Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-66

5443 Az Országgyűlés 66. ülése, 1989. november 22-én, szerdán 5444 bolás, hanem csak választási fogás. Felénk ezt úgy mondják: parasztvakítás. A tisztesség azt is megköveteli, hogy megmondjuk: bárki lesz a választások után a győztes, annak első teendője a nép szegényítésének a megkezdése kell, hogy legyen. A Kormány dolga, hogy eldöntse, melyik réteggel kezdi. Ha tanácsot adhatok: ne azzal, amelyiknek bent maradt a valutakerete. Csak kimondani ezt az elkerülhetetlent és adva időt a lelki felkészülésre, mert az anyagi felkészülésre úgy sem lesz lehetőség. Az idő sürget, az idő fontos. Széchenyi tanította velünk: legdrágább kincsünk az idő, mert ha egy gazdag ember a vagyonát elveszti, azt jó gazdálkodással viszszaszerezheti, de az elfecsérelt idő a nemzet számára mindörökre elveszett. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Nagy Sándor, országos listán megválasztott képviselőtársunk következik felszólalásra. NAGY SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! A Szakszervezetek Országos Tanácsába tömörült szakszervezetek, elemezve és értékelve az elmúlt napok, hetek, hónapok eseményeit és jelenségeit, arra a következtetésre jutottak, hogy addig, amíg a többpártrendszeren alapuló képviseleti demokráciába történő békés átmenet politikai és jogi feltételei lényegében adottak, de lagalábbis javarészt kialakultak, addig e békés átmenet gazdasági és szociális feltételei messzemenően nem alakultak ki. Kétség kívül nehéz helyzetben vagyunk. Időzített bombák ketyegnek alattunk. Az egyik a gazdaság bombája, amely ha felrobban, a gazdaság csődjével, összeomlásával fenyeget. A másik a szociális bomba, amely ha felrobban, kezelhetetlen konfliktusokba sodorja az országot. Ráadásul: e két robbanószerkezet úgy van összekötve, hogy egyik hatástalanítása erőteljesen növeli a másik felrobbantásának valószínűségét. Egyszerűbben fogalmazva: ha nem vagyunk tekintettel a pénzügyi egyensúlyi követelményekre, akkor a fizetésképtelenség, az átütemezés, a belső pénzügyi rendszer összeomlása fenyeget bennünket. Ha viszont csak a fenti követelményekre figyelünk, és nem vesszük figyelembe a mára kialakult gazdasági helyzetet, társadalmi-szociális körülményeket, akkor semmi esélyünk a gazdaság jövedelemtermelőképességénekjavítására, mindemellett kezelhetetlen szociális feszültségek sodorhatják veszélybe a társadalmat, maguk alá temetve nem csupán a gazdasági, kormányzati rendszereket, de a mára elért demokratikus vívmányokat, az Európához történő felzárkózás esélyeit is. Nem könnyű tehát a kormányzat dolga. Ebben a helyzetben olyan tűzszerészként kellene viselkednie, aki képes a kölcsönhatásokra is figyelemmel egyszerre hatástalanítani e két bombát. Ezt azonban sem remegő kézzel, sem a figyelmet elvonó hátsó gondolatok által gyötörve megtenni nem lehet. Ezért a kormányzatnak nem csupán világos gazdasági vonalvezetéssel, de egyértelmű politikai, társadalmi arculattal is rendelkeznie kell, és világossá kell tennie: milyen társadalmi bázisra támaszkodik elgondolásai megvalósításakor. Mindemellett e bonyolult feladvány megoldása nem egyszerűen a Kormány dolga és felelőssége, hanem a társadalom valamennyi számottevő erőt képviselő tényezőjének összefogását is igénylő feladat. Senkinek sincs oka, de senkinek sincs joga, hogy magát vagy másokat távoltartson e felelősségteljes problémamegoldástól. A SZOT-hoz tartozó szakszervezeteket ez a felfogás vezette, amikor az elmúlt hét péntekén egy országos gyűlés keretében megfogalmazták a békés átmenet általuk legfontosabbnak tartott gazdasági-szociális feltételeit, az azok megteremtéséhez szükséges politikai elhatározásokat sem nélkülöző lépéseket, javaslatokat. Ennek a gyűlésnek a fő mondanivalója tisztelt Országgyűlés az volt, hogy a szakszervezetek mindenképpen szeretnék megőrizni a társadalmi békét. Ennek azonban vannak bizonyos minimális feltételei. Képviselőtársaimtegnap délután az erre vonatkozó javaslatok teljes szövegét megkapták, ezért természetesen ennek ismétlődésétől itt eltekintek. Néhány kulcsfontosságú kérdést azonban szeretnék itt is kiemelni és szíves figyelmükbe ajánlani. Először is: azt javasoljuk, hogy a Parlament, a Kormány, az együttműködni kész pártok, a gazdasági kamara, a szövetkezetekés a szakszervezetek képviselőiből jöjjön létre mihamarabb egy olyan paritásos bizottság, amely válságmegelőző, válságelhárító vagy éppen válságkezelő funkciókkal konzultációs fórumként működhetne. Összetételénél fogva támaszt jelenthetne a parlamenti, a kormányzati munkához, és ami ennél is fontosabb: valamennyi résztvevő szervezetet konstruktív együttműködésre és önmérsékletre, az ország sorsáért érzett felelősség vállalására késztetve. Másodszor: az elmondottakból következően véleményünk szerint olyan programot kell kialakítani, amely egyszerre törekszik a gazdasági és társadalmi optimumra. Talán pontosabb ha azt mondom, hogy egyszerre törekszik a gazdaság működőképességének megőrzésére és a minimálisan szükséges társadalmi közmegegyezés fenntartására. Olyan program kell — véleményünk szerint — amely vállalkozásélénkítő, ebből következően gazdaságélénkítő — ahol a magánvállalkozók a kis- és középvállalatok, az életképes nagyvállalatok is vállalkozhatnak, amelynek eredményeként a foglalkoztatottak milliói is érdekeltté válnak a nagyobb teljesítményben. Olyan program kell, amely végre érdemben előreviszi a szerkezetváltást, amely ugyanakkor eszközöket is teremt ahhoz, hogy a szerkezetváltás során hátrányosan érintett rétegek nehézségeit mérsékelni lehessen, hogy a munkaképes emberek mihamarabb újra elhelyezkedhessenek. Ennek elősegítése céljából olyan foglalkoztatási és intervenciós alap létrehozását kezdeményezzük, amely a vállalatok, vállalkozások nyereségéből megfelelő hányadot összpontosítva, pénzügyi bázist teremthetnek a foglalkoztatási gondok enyhítéséhez. Részben a fentiekkel is összhangban és azokat elősegítendő határozott álláspontunk, hogy végig kell vinni a tulajdonreform gondolatát és az erre irányuló jogipénzügyi szabályozási munkát fel kell gyorsítani. E tekintetben én teljességgel igazat adok Tomsits Erika képviselőtársamnak. Végig kell vinni, fel kell gyorsítani, mert a tulajdonreform nem jelentheti a nemzeti vagyon érték alatti esztelen kiárusítását és azt sem jelentheti, hogy a vegyes tulajdonú gazdaság kialakítása