Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-66

5455 Az Országgyűlés 66. ülése, 1989. november 22-én, szerdán 5456 változtatásra kerülne a kamat, akkor a 2-es számú változat szerint, vagyis a kedvezményes lakáshitelek piaci szintűre történő emelésének következtében 1990 évben az említett 4400 forint 7510 forintra, 1991. évben 8522 forintra emelkedne. Megjegyzem, hogy ez a számítás nem tartalmazza a jövőbeni, rezsivel kapcsolatos áremelkedéseket, a jelenlegi árakkal számoltunk. Ennek alapján az 1990. évben a lakással kapcsolatos költségek a nettó bér 68 százalékát, 1991-ben 77,4 százalékát teszik ki, ami már elviselhetetlen. Igaz, hogy jelen esetben változatlan nettó jövedelemmel vettük figyelembe, de ha feltételezzük, hogy évi 16 százalékkal nő a nettó nominal jövedelem, akkor is súlyos terheket jelent az érintett állampolgároknak. A számok önmagukért beszélnek. Ezt még fokozza — mert ezt is vállalták — a gyermekfelnevelés a családban. Úgy érzem ebben a körben nem kell hangsúlyoznom, hiszen a Kormány és képviselőtársaim is tudják, már most is igen nagy gondot jelent a mindennapi megélhetés a családok számára, kritikus méretűek a terhek, különösen a fiatalok, a családalapítók körében, mint ahogy ezt mát korábban jeleztem az Országgyűlés elnökének és képviselőtársaimnak eljuttatott tiltakozó levelemben. Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottakat figyelembe véve az 1. változatot tekintem elfogadhatónak, ha mindenáron muszáj visszamenőlegesen megváltoztatni a kamatfeltételeket. Bár hangsúlyozom, hogy a lakbéremeléssel bér- és szociálpolitikai reform nélkül nem lehet egyetérteni. E témával bővebben nem kívánok foglalkozni, mert úgy gondolom, hogy képviselőtársaim ezt megteszik a költségvetés- és az adómódosítások napirendjénél. Bízom abban, hogy a Kormány a vitában elhangzott képviselői hozzászólások tartalmát figyelembeveszi, és az újbóli megvitatáskor, elfogadáskor a közvélemény számára is elfogadhatóbb döntési lehetőséget fog előterjeszteni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Varga Lajos Pest megye 26. számú választókörzetének képviselője következik. VARGA LAJOS: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszterelnökünk a gazdasági-politikai állapotokról tartott beszédében a politikai helyzettel kapcsolatban azt mondta, ne nehezítsük egymás helyzetét. Ezt természetesen a pártok, a Parlament, a Kormány együttműködésére értette, de én úgy gondolom, nagyon jó lenne, ha a gazdaságra is ilyen alapállásból lehetne kitekinteni. Mielőtt bárki demagógiával vádolna, elmondanám, tisztában vagyok azzal, hogy a jelenlegi súlyos gazdasági problémáinktól csak következetes, szigorú gazdaságpolitikával lehet megszabadulni. A szigorúság azonban nem jelenti azt, hogy mindenben el kell fogadni a Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium elképzeléseit. Remélem, hogy néhány elképzelésemmel — amely egybecseng a Magyar Szocialista Párt elképzeléseivel — segíthetem más megvilágításba helyezni a problémákat. Mire gondolok? Minden gazdaságnak szüksége van húzóágazatokra, erről itt több képviselőtársam is beszélt, s tulajdonképpen az anyag is szól erről. A baj csak az, nem látszik, hogy a Kormány ezekre komolyan számít, hiszen támogatásuk inkább csak elvi, semmint kézzelfogható lenne. Gazdaságunk mai helyzetében feltétlenül támogatni, fejleszteni kell azokat a gazdálkodó egységeket, vállalkozásokat, amelyek kis konvertibilis importhányaddal jelentős keményvaluta-bevételhez juttatják az országot. Szerintem ide sorolható az idegenforgalom, a mezőgazdaság jelentős része, az áruszállítás, különösen a tranzit fuvarozás. Engedjék meg azt a kis hazabeszélést nekem hogy elmondjam itt is, a sokat szidott és folyamatosan romló technikai feltételekkel dolgozó vasút évente több mint százmillió dollár értékű keményvalutát termel ki ennek az országnak, és gondolom a többi közlekedési ágazat is hasonló számokról tudna beszámolni. Lehet, hogy nem voltam elég figyelmes, de én nem láttam az anyagokban olyan konkrét elképzeléseket, amelyek ezeknek a húzóágazatoknak a kedvező helyzetét még jobban kihasználni igyekeznének úgy is, hogy fejlődésüket gyorsítják. Tudom, hogy mindehhez pénzre van szükség, és — mint amikor a szociális háló megépítéséről beszélünk, vagy éppen a nyugdíjak reálértékének megőrzését fogalmazzuk meg — mindig az a válasz, hogy honnan teremtsünk rá pénzt. Főleg a pénzügyeseknek kedvenc szavajárása, hogy egyik oldalról adócsökkentéseket akarunk, arra hivatkozunk, az adónak teljesítmény-visszatartó ereje van, a másik oldalon meg azt várjuk a költségvetéstől, hogy még több támogatást adjon oda, ahova ténylegesen támogatást kellene biztosítani, s ezzel ők is egyetértenek. Mi lehet itt a megoldás? Úgy látszik, ez ténylegesen egy igazi rókafogta csuka, csukafogta róka eset, mert szerintem is igaza van a pénzügyminisztériumi államtitkárnak, amikor azt mondja, hogy nincs teljesítmény-visszatartó ereje ennek az adózásnak. Tényleg nincs! Nem hiszem, hogy van még a világon olyan ország, ahol ennyit dolgoznak az emberek, mint Magyarországon. Teljesítményeltitkoló szerepe van ennek az adózásnak. Remélem, tudják a Pénzügyminisztérium illetékesei is, hogy ebben az országban mindenki svarcol, feketézik, a bolti eladótól az ipari munkásig, aki délutánonként maszekol úgy, hogy autót szerel, lakást tapétáz, fest, az IBUSZ-lakáskiadó úgy, hogy az ellenértéket valutában kéri a külfölditől, és természetesen ezt a valutát nem fizeti be az államháztartásba, hanem maga kereskedik vele és így tovább, lehetne ezt a kört bővíteni. Hogyan lehet ezt megszüntetni, hiszen itt komoly pénzekre lehetne szert tenni. A nemzetközi szakirodalom azt mondja, hogy egyes országokban 15—30 százalék az úgynevezett árnyékgazdaságban realizálódó nemzeti jövedelem, és ha csak ennek egy-két százalékát lehetne Magyarországon megfogni, akkor is komoly tízmilliárdokról lehetne beszélni. Ezzel kapcsolatban van egy javaslatom, gondolkozzanak el rajta, és ha lehet, ne csípőből tüzelve utasítsák vissza, hanem az elgondolkozás után esetleg próbálják beépíteni a jövő évi költségvetési elképzelésekbe.