Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-76
6285 Az Országgyűlés 76. ülése, 1990. január 26-án, pénteken 6286 ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Először a mai nap programjáról szeretnék néhány szót elmondani. Mindenekelőtt azt szeretném jelezni, hogy a Kormánytól ma reggel kaptam egy jelzést: azt kérik, hogy az alkoholisták bírósági úton elrendelt gyógykezeléséről szóló törvénymódosítási javaslatot mindenképpen tárgyaljuk. Hadd mondjam el, hogy az Országgyűlés megbízott elnökeként nagyon sok levelet kaptam én magam is azoktól a kétségbeesett emberektől, akiket érint e törvény, illetve a módosítása. Ennek alapján én is azt javaslom, hogy ezt ma mindenképpen tűzzük napirendre. Tájékoztatom képviselőtársaimat arról, hogy a mai nap folyamán a délelőtti kis szünet után, körülbelül fél tizenkettőkor az Országgyűlés vendége lesz és rövid beszédet mond Václav Havel, a Csehszlovák Köztársaság elnöke. Még annyit szeretnék elmondani, hogy technikai okok miatt — nevezetesen, mert nekem részt kell vennem egy programon a déli időszakban — változtatunk a napirendi pontok tárgyalási sorrendjén a tegnapihoz képest. Először tehát a földtörvény vitájával folytatjuk tanácskozásunkat, utána a képviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat kerül napirendre, azt követően az alkoholisták bírósági úton elrendelt gyógykezeléséről szóló törvényjavaslat módosítása, utána a sajtóval folytatjuk — és ettől kezdve változatlan lenne a program. Javaslom tehát, hogy a földtörvény vitájával folytassuk munkánkat. Kérem képviselőtársaimat, szíveskedjenek jelezni, ki kíván még hozzászólni a földtörvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájában. Először Séra Jánosnak adom meg a szót. DR. SÉRA JÁNOS: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A földről szóló 1987. évi I. törvény, valamint a termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény módosításáról előterjesztett miniszteri javaslat, bár sokak számára elfogadható, de a falunak ma már nem kielégítő. A magyar felüt ma leginkább egy megbolygatott méhkashoz lehet hasonlítani. E zümmögéshez nemcsak a szövetkezetté szerveződés atrocitásai, az idegen életforma, a függetlenség elvesztése vezetett, hanem sokkal inkább a kiszolgáltatott bérmunkássá süllyedés folyamata. Kiszolgáltatott, mert semmilyen személyes érdekvédelemmel nem rendelkezik. A személyes tulajdoni kötődés megszűnt. A közös tulajdonosi — vélt — hatalom pedig bármikor személye ellen fordítható. Még a legfejlettebb szövetkezetekben sem mindig meghatározó a szövetkezeti demokrácia; az autonóm gazdasági önkormányzat csírái nagyon csenevészek. Nehezíti, keveri a helyzetet az is, hogy az eltérő kultúrájú, szokású faluk gigantomániás összevonása érdektelenséghez, közömbösséghez és — napjainkban még csendes, de határozott — zúgolódáshoz vezetett. Különösen érthető ez a kedvezőtlen adottságú, egyre nyitottabb agrárollóval küszködő, inflációval sújtott, veszteséges termelőszövetkezetek tagsága esetében, ahol a tagság illetve az alkalmazottak nem kis részét évek óta mindig a létminimum alatt foglalkoztatják. Kérdezem én: mit vár a tisztelt Kormány e törvény módosításától? Az eladósodás réme, az ellehetetlenülő életfeltételek e törvény életbe lépése után biztosan a rossz téeszek felbomlásához vezetnek, annak ellenére, hogy az egyéni gazdálkodás feltételei nincsenek meg. Talán semmi más, csak ez lehet éppen célja a Kormánynak: így nem kell szanálni, nem kell a költségvetést a helytelen mezőgazdasági politika negatív mérlegével terhelni. A szegények, nyomorultak majd csak megértik az idők szellemét, és vagy választják azt a megoldást, hogy elidegenítik a hitelekkel a földjüket, vagy eladják, vagy szétszélednek. Aztán a rendszerint vezetésre csökkent tagság — másképpen mondva: a bennfentesek — a megmaradó vagyonnal apportként valamilyen kft-be menekülnek. Ez sajnos beláthatatlan folyamathoz vezet. Ezért kellett volna legalább a tagsági tulajdonviszonyok körében lépni. A megalázó földjáradékot tisztességes bérletté, haszonélvezetté kellene alakítani. Felteszem a kérdést: itt nem hatnak a piaci viszonyok, csak a kamatok emelésénél? A működéshez felvett 20—30 százalékos hitelkamatok ébresztőre húzták az órát. Csak a vak nem látja, hogy milyen ütemben, milyen fokozatosan húzzák ki a falu alól a talajt. Akkor már tulajdonképpen nincs is semmi probléma: a tulajdonviszonyokat sem kell rendezni — mert nem lesz miből. Az ál-bérmunkásokból valódi bérmunkások, cselédek lesznek. Remélem, képviselőtársaim megértik, hogy az ilyen lehetőséget is felkínáló törvénymódosítást nem tudom elfogadni. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló dr. Pálfi Dénes Zala megyei képviselő. DR. PÁLFI DÉNES: Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A földtörvény módosításával kapcsolatos vitában eddig — pro és kontra — nagyon sok minden elhangzott. A miniszter úr expozéja — amelyet én egyértelműen támogatok — szintén világosan vázolta a mai és a közeljövőben várható helyzetet. Nem azért kértem szót, mert ehhez a vitához sok mindent tudnék érdemben hozzátenni, hanem azért, mert úgy érzem, hogy a vita kicsit egyoldalú, hiszen zömében termelőszövetkezeti elnökök szóltak eddig. Én magam nem tartozom közéjük, de mindig is földközelben éltem, és földet művelek ma is. Joggal ítéljük el azt az erőszakos szövetkezetesítést, a földtulajdontól való megfosztás folyamatát, amely bekövetkezett a 60-as évek elején vagy azt megelőzően. Azonban, ha most nem cselekszünk kellő megfontoltsággal, hasonlóan elítélendő lépést követhetünk el. Ma, amikor abban különbözünk nemzetközi környezetünktől, hogy legalább az élelmiszer-ellátásunk biztosított, a tegnapi kérdés kapcsán, amelyet úgy tett fel képviselőtársam: , ,Ki akar ebben az országban 40 forintos kenyeret?" (Zaj.), illetve 50 forintosat, én úgy teszem fel a kérdést: ki akar bizonytalan, rossz élelmiszer-ellátást ebben az országban?
