Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-76

6305 Az Országgyűlés 76. ülése, 1990. január 26-án, pénteken 6306 szabott bérét, és tudomásom szerint a miniszter úr dobott vissza egy tervezetet, hasonló megfontolásból. Tisztelet és elismerét illeti őket! És még valamit! A törvénytervezet harmadik változatát, amely már mértéktartóan szerény, tisztességes, számomra már elfogadható, az Országgyűlés jogi bizottsága dolgozta ki. Azé az Országgyűlésé, amely egyesek szerint csalásokkal és alantas praktikákkal állt össze, öt évig téblábolt, bohóckodott, szalutált, ostobaságot halmozott ostobaságra és fogalma sem volt a demokráciáról — csak azóta, mióta kívülről behozták neki! (Derültég és taps.) Szinte érthetetlen, hogy közben megalkotta a sarkalatos törvényeket, felszámolta a pártállamot, fogcsikorgatva feszínen tartotta az ország rozoga hajóját, közben ádáz, de eredményes harcot vívott olyan erők megszületéséért és megerősödéséért, akik most úton-útfélen sárral és mocsokkal dobálják. Tisztelt Országgyűlés! Egy szegény országnak ne legyen anyagi javaskban dúskáló vezetői, — különösen érvényes ez a képviselőkre. A kirívó anyagi különbség megfosztja a nép és a képviselő kapcsolatát a nélkülözthetetlen, kölcsönös empátiától. Egy koldussal nem lehet együtt érezni egy hermelinpalástban! (Taps.) De a magas jövedelem kihúzza a képviselő alól a morális alapot is. Hogyan küzdjön az anyagi visszaélés, a harácsolás, a mohó önzés ellen, ha maga is ott tolakszik a húsosfazék körül? A képviselőválasztás eufóriája, a rokonszenv és a bizalom hamar át fog csapni a rosszaláson és az irigységen keresztül ádáz gyűlöletbe. Márpedig gyűlöletben nemcsak dolgozni, alkotni, de élni sem lehet! De nem is érdemes. Tisztelt Képviselőtársaim! Barátaim! Ez a Parlament most feláll és átadja a helyét az utódoknak. Öt év alatt megismertük egymást, tüvedtünk, botladoztunk, de meggyőződésem, hogy e Ház tagjainaktúlnyomó többsége szolgálni jött ide: — a nemzetet szolgálni, és a pénz akkor eszébe se jutott. Nem hiszem, hogy folytatnunk kellene. Ezt ajánlom figyemébe a következő, remélhetőleg sokkal jobb, hatékonyabb és sikeresebb Parlamentnek! Köszönöm szépen. (Nagy taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Dr. Südi Bertalan képviselőtársunkat illeti a szó. DR. SÜDI BERTALAN: Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Dauda Sándor és dr. Király Ferenc felszólalásához kapcsolódva magam is úgy látom, hogy a törvényalkotókanyagi finanszírozását rendezni kell. Azon már bizonyára különböznek a vélemények, hogy ezt nekünk célszerű-e elvégezni? Mert a feladat sokkal inkább illene azokra, akik e Házban követni fognak minket. Nem rejtem véka alá magam sem abbéli fenntartásomat, hogy a javaslatba feltüntetett összegek mértékét túlzottnak tartom. Ezek az összegek ugyanis viszonyításra ösztönöznek. No, nem a jelenlegi 5 ezer, illetve 7 ezer forintba megállapított tiszteletdíjunkkal kívánom összevetni őket, hanem az állampolgárok azon millióinak, kisnyugdíjasok, nagycsaládosok — jövedelmi viszonyaival, akiket a napi kenyérgondok már jóideje szinte lehúznak a sárba. Ahogy tapasztaltam, fölöttébb irritálja őket, hogy miközben az anyagi terhek országos méretekben fokozódnak, melyek mind nehezebben elviselhetők számunkra, a majdani képviselők szinte dúskálni fognak az anyagi javakban, legalábbis hozzájuk képest. De ha már nekünk jutott osztályrészül e napirendi pont tárgyalása, kérem, hogy intsük egymást józan mértéktartásra. Ezért a javaslatban feltüntetett százalékmérték 50 százalékában szabjuk meg a képviselők javadalmazását, vagyis a bérből és fizetésből élő állampolgárok nettó fizetésének másfélszerese legyen a képviselők tiszteletdíja. Ezt meghaladóan a különféle tevékenységük függvényében jelentkező költségek megtérítését tegyük lehetővé számukra. Én a mostani helyzetben e megoldást tartom legcélszerűbbnek, s főleg erkölcsösnek. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Moravcsik Ferencné képviselőtársam felszólalása következik. MORAVCSIK FERENCNÉ: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért nyomtam meg a gombot, hogy szólásra jelentkezzem, mert még a folyosón is úgy tűnt, hogy a vélemények különbözőek ebben a tárgyban. Most pedig úgy tűnt, hogy mégsem! Két és fél-három hónap múlva helyünkön főállású képviselők fognak ülni. Nem orvosok, tanárok, tsz elnökök, hanem politikusok, akik gondolkodásukban, értelmükben nagyon közel fognak állni az orvosokhoz, tanárokhoz, tsz-elnökökhöz, de ez mégis két dolog. Megköszönném és nagyra értékelem a törvényelőkészítők nemes gesztusát akkor, amikor a képviselők társadalomban elfoglalt különleges helyzetét figyelembe vették és társadalmi megbecsülést kívánták kifejezni —, amikor a képviselők tiszteletdíját, költségtérítését vitára bocsátották. Szeretném azonban megjegyezni, hogy ma Magyarországon a fizetések egyáltalán nem tükrözik a társadalmi megbecsülést —, ha más réteget nézünk. — Véleménynyilvánításunkat — az enyémet is — nagyon zavarja, hogy egy jó hónappal ezelőtt mi, itt ülő képviselők szenvedtük ki az ország 1990. évre szóló költségvetését és a porcikánk legkisebb ízével is éreztük nehéz gazdasági helyzetünket. Az is nagyon zavar, és nem is tudnék választóim elé kimenni, a szemükbe nézni — képviselő munkához tartozik, hogy nap mint nap olyan társadalmi csoportokkal találkozunk, akik megfeszített munkával — a főállás mellett mellékállást is vállalva — nap mint nap küszködnek a létfenntartásukért. A törvénytervezet javaslatát erkölcstelennek tartom, erkölcstelennek tartanám elfogadni is. A bizottság előterjesztésével értekegyet. Südi Bertalan előterjesztésével nem értek egyet, mert arra gondolni kell, hogy egy főállású képviselő semmiféle más foglalkozást nem űzhet — mi magunk is tudjuk, hogy emellett a munka mellett semmi mást nem is tudunk csinálni. — Kérem, hogy a bizottság állásfoglalását fogadjuk el, ez a legmarkánsabban kitűnik, legegyértelműbben dr. Fodor István, Szirtesné, dr. Tomsits Erika, Nagy Sándor és dr. Horváth Jenő javaslatában.