Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-76

6325 Az Országgyűlés 76. ülése, 1990. január 26-án, pénteken 6326 lentés szolgál alapul az időszaki lap nyilvántartásba való vételéhez. A harmadik kérdésről, a személyhez fűződő jogok védelmének erősítéséről részletesebben szeretnék szólni. A javaslat átmeneti megoldásként — a Polgári Törvénykönyv nem vagyoni kárra vonatkozó rendelkezésénekmódosításáig — a sajtóban a személyhez fűződő jogok megsértése esetén közérdekű célra fordítandó bírság kiszabását kívánta lehetővé tenni az adott sajtószervvel szemben. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság viszont arra az álláspontra helyezkedett, hogy indokoltabb lenne, ha a személyhez fűződő jogok megsértése esetén a bíróság által kárpótlásként megítélt összeget az a személy kapná meg, akit a személyiségi jogaiban megsértettek. Az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának ezzel a javaslatával a Kormány egyetért. Tisztelt Ház! Ennek a jogintézménynek a bevezetése azt hiszem nem szorul bővebb indoklásra, hiszen a tisztelt képviselők is több alkalommal jelezték, a sajtóban elszaporodó személyiségi jogsértések meggátolására és orvoslására hatékonyabb eszközökre van szükség. Ilyen irányú kérdések és interpelláció is benyújtásra került. Reményeink szerint a kárpótlás jogintézménye alkalmas lesz arra, hogy a sajtóban előforduló ilyen jogsértések elkövetését hatékonyan megakadályozza és a jogsértéssel arányban álló anyagi elégtételt nyújtson a sértettnek. Itt szeretném megjegyezni, hogy a bizottsági jelentésben ennek a kártérítésnek a felső határát 3000 forintban szabták meg, amely természetesen sajtóhiba — ez az összeg 300 ezer forint. E sajátos sajtójogi megoldás elfogadása esetében azonban a kiszabható kárpótlásnak — ahogy jeleztem — felső határt kell szabni, mert miként ezt a tisztelt képviselők a módosítás szövegéből — ha úgy értik, ahogy jeleztem — megállapíthatják, a sértett további anyagi igényeit is érvényesítheti a Polgári Törvénykönyv általános kártérítési és a nem vagyoni kárra vonatkozó szabályai szerint. Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem nem kell bizonygatnom azt, hogy a sajtó — ideértve természetesen mind az írott, mind az elektronikus sajtót is — szerepe és ezzel párhuzamosan a felelőssége is megnő a választások demokratizmusának, tisztaságának a megőrzésében. Tárgyilagos, mindenki számára esélyegyenlőséget nyújtó tájékoztatás feltétlenül elősegítheti a valóban szabad és demokratikus választás lebonyolítását. Azt sem kell azonban ecsetelni, hogy a különböző politikai érdekeknek alárendelt, ezektől befolyásolt sajtó, amely a tárgyilagosság és az alapvető újságírói etikai szabályok helyett kizárólag ezeket a politikai érdekeket helyezi előtérbe, adott esetben emberek lejáratásával és indulatok felszításával, mekkora kárt és zavart okozhat, különösen a választások idején. Alapvetően tárgyilagos és etikus sajtóra van tehát szükségünk ahhoz, hogy a demokrácia felé vezető út fontos állomásán, a választásokon sikerrel és nyugodt lelkiismerettel jussunktól. Tisztelt Országgyűlés! Hogy ez mennyiben nem új probléma Magyarországon és mennyire időszerűek ma is nemzetünk nagyjainak figyelmeztetései, ennek illusztrálására engedjék meg, hogy egy nagyon rövid részletet felolvassak befejezésül Széchenyi István A KELET NÉPE című művéből. A megfogalmazás természetesen kicsit régies, de gondolom, hogy mindenki számára megérthető. így szól a szöveg: ,,A' sajtószabadság olly világ, mellynél bár a' leggyulasztóbb anyagok közt is lehető legnagyobb bátorságban problémákat fejt a' bölcs, és mellynél eddigelé még csak nem is sejdített fokozatban közelítend az emberiség a' tökélyesedés' czéljához, mellyben azonban felette könnyen megperzseli magát a' világossághoz nem szokott, de azt hasonlólag lehető legnagyobb jónak tartó, és azért abba olly buzgón 's olly lelkesedéssel siető légy." Mihez azon őszinte kis óhajtást ragasztom: ,,oh magyar, hogy erős, nagy és dicső légy, soha 's kivált most ne légy magadat megperzselő légy"! 'S hozzáragasztom engedelemmel még azt: valamint egyén, úgy nemzet is megszerezheti magának a' természet' minden kincseit, és ekkép a' sajtószabadság gyönyörű áldását is, de egyedül bölcsesség által; minek híjával viszont a' levegőtül kezdve, mi tán legártatlanabb, a' nagy természet' minden adományáig, minden méreggé, sőt minden átokká válhatik; és a' sajtószabadság, ezen, a' szó után lehető legnagyobb áldás, okvetlen olly fegyverré válik is, melly számtalanszor több egészségest gyilkol meg, mintsem műtételezne — operálna — rothadt részeket". Ilyen helyzetben volt a sajtószabadság eszméje akkor, amikor Széchenyi István figyelmeztetett ezekre a veszélyekre, s minthogy hosszú ideig nem volt sajtószabadság Magyarországon, elszokott tőle az újságírótársadalom és a nagyközönség is, indokolt a figyelmet felhívni ennek a szövegnek újbóli, mai aktualitására is. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérem Filló Pált, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság előadóját, faradjon a szónoki emelvényre. DR. FILLÓ PÁL (a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság előadója): Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága január 18-i ülésén megvitatta a sajtóról szóló törvény módosításáról készített törvényjavaslatot. A jogi bizottság úgy ítélte meg, hogy a törvénytervezet rendelkezései elősegítik a békés politikai átmenetet és a választási kampány lebonyolítását. Ugyanakkor tudomásul vettük, hogy az eltérő szakmai és politikai megközelítések, a televíziózással és a rádiózással kapcsolatos új problémák felmerülése miatt most csupán egy szűkebb, a legszükségesebb módosításokat átvezető javaslat kerülhet megvitatásra. Egyöntetű véleményünk volt ugyanakkor, hogy mielőbb szükséges egy új, a sajtószabadságról szóló törvény megalkotása. A tervezett három fontos kérdéskörben a hatályos törvénnyel kapcsolatos problémákat igyekszik feloldani. Az első a sajtójog és a szabadságjogok korlátainak összhangba hozása. A második a természetes személyekkel szembeni diszkrimináció feloldása. A harmadik a sajtóval kapcsolatos jogi felelősség szigorítása.