Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-66

5451 Az Országgyűlés 66. ülése, 1989. november 22-én, szerdán 5452 Következik Király Zoltán, Csongrád megye 5. számú választókerületének képviselője. KIRÁLY ZOLTÁN: Tisztelt Ház! Elfogadva ugyan Tomsits Erikának egyes minisztériumok munkáját bíráló szavait, én mégis azt mondom, hogy tegnap, hosszú hónapok vajúdása után az új Magyar Köztársaságnak Kormánya lett. A miniszterelnök vállalta a múlttal való szembesülést, és végérvényesen leszámolt az elmúlt évtizedek politikai, kormányzati gyakorlatával. Úgy is mondhatnám, — Mayer Bertalan szóhasználatával élve —, bevallotta, hogy elveszett a szocialista csodaszarvas. S miközben mindezt megtette, magára vette a legsúlyosabb terhet, a fizetésképtelenség kockázatát . Elismerve ezzel őszintén azt is, szemben a korábbi kormányzatokkal, hogy ennek terheit mindanynyiunknak, az egész nemzetnek kell viselnie. Amikor tegnap délben végighallgattam Németh Miklós miniszterelnök keményen őszinte és racionális gondolatokat hordozó beszédét, akkor egyúttal választ kaptam az ellenzéki demokraták parlamenti csoportja pénteki ülésén feltett leghangsúlyosabb kérdésünkre. Arra, hogy a Kormány hajlandó-e végre, mintegy utolsó lehetőségként, bevallani a valós, a teljes daviza- és államháztartási adósságainkat. Azt az óriási adósságtömeget, amelyet mindeddig eltitkoltak kormányaink az ország, és a Nemzetközi Valutaalap elől egyaránt. Most nincs kétségem arról, hogy a valóságos adatok birtokába jutott az ország, a Parlament és a nemzetközi pénzvilág. S különösen értékes számomra a kormányfő önkritikája hiszen magam is emlékszem arra, hogy annak idején, amikor átvette a Kormány vezetését, — ezt tette akkor egyébként Grósz Károly miniszterelnök is —, Németh Miklós is szólt az adósságállományunkról. Emlékeznem kell arra is, hogy az idén felhalmozódott adósságterheink eltitkolása eredményezte, hogy teljesíthetetlen ígéreteket tettünk a Nemzetközi Valutaalapnak. Ez volt, ez lehetett az oka annak, hogy a Nyugat tanácstalan volt mindeddig Magyarország megsegítését, vagy ha úgy tetszik, adósságaink finanszírozását illetően. S talán ez választ ad Mayer Bertalannak az előbb feltett kérdésére is. Az adatok valósághű feltárása egyúttal persze az éves fizetési mérlegünkben is súlyos romlást jelent. S nincs kétségem afelől, hogy a Valutaalap éppen hazánkban tartózkodó szakemberei bizony összevonják szemöldöküket minderre. Ez volt számunkra az adósságcsapda legnagyobb dilemmája. A magam részéről őszintén köszönöm, hogy miniszterelnökünk megszabadított mindannyiunkat e dilemmától. Az új helyzetben ugyanis, bár kétségtelenül nehezebb körülmények között, őszintén és tisztán nézhetünk tárgyalópartnereink szemébe és a saját jövőnkbe is. Mert ha most ismét titkolózva köt a Kormány szerződést a Valutaalappal, akkor éppenhogy a következő, a szabad választások után alakuló Kormány alatt robban fel a bomba, mert akkor kiderül, hogy a szerződés nem valós, és az új Kormány máris összeomolhat a fizetésképtelenség miatt. E politikailag is rendkívül fontos szempont mellett úgy vélem, a tegnapi bejelentés egyúttal biztosíték arra is, hogy a jelenlegi és a következő Kormány, — az ország — valóban elindulhasson a kibontakozás felé. Mindezekkel együtt is az ellenzéki csoport ülésén elhangzott szakértői vélemények alapján azt javaslom, hogy a Parlament ne késztesse és ne kötelezze a Kormányt olyasmire, amelyekért már nem ő fogja vállalni a felelősséget. A mai Kormány az MSZMP széthullásával, az alkotmányos rendszerváltással elveszítette politikai alapját és az ügyvezető Kormány helyzetébe jutott. Egy ilyen Kormány valóban nem vállalhat felelősséget hosszabb távú programokért, viszont a hatalom átadásáig ki kell dolgoznia egy rövid távú programot. Ezt a néhány hónapra szóló elgondolást kell az Országgyűlés és a politikai pártok elé terjesztenie, hogy bírálják, de támogassák a békés átmenet gazdasági intézkedéseit. Azt javaslom tehát, hogy a Parlament ne határozzon a Kormány 1990—92-es programjáról. Helyette készüljön egy csomagterv a következő fél-, maximum egy év terveiről, a decemberi ülésszakra behozva. Kemenes Ernő első olvasatként ajánlotta a mostani vitát. A második olvasat tehát a csomagterv legyen. Az átmeneti időszakra is igaz viszont az, hogy fel kell mérni a külső eladósodás rendezésének feltételeit, s a Parlementet és a pártokat is meg kell ismertetni a most már valóságosan megadott tényadatok részleteivel. Ezért, valamint a helyes áttekintés érdekében szükségesnek tartom, hogy a Magyar Nemzeti Bankot már most közvetlenül az Országgyűlés felügyelete alá helyezzük. Nem új kérésünk ez. Német Miklós ugyanis erről a Kormányt, illetve a Parlamentet illetően vagylagosan és csak a jövő évre vonatkozóan szólt. Indítványozom, hogy ez is legkésőbb a decemberi ülésszakon történjék meg. Az Országgyűlésnek továbbá a mostani vitával is arra kell késztetnie a Kormányt, hogy intézkedéseivel olyan irányban próbáljon meg hatni, amelyek már rövid távon élénkíthetik a gazdaságot. Ezért az ellenzéki csoport ülésén lezajlott vita alapján a következőket javaslom. Először: a Kormánynak az általános és visszafogó gazdaságpolitika helyett szelektív, kínálatélénkítő gazdaságpolitikát kell alkalmaznia. Ennek alapja a gazdasági alanyai, elsősorban is a vállalkozó állampolgárok bizalmának visszanyerése kell legyen. Másodszor: az Országgyűlés mondja ki, hogy a lakosság forint- és devizabetétei a Kormány által érinthetetlenek. Ha a Kormány a lakossági betétekhez nyúl, akkor azonnali visszahívását kell kezdeményezni. Hamadszor: a Kormány ne csak beszéljen a vállalkozások élénkítéséről, hanem azonnal kezdjen hozzá. Haladéktalanul meg kell kezdeni a kereskedelem és a vendéglátás, a fuvarozás, az építési-szerelési tevékenységek vagy tulajdonba, vagy bérbe adását. Csak zárójelben mondom: egy évvel ezelőtt ugyanezeket elmondtam már itt, a Parlamentben. A liberalizálás és a deregulálás során azonnal le kell bontani a kisvállalkozások előtt álló jogi és adminisztratív akadályokat. A vállalkozások hitelezésénél, importjánál nem a nagyvállalatokkal való egyensúlyításra, hanem ennél többre, a kisvállalkozások előnyben részesítésére van szükség. Ha úgy tetszik, pozitív diszkriminációra. Ennek megfelelően külön hiteikere-