Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-75

6273 Az Országgyűlés 75. ülése, 1990. január 25-én, csütörtökön 6274 Előrebocsájtom, hogy szinte már szégyenkeznem kell amiatt, hogy a recsegni-ropogni látszó kádári tu­lajdonrendet a már hatodjára felszólaló tsz-elnök teszi szóvá. Mégsem szégyellem magam, mert 11 hónapja vagyok tsz-elnök, nem sorolom magam a kommunista zöldbárók közé, nem vagyok jószágigazgató, mert 22 évi munka után földem egy négyzetméter sincs. Örö­köse lehetek anyám, apám földjének, de hála istennek még élnek. Az előttem szólók pro és kontra elmondtak minden érvet. A mérlegeléshez a Parlament elegendő információt nyert. Annyit szeretnék elmondani, hogy a mezőgazdasági kormányzat, illetve a Kormány által beterjesztett javaslat nagymértékű előrelépés, igen je­lentős előrelépés a föld-tulajdonviszonyok átalakítása terén. Azt szeretném kérini a tisztelt Parlamenttől, tá­mogassák azt a javaslatomat, hogy ez a Parlament nyu­godt lelkiismerettel mehessen haza. Javasoljuk azt a miniszterelnök úrnak, a Magyar Köztársaság Kormá­nyának, hogy az új, sokáig magára várató földtulajdon­reform koncepció alaptéziseit, szabályozási alapelveit végre tegyék le a Parlament asztalára, tegyük le a nép asztalára. Ezt vitassuk meg és e koncepció kialakításá­hoz azonnal hívjuk be az összes valamirevaló politikai erőt és politikai pártokat. Hívjuk be azokat, akik most javaslatokat tettek pro és kontra. Kezdjük meg azt a munkát, amit Solymosi József képviselőtársam elmon­dott, hogy van egy nemzeti agrár kerekasztal. Ennek ne csak a neve legyen szép, hanem kezdjen el dolgozni. Szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy mit tartunk mi, parasztok fontosnak. Fontosnak tartjuk azt, hogy reálisan, a mai tulajdonviszonyok alapjáról induljunk ki. Fontosnak tartjuk azt, hogy a földet, mint életteret, mint korlátozott erőforrást minden falusi élettérben élő embernek, kisgazdának és nagygazdának, szövetkezeti parasztnak és egyéni gazdálkodás útjára térőnek adat­tassék meg ez az élettér. Ezekben a kérdésekben ez a bizottság kezdje meg munkáját és tegyen rendet. Jól megalapozott tulajdoni törvényekkel támasszuk alá, európai törvényeket felmutató, valódi szövetkezést. Nem esett ma még szó arról — bár az előttem szóló képviselőtársam említette —, hogy igenis megvan a mód arra, hogy európai típusú szövetkezéssé alakítsuk. De mindezt megelőzően tulajdoni törvények kellenek. Szeretném még azt is hozzátenni, hogy parlamenti rehabilitáció nélkül ezt a kérdést nem tudjuk megolda­ni. Ne kapkodjunk és azt kérem a politikai pártoktól, hogy választási csatározásaikban ezt az 5 millió állam­polgárt érintő tulajdonkérdést ne használják fel, ne ug­rasszanak egymásnak egy falun belül embereket. Tu­dok olyan családot, ahol az egyik lekommunistázta a másikat, mert szövetkezetbe ment. Testvér a testvért. Ezek nagyon komoly kérdések. Azt tudja a mi Parla­mentünk csinálni, úgy megyek haza jó lelkiismerettel, ha ebben tudunk határozni, hogy kezdődjön meg a tu­lajdonreformi koncepció szabályozási elveinek nyílt, széleskörű vitája. Indulásképpen a földreform tekinte­tében elégséges és jó lépésnek tartom azt, amit a Kor­mány most elénk terjesztett. Szeretném még elmondani, hogy egy általam nagyra becsült MDF-es szakértő szerint 480—500 milliárd fo­rintba került a kártalanítás. Ilyen kérdésben nem rögtö­nözhetünk ad hoc. Ennek messzeható, mélyreható gaz­dasági, politikai, társadalmi kihatásai vannak. Készül­jünk emelt fővel a pluralista Parlament működésére. Ezt a munkát indítsuk el és a munka egészét hagyjuk egy demokratikusan megválasztott Parlamentre. Kö­szönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Vassné Nyéki Ilona következik. VASSNÉ NYÉKI ILONA: Tisztelt Ház! Tisztelt El­nök Úr! Képviselőtársaim! Tsz-elnök képviselőtársaim után nem lesz könnyű megvédenem álláspontomat, de megpróbálom. Önök jól tudják, hogy az elmúlt évben, elmúlt években több­ször szólaltam fel a Parlamentben a föld tulajdonnal kapcsolatos társadalmi feszültségekről Ezt a munkát már megkezdtem akkor, amikor szó sem volt még többpártrendszerről és választási csatározásokról. Tu­dom, hogy a felgyülemlett társadalmi feszültségeket egy átfogó tulajdonreformmal lehet csak rendezni. Ám az első lépés megtétele érdekében az elmúlt évben, ok­tóberben benyújtottam önálló indítványomat és az volt a célom, — mint tudják —, hogy az állami és szövetke­zeti termőföldek forgalmát átmenetileg be kell tiltani. A tiltás természetesen nem korlátozhatta volna az épí­tési telek eladásokat. Ez nagy hiba lett volna. Kezde­ményeztem az alacsony földmegvásárlási ár törlését, amellyel évek óta szembe fordul a társadalom. Nagyon örülök annak, hogy a Kormány most előttünk álló ja­vaslatában ez a törlés, tehát a megváltás intézményének eltörlése most már szerepel. Az októberi ülésen Ígére­tet kaptam arra a mezőgazdasági miniszter úrtól, hogy a Kormány nevében olyan törvénymódosítást terjeszt elő, amely megoldást hoz az általam felvázolt problé­mákra. Ezért akkor a módosító indítványomat vissza­vontam. A MÉM által benyújtott törvényjavaslat állás­pontom szerint — és úgy gondolom mások szerint is — nem akadályozza meg a földeladásokat és nem tartal­maz semmiféle kártalanítást. Ezért a módosító indítvá­nyomat ismét benyújtottam. Ezt a javaslatot igyekszem megvédeni, azért is, mert tudom, megkerülhetetlen kötelessége a törvényhozásnak e kérdés rendezése. Azt is tudom, hogy ismét ide kerül ez a téma és mi­nél jobban halogatjuk, annál nagyobb társadalmi fe­szültségekkel tudjuk megoldani. A mezőgazdasági bi­zottsági üléseken — már többször elmondták képviselőtársaim — ezt rendezni nem időszerű. Ké­sőbbre kell halasztani, több időt igényel, nem lehet ér­zelmi alapon dönteni és így tovább. Csak emlékeztetni szeretném Önöket kedves képviselőtársaim, hogy 1959-től igen rövid idő alatt az egész magyar parasztsá­got minden vagyonával, érzelmeire tekintet nélkül kényszerőtették a termelőszövetkezetbe, nem kellett hozzá hosszú törvénykezési idő. A jogsértő, az embert és a tulajdont gyalázó intézkedést rendezni kell, ismét­lem, mielőbb. A halogatásnak úgy érzem nincs valós jogi és gazdasági alapja, de azt is tudom, hogy ma a gazdaság nem képes arra, hogy az önkéntesség meg­sértésével a termlőszövetkezetbe erőszakolt parasztsá­got és örököseit maradéktalanul, azonnal kártalanítsa. Am az kötelességünk, és ezt csak ismételni tudom, hogy amíg a kártalanítást nem rendezzük, ne legyen el­adható a mostani nagy nemzeti szegénységünkben

Next

/
Thumbnails
Contents