Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-66

5453 Az Országgyűlés 66. ülése, 1989. november 22-én, szerdán 5454 tet szükséges teremteni a pénzükért sorban álló kisvál­lalkozások pénzhez jutásának elősegítésére. Haladék­talanul kezdeményezni kell a monopolista külkereske­delmi vállalatok átalakítását. Előnyben kell részesíteni a beruházási javak, gépek, berendezések magánim­portját a fogyasztási javak behozatalával szemben. Lehetővé kell tenni azt, hogy az állampolgárok első­sorban kapáló-, kötő- vagy szerszámgépeket, alkatré­szeket hozhassanak be, és ne videót, televíziót vagy autót. Negyedszer: egyenrangúvá kell tenni a magyar és a külföldi beruházást. Méltatlanul igazságtalan a magyar megtakarítóval szemben az a mai szabályozás, amely a vegyesvállalatoknál a külföldi beruházót jelentősen, szinte korlátlanul kedvezményezi. Ötödször: elodázhatatlan a mezőgazdasági tulajdon­reform mielőbbi megindítása. Erről már mások is szól­tak. Ennek törvényi megalapozása érdekében mielőbb az Országgyűlés elé kell hozni a földtörvényt a nemzeti tulajdon védelme érdekében. Nehogy odajussunk, mint ahogy ezt Márton János fogalmazta meg pénteki csoportülésünkön, hogy a külföldi majd azt mondhas­sa nekünk: uraim, menjenek innen, ez nem az Önök földje! Hatodszor: a Kormány liberalizációs programja csak a tulajdonosi reformmal — ennek elmaradását kritizálta már az előbb Tomsits Erika is, — valamint a vállalati decentralizációkkal párhuzamosan lehet vég­rehajtható. A bérek liberalizálása valódi vállalati tulaj­donosok nélkül, avagy az élelmiszerárak felszabadítá­sa a mezőgazdasági nagy szervezetek monopolhelyze­tének megszüntetése nélkül csakis inflációt erősítő té­nyezők lehetnek. S nem kerülhető meg a veszteséges vállalatok dolga. Ma még sem a Kormánynak, sem a bankoknak nem áll közvetlenül érdekükben a gazda­ságtalan és fizetésképtelen vállalatok felszámolása. Te­gyük tehát ezt törvény által kötelezővé! Az a vállalat, vagy szövetkezet, amely hat hónapon túl fizetésképte­len, az törvény által legyen köteles csődöt kérni önma­ga ellen. Az öncsődök fenyegetése arra fogja késztetni a gazdálkodókat, hogy eszközeiket értékesítsék, gaz­daságtalan egységeiket alakítsák át, vagy adják el, és ezzel megindulhat a tőkeáramlás. Ugyanakkor a kormányzat jelezze az Országgyűlés­nek és a pártoknak, hogy mely nagyvállalatok fognak a felszámolással veszélyeztetett körbejutni, és kérje tá­mogatásukat ehhez. Végül javaslom, hogy az Országgyűlés állítson fel egy különbizottságot, amely szakértőkkel a háta mö­gött és a pártokkal egyeztetve vizsgálni és ellenőrizni hivatott a Kormány rövid távú programját és intézke­déseit. Tisztelt Ház! Úgy hiszem, a felsorolt javaslatok nem csupán az átmeneti időszak ügyvezető Kormányának kompetenciáját erősítik, hanem szélesíthetik is az in­tézkedések megtételéhez elengedhetetlenül szükséges támogató, de legalábbis megértő társadalmi bázist. S feloldhatják azt az ellentmondást is, ami egyébként ért­hető, vagy ellenérzést, hogy a jelenlegi Kormány né­hány hónap múlva talán át kell adja helyét egy új Kor­mánynak. Miképpen be kell vonni munkájába az ellenzéket, hogy az utóbbi felkészülhessen akár a hata­lom átvételére is. Éppen ennek vállalása adja, adhatja meg a Németh Miklós vezette Minisztertanács hitelét, erkölcsi tartását a jövő, a gazdasági rendszerváltás alapjainak letétele érdekében. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Magam és képvise­lőtársaim nevében tisztelettel köszöntöm a vendégpá­holyban helyet foglaló hesseni tartomány parlamenti küldöttségét, amelyet J. Fischer úr, a tartományi Parla­ment zöld frakciójának elnöke vezet. (Taps.) Kívánunk kellemes magyarországi tartózkodást. Kö­vetkezik Dobos Józsefhé, Heves megye 6. számú vá­lasztókörzetének képviselője. DOBOS JÓZSEFNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Ked­ves Képviselőtársaim! A Minisztertanács hároméves gazdasági programjáról készített tájékoztatóhoz mel­lékletként kézhez kapott írásos anyag 6. számú mellék­let 3. fejezete tartalmazza azt a tervezett két javaslatot, mely a lakásgazdálkodási rendszer reformjára és az 1990. évi intézkedésekre utal. Rövid hozzászólásom elején egyetértésemet fejezem ki Nagyiványi András bizottsági elnök által elmondott állásfoglalásokkal, illetve javaslataival, azokat megis­mételni nem kívánom. Hozzászólásra az késztetett, hogy már korábban választókerületem állampolgárai levélben eljuttatták tiltakozásukat számomra azon el­képzelés miatt, amely most már tervezet formájában a Parlament elé került megvitatásra. Őket képviselve til­takozásukat most megerősítem. Tisztelt Országgyűlés! Nem értek egyet a Kormány azon szándékával, hogy már 1990-ben emelni, illetve módosítani akarja a korábbi lakásépítési és -vásárlási hitelek kamatait. A vitában már Kenyeres képviselő­társam érintette a nagyobb terheket növelő tényeket számokkal. Én most ezt konkrétabban kívánom érzé­keltetni. A javasolt 2-es változatot szakemberek közreműkö­désével megvizsgáltunk egy valóságos lakásvásárláson keresztül a következők alapján: egy fiatal házaspár havi 11 ezer forintos nettó jövedelem mellett 1988. év­ben, (sajnos az ismeretségi körömben ilyen alacsony jövedelem a gyakori), tehát az említett jövedelem mel­lett egy kétszobás, összkomfortos, 60 négyzetméter alapterületű lakást vásárolt a következő feltételek mel­lett: önerős befizetés 330 ezer forint, (melyből ifjúsági takarék címén 200 ezer forint volt az előtakarékosság). Visszatérítendő támogatás címén 130 ezer forintot kap­tak a tanácstól, vállaltak két gyermeket, és ezen a cí­men 150 ezer forint kedvezményben részesültek, amely összesen 610 ezer forintot tesz ki. így az OTP-től a hiányzó 490 ezer forintot hitelként vették fel, 35 éves visszafizetési kötelezettség mellett. Ennek alapján a havi törlesztés, OTP és tanácsi, összesen 3400 forintot tesz ki. A részlet összegét, évi átlagban, fűtés, világí­tás, víz-csatornadíj, közös költség, 1000 forintos rezsi terheli, így az összes költség 4400 forint, amely nettó jövedelmük 40 százalékát teszi ki. Ez a teher tragikusabb természetesen azon családok­nál, ahol a nettójövedelem nem éri el a havi 11 ezer fo­rintot sem. Ebben az esetben, ha visszamenőlegesen

Next

/
Thumbnails
Contents