Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-75

6271 Az Országgyűlés 75. ülése, 1990. január 25-én, csütörtökön 6272 ELNÖK: Köszönöm szépen. Balogh György következik Fejér megye 4. számú választókerületéből. BALOGH GYÖRGY: Tisztelt Parlament! Tisztelt Elnök Úr! Két Balogh egymás után sok; egyébként nem vagyunk rokonok. A magam részéről nagyon röviden szseretnék hozzászólni, mert sok mindent elmondtak itt már a termelőszövetkezeti képviselők a föld védelme érdekében. Úgy értékelem ugyanis, hogy a föld és művelésének védelme az, amiről beszéltek, és nem a szövetkezet védelme. Az előterjesztést nagyon jónak tartom és nem értek egyet Tallóssy Frigyes és Vassné Nyéki Hona módosító javaslataival. Néhány gondolatot szeretnék nagyon röviden elmondani, hogy mit jelentene, ha megvalósítanák ezeket, illetve a Parlament elfogadná. Óriási gondokat jelentene a föld kiragadása a tulajdonreform nélkül, hiszen ez felvetné az összes ingatlan kérdését, azonnal felvetné, mert ugyanolyan ingatlan egy ház, a bérházak, stb, nem sorolom, ugyanúgy felvetné, mint a föld témáját. Sebők képviselőtársam szólt az áremelkedésekről, ha bérleti díjat kellene fizetni. Én ezzel nem foglalkozom, bár ez egy valós, és fontos kérdés, ugyanis olyan alacsony a jövedelmezőség a mezőgazdaságban, ha még bérletet is kellene fizetni, nem bírják el az árak, tehát további életszínvonal-csökkenést, további élelmiszer-áremelkedéseket jelentene. A másik dolog: az, aki kivinné a földjét, nem bérletbe adná, mennyi földterületből tudna megélni? Én kiszámítottam. A mai árak mellett egy magyar gazdálkodó parasztembernek ahhoz, hogy egy négy, öttagú családot el tudjon tartani, legalább 40 hektár átlagos termelőértékű földre lenne szüksége úgy, hogy állatállományt is tart mellette. Semmi egyéb költséget nem számoltam, csak azt, ami az anyagköltség, tehát sem munkabért, sem egyéb költséget, ami egy nagyüzemnél felmerül, még a gépek elhasználódását sem számolta. Ahhoz, hogy egy négytagú család megéljen, legalább 40 hektár terület kell, akkor hogy fognak 10 hold földbűi, 20 hold földből megélni ezek a parasztok, (6—12 hektár) amennyit valamikor bevittek, ha most vissza akarjuk nekik adni. Képtelenség. Még egy dolgot szeretnék elmondani, amit itt már szóba jött. Békés átmenetet akarunk, elítéljük azt, hogy megaláztak embereket; én magam is, az én szüleimis szenvedői voltak valamikor ennek, én szerencsére gyermekként vészeltem át. Ha most mi ugyanezt akarjuk megtenni a jelenlegi földmívelőkkel, a termelőszövetkezeti tagokkal, nem hiszem, hogy ez szerencsés dolog, és nem hiszem, hogy ennek a parlamentnek dicsőségére válnék. A másik dolog: háromszor tönkretettük ezt a mezőgazdaságot. Egyszer 1945-ben, amikor az uradalmi birtokokon az istállókat, gazdasági épületeket, mezőgazdasági eszközöket szétvertük, széthordtuk, óriási kárt csináltunk. Évek kellettek, amíg a parasztember felszerelkedett, és újra termelni tudott. Egyszer tönkretettük 1959—60-ban, amikor a paraszti istállók semmivéváltak, tessék megnézni, tessék kimenni egy faluba, le vannak omolva ezek a régi paraszti istállók, legjobb esetben a tehetősebbek autót tartanak benne, garázs. És mégegyszer tönkretettük a magyar mezőgazdaság eszközállományát. A harmadik alkalom volt, amikor a termelőszövetkezetek erőszakos egyesítése megtörtént. Azok a régi telepek, színek, gépszínek, tárházak, állattartó épületek, amelyeket a nagyüzem már nem tudott hasznosítani, tönkrementek, lebontásra kerültek, több milliós értékek. Most tessék elképzelni, hogy negyedszer akarjuk tönkretenni, ha mi ezeket a javaslatokat jóváhagyjuk, szétzilálódnak a nagyüzemek. És mi a megoldás? Király Zoltán is mondotta és nem tudom pontosan ki, úgy emlékszem Vass képviselőtársam. Legyen földosztás. Új földosztás. Igen kérem, de ne most, hanem a tulajdonreformmal legyen földosztás és akkor olyan földosztás legyen, hogy a földművelő kapjon földet, és ha az ország olyan helyzetbe kerül, hogy azokat az embereket, akikről Balogh László képviselőtársam is szólt, akiket nemcsak emberségükben, hanem anyagilag is nagy hátrány ért, azokat valami úton-módon próbáljuk rehabilitálni, kártalanítani. Még egyetlen egy gondolatot szeretnék elmondani. Egyetértek a miniszter úr által előterjesztett javaslattal, az általam elmondott indokok alapján, és én arra kérem a Parlamentet, hogy ezt a javaslatot fogadja el. Azért kérem, mert most a mi felelősségünk a békés átmenet biztosítása és most mi ne alkossunk kényszerpályát. A Parlamentnek az a feladata, az a dolga, hogy a szükséges feltételrendszert teremtse meg. Mondják mindig vagy legalábbis régen mondották, hogy népgazdaság is magasabb érdek. Kérem ez két szóból tevődik össze. Egyik a nép, a másik a gazdaság. A nép dolgozik, gazdálkodik, ha jól érzi magát azon a területen és jól termel, akkor ez összességében jó. Ne fentről akarjunk megoldani ilyen dolgokat, ha piacgazdaságot akarunk. Van nagyon jó útja-módja is annak, hogyan lehet a jelenlegi poszt-sztalinista szövetkezetből — azt hiszem ezt ma így mondják - igazi szövetkezetet csinálni. Úgy hogy nem verjük szét a mezőgazdasági eszközállományt. Fordítva építkezünk. Nyugaton a farmerek arra szövetkeznek, hogy vegyenek egy kombájnt, építsenek egy tárolóteret, építsenek egy szárítót, mert egy-egy embernek nem éri meg. Ma Magyarországon ez az eszközállomány rendelkezésre áll. Olyan feltételrendszert kell teremteni a parlamentnek, hogy visszafelé történjen a szövetkezés. Erre az eszközállományra a tulajdoni alapokon épüljön fel a szövetkezés. Legyenek tulajdonosok, de ezt ne most intézzük el, hanem akkor, amikor a tulajdonreform komplex módon, az egészet átdolgozottan, kidolgozottan az egész nép megelégedésére, és egyetértésével meg tudjuk oldani. Köszönöm a figyelmüket. Még egyszer ajánlom a miniszter úr által előterjesztett javaslat elfogadását. (Taps.) ELNÖK: Képviselőtársaim! határozatozatal már csak reggel lesz, de három rövid hozzászólás még hátra van. Javaslom, hogy ezket hallgassuk meg. Tóth László képviselőtársunknak adom meg a szót. TÓTH LÁSZLÓ: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament!