesz alkalom és idő arra, hogy ezt az ügyet ott megtárgyaljuk. — Köszönöm a figyelmet. (Nagy taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Bizonyára hallották Horváh Jenő képviselőtársunknak azon mondatát, amely a többségi szavazatra vonatkozott. Tisztelettel megkérdezem az igazságügy minisztert, hogy a családjogi törvény elfogadásához a minősített többség szükségeltetik-e, ugyanis akkor nemigen hozunk határozatot a mai napon. KULCSÁR KÁLMÁN, igazságügy miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Időközben megnéztem az Alkotmányt is, és gondolkodtam ezen a Horváth Jenő képviselő úr által tett javaslaton. Minthogy itt nem vonunk el semmifajta jogot senkitől, minthogy a bírói jog továbbra is nyitva marad, csak egy második lépcsőben kerül alkalmazásra, énszerintem nem olyan jellegű beavatkozás, amely az Alkotmány törvényszintjét érne el, és ezért minősített többséget igényelnek. ELNÖK: Dr. Horváth Jenő képviselőtársunk kér szót. DR. HORVÁTH JENŐ: Elnézést kérek, nem ülik az igazságügyminiszter úrral vitába szállni, de én az Alkotmány 8. szakaszának (2) bekezdését olvasva, nem tudom ezt az álláspontot magamévá tenni: „Alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat kizárólag Alkotmányerejű törvény állapíthat meg". Itt nem arról van szó, hogy elvonunk, vagy nem vonunk! Szabályokat hozunk, mégpedig új szabályokat egy korábban már megvolt szabály helyett. Ez alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozik, mégpedig állampolgári jogra. Ennek csak alkotmányerejű törvény lehet az alapja! (Közbekiáltás: Úgy van!) ELNÖK: Képviselőtársaim! A következőket javaslom: a különböző bizottsági üléseknek le kell bonyolódniuk, és még előttünk van néhány egyéb feladat is, amely nem ezzel a törvénnyel kapcsolatos. Javaslom, hogy a határozathozatalt ebédszünet utánra vigyük át és előtte még néhány olyan kérdésben határozzunk, amelyre mindenképpen sor került volna még az ebédszünet előtt. Elfogadja ezt az Országgyűlés? (Helyeslés.)