Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-76

6303 Az Országgyűlés 76. ülése, 1990. január 26-án, pénteken 6304 vege, amely egy viszonyszám alapján határozza meg a képviselők tiszteletdíját. Ennek alapján mindenkori mértéke a bérből és fizetésből élő állampolgárok nettó átlagkeresetének háromszorosa legyen. Ez a viszonyszám véleményünk szerint társadalmilag elfogadható mérték, egyben alkalmas arra js, hogy a képviselői munka ellátásához szükséges egzisztenciális és erkölcsi stabilitást biztosítsa. A készkiadások és költségtérítések szabályait a tervezet csak a legszükségesebb mértékben rendezi azáltal, hogy részben majd a megalkotandó Házszabályra bízza az igénybevétel jogcímének meghatározását, részben az új Parlament majdani döntésére bízza a költségtérítés igénybevétele elveinek és részletes szabályainak megállapítását. A tervezethez kiosztott 535. számú bizottsági jelentés tartalmazza a kulturális és a mentelmi bizottság azon javaslatát, mely szerint a képviselők javadalmazásának szabályozása az új Országgyűlés feladata legyen. Bizottságunk e javaslattal nem értett egyet. Parlamentünk, mely az új Alkotmány és a sarkalatos törvények elfogadásával történelmi jelentőségű szerepet vállalt a plurális demokráciába történő békés átmenet alkotmányjogi feltételeinek megteremtésében, jelen törvény elfogadásával fejezheti be méltóan a tőle elvárt történelmi küldetést. Mindezekre tekintettel kérem a Tisztelt Országgyűlést, szíveskedjék a törvényjavaslatot az előterjesztésnek megfelelően elfogadni. Köszönöm a türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Kedves Képviselőtársaim! A módosító indítványokra tekintettel külön kell általános és részletes vitát tartanunk. Eddig senki nem jelezte hozzászólási szándékát. Kérem, hogy aki a törvényjavaslat általános vitájában szólni kíván, szíveskedjék jelezni. Dauda Sándor képviselőtársamat illeti először a szó. DAUDA SÁNDOR: Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetértek Horváth Jenővel abban, hogy ez a törvény olyan befejezése a munkánknak, amit mindenképpen meg kell alkotnunk. Ez a törvény teszi lehetővé azt, hogy az 1990. évi választásokat bonyodalom-mentesen lefolytathassuk. Nem értek egyet azonban az 5.-6.-7. szakasz vonatkoztatásában. Amikor végigmegyek választási körzetemen — nyugdíjas körzetben —, ahol 4—5 ezer forintos átlagnyugdíjból fizetik választó polgáraim a rezsit, az egyébként drága élelmiszert és ruházkodásra, egy kis szórakozásra már nem jut pénzük, nem vállalhatom fel azt, hogy ilyen tekintélyes képviselői díjat szavazzak meg a leendő Parlamentnek — bár, megvallom, magam is indulni szeretnék a következő választásokon. Én ezt a Parlamenti munkát, amely — azt hiszem, mindannyian tudjuk — nem volt kevés, végig dolgozóként, fizikai munkásként csináltam végig, így vettem részt a törvényalkotásban, nem hiszem, hogy nekünk kellene felvállalnunk azt, hogy a leendő Parlamenti képviselőknek rendezzük a munkaviszonyt, hogy nekik ne kelljen a gazdasági termelő munkában részt venniük. Azt javaslom ezért a Tisztelt Parlamentnek, hogy az Országgyűlés mentelmi és összeférhetetlenségi, valamint kulturális bizottságának javaslatát fogadja el. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Dr. Király Ferenc képviselőtársamnak adom meg a szót. DR. KIRÁLY FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Fortyogó indulattal és nem kevés tanácstalansággal ismerkedtem az országgyűlési képviselőkjogállása és tiszteletdíja stb-ről készült törvényjavaslattal. Sem az indulataimmal, sem a tanácstalanságommal — úgy látszik — nem vagyok egyedül. Kapóra jött, hogy tiszaföldvári buszsofőr barátom, választó polgár, bemutatott nekem egy bérjegyzéket, amin az állt, hogy 223 óra munkáért kemény 6700 forint ütötte a markát. Hozzáfűzte még szeliden, hogy ebből két gyereket és egy nagymamát kell eltartani. Én, hogy felvidítsam, közöltem vele, hogy újraválasztásom esetén körülbelül 50 ezer forintot fogok hazavinni az én kis feleségemnek. Figyelemreméltó, tömör, főleg sajátos tiszaföldvári szóképekből álló válaszát. . . (Derültség.) . . ., tekintettel arra, hogy fiatalkorúak is hallhatják, nem kívánom most nyilvánosságra hozni, de kívánságra minden leendő képviselőnek elmondom négyszemközt. (Derültség. ) Kisvártatva beugrott a következő vízió: Kétszáz, főleg nyugdíjasokból álló választópolgár előtt képviselői beszámolót tartok, és arról győzködöm őket, hogy az ország javára és a kibontakozás érdekében fogják vissza szélsőségesen fényűző életvitelüket, ami a tejtermékek és a kenyér mértéktelen és pazarló fogyasztásából áll. Legyenek türelemmel, mert a gödörből egymás hátának támaszkodva kell kimászni. „Mennyiért csinálod te ezt, édes fiam — kérdi kedvencem, a szókimondó Boriska néni —, mármint a támaszkodást?" ,,50 ezerért, Boriska néni —" felelem én büszkén. , ,Na látod, édes fiam, ha a bukszád az én zsebembe lenne, én is türelmesebb lennék!" Tisztelt Képviselőtársaim! Az idén azt mondtam, hogy a tanácstalanságban nem vagyok egyedül. Feltétlenül tanácstalanok lehettek a törvényjavaslat alkotói is, mert rövid idő alatt három változatot dolgoztak ki. Az elsőt még pazar bőkezűség jellemezte. 50 ezer forint tiszteletdíj, hozzá 20 ezer forint a bizottsági szereplésért, a fürgébb észjárásúak két bizottságban is kaszírozhatnak, (Derültség.) 150 ezer forint költségkeret, etc., etc. Ez már igen! Egy csapásra vonzó lett számomra képviselői pálya; gondolom nemcsak számomra. Szinte biztos, hogy megszaporodott azon nagycsoportos óvodások száma, akik a felnőtt bácsik ,,Mi leszel, ha nagy leszel?" szetereotíp kérdésére felelték: , ,Országgyűlési képviselő, listán megválasztva!" (Derültség és taps.) Csak úgy, zárójelben szeretném megjegyezni, hogy az első változatot megvitatták a pártokkal is. Hogy hogy nem, a mi éjjel nappal tiltakozó pártjaink közül senki sem tiltakozott a szemérmetlenül aránytalan, őrző, a közvéleményt mértéketelenül fel háborító javadalmazás ellen! (Taps.) Egyedül Hagelmayer István, a Számvevőszék elnöke utasította vissza a túl magasra