Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-66
5453 Az Országgyűlés 66. ülése, 1989. november 22-én, szerdán 5454 tet szükséges teremteni a pénzükért sorban álló kisvállalkozások pénzhez jutásának elősegítésére. Haladéktalanul kezdeményezni kell a monopolista külkereskedelmi vállalatok átalakítását. Előnyben kell részesíteni a beruházási javak, gépek, berendezések magánimportját a fogyasztási javak behozatalával szemben. Lehetővé kell tenni azt, hogy az állampolgárok elsősorban kapáló-, kötő- vagy szerszámgépeket, alkatrészeket hozhassanak be, és ne videót, televíziót vagy autót. Negyedszer: egyenrangúvá kell tenni a magyar és a külföldi beruházást. Méltatlanul igazságtalan a magyar megtakarítóval szemben az a mai szabályozás, amely a vegyesvállalatoknál a külföldi beruházót jelentősen, szinte korlátlanul kedvezményezi. Ötödször: elodázhatatlan a mezőgazdasági tulajdonreform mielőbbi megindítása. Erről már mások is szóltak. Ennek törvényi megalapozása érdekében mielőbb az Országgyűlés elé kell hozni a földtörvényt a nemzeti tulajdon védelme érdekében. Nehogy odajussunk, mint ahogy ezt Márton János fogalmazta meg pénteki csoportülésünkön, hogy a külföldi majd azt mondhassa nekünk: uraim, menjenek innen, ez nem az Önök földje! Hatodszor: a Kormány liberalizációs programja csak a tulajdonosi reformmal — ennek elmaradását kritizálta már az előbb Tomsits Erika is, — valamint a vállalati decentralizációkkal párhuzamosan lehet végrehajtható. A bérek liberalizálása valódi vállalati tulajdonosok nélkül, avagy az élelmiszerárak felszabadítása a mezőgazdasági nagy szervezetek monopolhelyzetének megszüntetése nélkül csakis inflációt erősítő tényezők lehetnek. S nem kerülhető meg a veszteséges vállalatok dolga. Ma még sem a Kormánynak, sem a bankoknak nem áll közvetlenül érdekükben a gazdaságtalan és fizetésképtelen vállalatok felszámolása. Tegyük tehát ezt törvény által kötelezővé! Az a vállalat, vagy szövetkezet, amely hat hónapon túl fizetésképtelen, az törvény által legyen köteles csődöt kérni önmaga ellen. Az öncsődök fenyegetése arra fogja késztetni a gazdálkodókat, hogy eszközeiket értékesítsék, gazdaságtalan egységeiket alakítsák át, vagy adják el, és ezzel megindulhat a tőkeáramlás. Ugyanakkor a kormányzat jelezze az Országgyűlésnek és a pártoknak, hogy mely nagyvállalatok fognak a felszámolással veszélyeztetett körbejutni, és kérje támogatásukat ehhez. Végül javaslom, hogy az Országgyűlés állítson fel egy különbizottságot, amely szakértőkkel a háta mögött és a pártokkal egyeztetve vizsgálni és ellenőrizni hivatott a Kormány rövid távú programját és intézkedéseit. Tisztelt Ház! Úgy hiszem, a felsorolt javaslatok nem csupán az átmeneti időszak ügyvezető Kormányának kompetenciáját erősítik, hanem szélesíthetik is az intézkedések megtételéhez elengedhetetlenül szükséges támogató, de legalábbis megértő társadalmi bázist. S feloldhatják azt az ellentmondást is, ami egyébként érthető, vagy ellenérzést, hogy a jelenlegi Kormány néhány hónap múlva talán át kell adja helyét egy új Kormánynak. Miképpen be kell vonni munkájába az ellenzéket, hogy az utóbbi felkészülhessen akár a hatalom átvételére is. Éppen ennek vállalása adja, adhatja meg a Németh Miklós vezette Minisztertanács hitelét, erkölcsi tartását a jövő, a gazdasági rendszerváltás alapjainak letétele érdekében. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Magam és képviselőtársaim nevében tisztelettel köszöntöm a vendégpáholyban helyet foglaló hesseni tartomány parlamenti küldöttségét, amelyet J. Fischer úr, a tartományi Parlament zöld frakciójának elnöke vezet. (Taps.) Kívánunk kellemes magyarországi tartózkodást. Következik Dobos Józsefhé, Heves megye 6. számú választókörzetének képviselője. DOBOS JÓZSEFNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A Minisztertanács hároméves gazdasági programjáról készített tájékoztatóhoz mellékletként kézhez kapott írásos anyag 6. számú melléklet 3. fejezete tartalmazza azt a tervezett két javaslatot, mely a lakásgazdálkodási rendszer reformjára és az 1990. évi intézkedésekre utal. Rövid hozzászólásom elején egyetértésemet fejezem ki Nagyiványi András bizottsági elnök által elmondott állásfoglalásokkal, illetve javaslataival, azokat megismételni nem kívánom. Hozzászólásra az késztetett, hogy már korábban választókerületem állampolgárai levélben eljuttatták tiltakozásukat számomra azon elképzelés miatt, amely most már tervezet formájában a Parlament elé került megvitatásra. Őket képviselve tiltakozásukat most megerősítem. Tisztelt Országgyűlés! Nem értek egyet a Kormány azon szándékával, hogy már 1990-ben emelni, illetve módosítani akarja a korábbi lakásépítési és -vásárlási hitelek kamatait. A vitában már Kenyeres képviselőtársam érintette a nagyobb terheket növelő tényeket számokkal. Én most ezt konkrétabban kívánom érzékeltetni. A javasolt 2-es változatot szakemberek közreműködésével megvizsgáltunk egy valóságos lakásvásárláson keresztül a következők alapján: egy fiatal házaspár havi 11 ezer forintos nettó jövedelem mellett 1988. évben, (sajnos az ismeretségi körömben ilyen alacsony jövedelem a gyakori), tehát az említett jövedelem mellett egy kétszobás, összkomfortos, 60 négyzetméter alapterületű lakást vásárolt a következő feltételek mellett: önerős befizetés 330 ezer forint, (melyből ifjúsági takarék címén 200 ezer forint volt az előtakarékosság). Visszatérítendő támogatás címén 130 ezer forintot kaptak a tanácstól, vállaltak két gyermeket, és ezen a címen 150 ezer forint kedvezményben részesültek, amely összesen 610 ezer forintot tesz ki. így az OTP-től a hiányzó 490 ezer forintot hitelként vették fel, 35 éves visszafizetési kötelezettség mellett. Ennek alapján a havi törlesztés, OTP és tanácsi, összesen 3400 forintot tesz ki. A részlet összegét, évi átlagban, fűtés, világítás, víz-csatornadíj, közös költség, 1000 forintos rezsi terheli, így az összes költség 4400 forint, amely nettó jövedelmük 40 százalékát teszi ki. Ez a teher tragikusabb természetesen azon családoknál, ahol a nettójövedelem nem éri el a havi 11 ezer forintot sem. Ebben az esetben, ha visszamenőlegesen