Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-76

6313 Az Országgyűlés 76. ülése, 1990. január 26-án, pénteken 6314 Ezt én azzal magyaráztam, hogy a mi országunkban az idő áll, ezért nem volt szükség órákra. (Derültség, nagy taps.) Néhány héttel ezelőtt a történelem visszatért országunkba, így hát rövid időn belül órák is felszerelésre kerülnek irodáinkban. Végezetül engedjék meg, hogy egy mondattal összefoglaljam, mi is látogatásom célja az Önök országában. Látogatásom célja azonos tegnapi lengyelországi látogatásoméval: minél gyorsabban, tárgyszerűen tárgyalni arról, hogyan koordináljuk lépéseinket az Európába történő visszatérés érdekében. Megköszönöm a figyelmüket; nem kívánom megszakítani a továbbiakban munkájukat, és további sikereket kívánok munkájukhoz. Egyúttal kérem Önöket, adják át személyes üdvözletemet a magyar népnek mint képviselőik. (Viharos taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A képviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat általános vitájával folytatjuk munkánkat. Sebesi Lászlóné képviselőtársamat illeti a szó. SEBESI LÁSZLÓNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy mint egy — nem is tudom, hogy fejezzem ki magam — illegitim képviselő? vagy kijáró képviselő? szólaljak fel, mert mi már nagyon sokféle jelzőt kaptunk idáig. Én 1971 óta ülök itt a teremben, de megjegyzem: nem úgy, ahogy sokan gondolják, hogy elvtelenül mindent megszavaztunk, anélkül, hogy elmondtuk volna a véleményünket! Igenis, elmondtuk mindig! Aztán hogy a körülményekhez képest azok hogyan valósultak meg, egészen más lapra tartozik. Szeretném elmondani, hogy én egyetértek azzal, hogy a képviselők jogállásáról szóló törvényjavaslatot most megtárgyaljuk. Igenis, szükség van arra, hogy a képviselők munkáját segítsük. Saját példámból veszek csak egynéhány gyakorlati dolgot. Ha azt veszem, hogy 1971 óta vagyok képviselő és a mai napig például nincs telefonom, akkor azt hiszem, el tudják képzelni, milyen embertelen munkát kellett végezzen az ember a körzetében ahhoz, hogy a választópolgárai kívánságainak megfeleljen. Egy másfél-kétperces megbeszélésért a megyeszékhelyre vagy bárhova el kellett utazni! Személygépkocsija sem volt a képviselőknek! A képviselők kettős munkát végeztek. A saját foglalkozásuk adta munkát végezték el, azon kívül képviselői tevékenységüket is. Nagyon sok kellemetlenség fakadt ebből. A munkatársak közül volt, aki szívesen helyettesítette az embert, volt, aki nem. Volt, aki megjegyzést tett, hogy már megint elmegy, megint nincs ott, milyen jó neki, hogy elmegy! Még azt a megjegyzést is kaptuk, hogy könnyű neked, te képviselő vagy, neked magas nyugdíjad lesz! Aztán mikor megmagyaráztam nekik azt, hogy azért, mert én képviselő vagyok — például mint pedagógus, de gondolom, más munkahelyen ugyanez volt a helyzet —, éppen ezért sokkal kisebb lesz a nyugdíjam, mint annak, aki otthon helyettesíteni vagy túlórát vállalni is tud! Szeretném elmondani, s talán a választópolgáraim is jó szemmel fognak rám nézni és látni fogják, hogy én nem gyűjtöttem magamnak semmit mint képviselő, a nyugdíjam például — mivel már nyugdíjas vagyok — még a hatezret sem éri el. Úgyhogy karácsony előtt a kétezerforintos adományban részesültem. Azt hiszem, többen vagyunk itt így. Örülök annak, hogy az eljövendő képviselőket nem engedik, hogy méltatlan körülmények között éljenek, de azért a magam részéről azt a térítésmegállapítást magasnak tartom akkor, amikor látom a nép között, hogy milyen fizetések vannak. Apró gyerekeket nevelnek fiatal házaspárok, aztán jön rájuk a mindenféle áremelés, meg a házépítési kölcsönre a kamatadó — ami nem is kamatadó, hanem tőkeadó — meg egyéb . . . Úgyhogy eléggé meg vannak terhelve. Ilyen helyzetben én nem tartom méltányosnak, hogy mi ilyen nagyon magas fizetést a képviselőknek megszavazzunk. Arra lehet lehetőség, hogy azok a képviselők, akiket valamilyen párt hoz be ide a Parlamentbe, hát a pártok dotálják még őket a fizetésükön kívül. Ez természetes lehet. (Taps.) De ezt ne a költségvetésből tegyük! Elnézést kérek, én nem kunyerálni szerettem volna, az én emberi tartásom nem is viselné el, hogy most a régi képviselők nevében kérjek, de ne tegyük azt, hogy egy ilyen nagy rést üssünk a képviselők és a választópolgárok közé, mert nem azt fogja akkor nézni az a választópolgár, hát ez olyan, mint én, ugyanúgy él, mint én, én ehhez bizalommal fordulok bármikor, ha éjfélkor, ha hajnalban — mert ilyen is volt —; hanem azt mondja: hát, ez énnálam nagyobb, nem olyan fekete szemüvegen át nézi a világot, hanem egy kicsikét rózsaszínűbben. Mert a nadrágszíjat meghúzni, amiről beszéltünk, hogy közösen kell kiemelkednünk ebből a mai helyzetből, és együttesen húzzuk meg a nadrágszíjat, könynyebben húzza meg a nadrágszíjat az, akinek a fizetése magas, és nehezebben az, akinek bizony már nincs is lyuk azon a bizonyos nadrágszíjon, amit meg kell húzni! Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm; dr. Marx Gyula hozzászólása következik. DR. MARX GYULA: Tisztelt Ház! Nagyon örülök, hogy a kezdeti demagóg megnyilatkozások után végre tárgyszerű megbeszélésekre van lehetőségünk. Én íajlalom és azt mondom, hogy a rendszer szégyene, hogy Sebesi képviselőtársnőnknek se telefonja nem volt, s hogy 6000 forintos a nyugdíja. Egyet kell értenem Balogh képviselőtársammal, hogy ezekkel az anyagi ügyekkel ez az egész előterjesztés ne foglalkozzon. Véleményem szerint a legközelebbi Országgyűlésnek legyen annyi bátorsága — és hiszem azt, hogy lesz is annyi hitele és bátorsága —, hogy ebben a kérdésben dönteni fog. Azt javaslom, hogy az I. és a II. fejezetet, valamint a VI. fejezetet tartsuk meg, iktassuk be azt a §-t, amit