Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-76
6323 Az Országgyűlés 76. ülése, 1990. január 26-án, pénteken 6324 zata ellen nem lehetne bírósági úton jogorvoslatot keresni, akkor — azt hiszem — minden olyan következtetés, amelyet Tamás Gáspár Miklós képviselő úr említett, megállná helyét. Minthogy azonban erre mód van, s adott esetben a bíróság döntése alapján az érintett személy mozgása korlátozottá válik, így véleményem szerint, nem sértettük meg az emberi jogokra vonatkozó alapelveket. Ha pedig ilyen bírósági döntés nincs, s a beutalt elfogadta a közigazgatási szervezet határozatát, akkor ez önkéntes bevonulásnak minősíthető. Egyébként nagyon sok esetben kerül ilyen típusú mozgáskorlátozásra sor, — gondoljunk csak a katonai szolgálatra, ami megint csak az ügy és az ott végzett tevékenység következtéből adódóan sajátos belső szervezeti és viselkedési szabályokat állapít meg, s amelyeket az ott tartózkodnak követniük kell. Mindebből következően azt gondolom, hogy elfogadva a bizottság által tett módosító javaslatot az érintett szakaszra vonatkozóan, aggály nélkül elfogadhatjuk ezt a törvényt is, mert hiszen végső soron a Tamás Gáspár Miklós által követni kívánt, és általunk is elfogadott célt. az emberi jogok biztosítását mindenfajta közigazgatási tevékenységben ez a törvénytervezet is jól szolgálja. Éppen azért készült, hogy azt az anomáliát, anely valóban szembenállt mindenfajta vonatkozó jogelvvel, megszüntethessük. Kérem tehát a tisztelt Országgyűlést, hogy szíveskedjék a törvényjavaslatot a bizottság által módosított formájában elfogadni. Annyit tennék még hozzá, ez már nem elvi, hanem gyakoriak kérdés — ha tovább kellene munkálkodni ezen a törvényen, akkor a jelenleg Nagyfán tartózkodó beutaltak sokkal határozottabb korlátozottsága személyi szabadságukban tovább tartana és rendkívül nehéz problémákat vetne fel társadalmi értelemben is. De hát ez csak megjegyzés, végül is nem ezen az alapon kérem a törvényjavaslat elfogadását. ELNÖK: Köszönöm szépen Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. Először a módosító indítványokról kell döntenünk. Az 531. számon kiosztott jelentés tartalmazza a szociális és egészségügyi bizottság módosító javaslatát, amely a törvényjavaslat 1. szakaszának (3) bekezdését érinti, de ahelyett egy másik bekezdés lép életbe. Amint a miniszter úr jelezte, előterjesztőként ezzel a módosító javaslattal egyetért. Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadja-e a szociális és egészségügyi bizottság módosító javaslatát? Kérem szavazzunk. (Megtörténik.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés a módosító javaslatot elfogadta. A törvényjavaslat egészéről döntünk. Kérdezem az Országgyűlést, hogy a már elfogadott módosítással és a miniszter úrnak a hatályba lépésre vonatkozó indítványával elfogadja-e az alkoholisták bíróság által elrendelt intézeti gyógykezelésének megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot? Kérem szavazzunk. (Megtörténik.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés a törvényjavaslatot elfogadta. ELNÖK: Kedves Képviselőtársaim! Rátérünk következő napirendi pontunk, a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalására. A napirendi pont^előadója: dr. Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter. Őt illeti a szó! DR. KULCSÁR KÁLMÁN: Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy elöljáróban néhány szóval megindokoljam, mi az oka annak, hogy nem az új, sokak által régóta várt sajtótörvény, hanem csak egy rövid módosítás kerül a tisztelt Ház elé. Az új sajtótörvény előkészítésének ütemezése az előzetes elgondolásoktól eltérően alakult. Ennek oka az, hogy — mint ismeretes — a háromoldalú tárgyalások témái közé felvételre került az új sajtótörvény elveinek a kialakítása is, a tárgyalófelek azonban többnyire napi aktuális tájékoztatás-politikai kérdésekkel foglalkoztak, aminek következtében a sajtótörvény elveinek és szövegtervezetének érdemi kialakítására a tárgyalásokon csak részben került sor. Ezért az igazságügyi tárca erre a célra létrehozott kodifikációs bizottság keretében folytatta és jelenleg is végzi az új törvény előkészítését. Az előkészítő munka során nyilvánvalóvá vált azonban, hogy az lenne a célszerű, ha az új törvényt már az új Országgyűlés tárgyalná meg. Ez egyrészt azért indokolt, mert az új törvény koncepciója szerint például az elektronikus sajtóval összefüggésben a nemzeti médiák, frekvencia gazdálkodás olyan független testületek felállítása szükséges, amelynek összetételét elsősorban a pártok parlamenti képviseletének az aránya határozná meg, másrészt: noha a törvény első szövegtervezete időközben elkészült, feltétlenül szükséges lenne kellő időt biztosítani a törvénytervezet széleskörű társadalmi, szakmai vitájára is, hiszen a sajtószabadságnak, mint alapvető szabadságjognak a szabályozásáról van szó. Ugyanakkor egyre erőteljesebb — hadd tegyem hozzá — jogos igény jelentkezik a hatályos sajtótörvény néhány szabályának a megváltoztatására. A Kormány a tisztelt Ház elé terjesztett törvényjavaslattal ezeknek az igényeknek kíván eleget tenni. A beterjesztett törvénymódosítás három kérdéskört érint; ezek közül kettő, úgy vélem, nem igényel bővebb magyarázatot. Egyrészt ugyanis a javaslat —hasonlóan az egyesülési és gyülekezési jogról szóló törvények vonatkozó rendelkezéseihez — korszerűbben és a Polgári és a Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával összhangban vonja meg a sajtószabadság korlátait. Eszerint tehát a sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások személyhez fűződő jogainak a sérelmével. Másrészt a javaslat lehetővé teszi, hogy természetes személy is alapíthasson időszaki lapot, helyi jellegű, önálló rádió, televízióműsort készítő stúdiót. Erre a módosításra azért van szükség, mert — amint ezt a tisztelt képviselők jól tudják — a hatályos sajtótörvény ezt a jogosultságot eddig csak az állami szerv, a gazdálkodó szervezet és a társadalmi szervezet számára biztosította. A javaslat — garanciális okokból — törvényi szinten is rögzíti azt, a korábban már a Minisztertanács által kiadott rendelkezést, amely szerint az időszakilag előállítását és nyilvános közlését a korábbi engedélyezés helyett csak bejelentési kötelezettség terheli. Ez a beje-