Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-76

6311 Az Országgyűlés 76. ülése, 1990. január 26-án, pénteken 6312 gyűlési választások után kerüljön sor. Ettől a Parla­ment nem térhet el. Annak azonban nincs alkotmány­jogi akadálya, hogy az Alkotmánynak a köztársasági elnökválasztása módjáról vonatkozó szabályát a Parla­ment megváltoztathassa. Hadd hangsúlyozzam most már magánemberként, hogy az Alkotmánybíróság itt az alkotmányjogi kér­désben döntött, nem pedig a kérdés politikai vonatko­zásaiban. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Javaslom, hogy foly­tassuk a képviselők jogállásáról szóló törvényterveze­tek vitáját. Kérem képviselőtársaimat, hogy akik ko­rábban jelezték, hogy az általános vitában hozzá kí­vánnak szólni, ismételten tegyék meg ezt. Dr. Eke Károlyt illeti a szó. DR. EKE KÁROLY (Csongrád megye): Tisztelt Ház! A Parlament valamennyi politikai frakciója vezetőjé­nek a megbízásából kérek most szót. Egyetértésükkel indítványozom, hogy az országgyűlési képviselők jog­állásáról szóló törvénybe kerüljön bele a következő rész. Valamennyi képviselőjelölt jelöltsége első pilla­natábantegyen vagyonnyilatkozatot, amelyet mandátu­mának lejártakor ismételjen meg. Azt hiszem, érthető (zúgás), hogy a közéleti tisztaság szempontjából tart­juk ezt szükségesnek. Ez minden vád vagy minden egyéb elkerülése céljából szükséges. Indítványozom, hogy ezt a Parlament jogi, igazgatási és igazságszolgál­tatási bizottsága pontosítsa, és a szakemberek segítsé­gével fogalmazzuk meg pontosan. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Dr. Bognár József professzor, az országos listán megválasztott képviselőtársunk kíván szólni. DR. BOGNÁR JÓZSEF (országos lista): Tisztelt Országgyűlés! (A terembe belép Szűrös Mátyás ideiglenes köztársa­sági elnök és Václav Havel, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke kíséretével együtt. Nagy taps.) (Dr. Bognár József folytatja.) Tisztelt Országgyűlés! Én teljesen egyetértek az előterjesztésnek azokkal a részeivel, amelyek a képviselőjelöltek jogállására vo­natkoznak. Úgy gondolom, feltétlenül szükséges, hogy a mostani képviselőválasztások előtt ez a kérdés a Par­lament által hozott törvénnyel nyerjen szabályozást. Nem értem azonban — jogilag sem értem, és a parla­mentekhatásköre és történelme szempontjából sem ér­tem —, hogy miért hozunk mi határozatot a következő Parlament tagjainak a javadalmazásáról. (Taps.) Én nem ismerek minden parlamentet a világon ebből a szempontból. Azt mondhatom, hogy én még tagja vol­tam az 1945-ös és az 1947-es Parlamentnek, amely — mint ismeretes — a tiszta választások jegyében ült össze. (Derültség.) A kékcéduláktól most tekintsünk el! Mindkettőnél az volt a helyzet, hogy a létrejött Par­lament választott egy bizottságot, és a létrejött Parla­ment által választott bizottság szuverénül állapította meg a képviselők fizetését. A Parlamentnek ez szuve­rénjoga, hogy a maga fizetését megállapítsa. Ezt nem állapíthatja meg a Kormány vagy nem tudom, ki. Ez teljesen nyilvánvaló. Maga állapította meg, illetve maga tett javaslatot az Országgyűlés plénumának arra, hogy mi legyen a képviselők tiszteletdíja. Akkor ezt így hívták. Ezért azt javaslom, hogy az anyagnak azt a részét ne tárgyaljuk, illetve adjuk át egy következő Parlament­nek, amely arról szól, hogy mi legyen a leendő képvi­selők javadalmazása, mert akkor elvonnák tőlük az ő hatáskörüket. Àz az ő szuverén joguk, abba senki más­nak nincs beleszólása. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mindnyájunk nevében tisztelettel és őszinte nagyra­becsüléssel köszöntöm a díszpáholyban helyet foglaló Václav Havel urat, a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság elnökét. (Nagy taps.) Tisztelt Elnök Ur! Képviselőtársaim nevében köszönöm, hogy rövid magyarországi látogatása idején eljött közénk, és ezzel lehetővé tette személyes találkozásunkat. Az Ön neve nem ismeretlen Magyarországon. Nagy tekintélyt ví­vott ki már írói munkásságával, de az elmúlt években különösen azzal a politikai tevékenységével, amellyel vezetője lett a Csehszlovákiában lezajlott és a mai na­pig tartó forradalmi folyamatoknak. Az Ön személyé­ben olyan államférfit üdvözölhetek, aki őszinte szívvel híve országaink népeinek új alapokon, de minden kö­rülmények között elfogadható értékekből építkező egy­másra találásának. Önnel egyezően valljuk: Magyaror­szág és Csehszlovákia népeit évszázadokon keresztül a közös sors, a szomszédságból eredő számos pozitív esemény és egyéb szálak kötik össze. Ezekre is építve kell továbbterjeszteni népeink együttműködését és ba­rátságát. Kívánom Önnek, Elnök Úr, érezze jól magát a Magyar Köztársaságban. Megkérem, fáradjon a szónoki emelvényre. (Taps.) VÁCLAV HAVEL (a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság elnöke): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy köszönthetem Önöket az Önök Országgyűlésének gyönyörű épületé­ben, amely épületet ezidáig csak fényképekről ismer­hettem meg. Csupán két perce tartózkodom itt, de en­nek a teremnek a légköre számomra egy tényleges Országgyűlés légkörét jelenti. Szilárdan bízom abban, hogy a mi Országgyűlésünk is a jövőben, a legrövidebb időn belül tényleges Országgyűlésként fog működni. Örülni fogok annak, ha egy nagyon erős, intelligens ellenzékkel találkozhatom majd ott személyemmel szemben. Bízom abban, hogy ott is lesznek olyan cé­dulák, amelyekkel mérni fogják, hogy melyik képvise­lő mennyi ideig beszél. (Derültség.) Bízom abban, hogy ott órák is lesznek elhelyezve. Lehetőségem volt ugyanis már felszólalni a mi parlamentünkben, és ott sajnos konstatálhattam, hogy a prágai köztársasági el­nöki irodákban sehol sem találtam a falakon órákat. (Derültség.) Ugyanígy nem láttam órákat parlamenti üléstermünkben sem.

Next

/
Thumbnails
Contents