Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-75
6269 Az Országgyűlés 75. ülése, 1990. január 25-én, csütörtökön 6270 Tegnap az egyik újságban a szövetkezeti vezetőket a cikk kolhozhercegeknek minősíti. Ezek a szövetkezeti vezetők, a korosztályom, valamilyen felsőfokú végzettséggel rendelkeznek. Kérdezem, hogy a más szakterületeken felsőfokú végzettséggel rendelkező állampolgárokat, honfitársaimat milyen úri rendfokozattal illetné a cikk írója? Altalános támadás van ma a szövetkezetekkel, a szövetkezetek vezetőivel szemben. Ismét nem körültekintő az ilyen vélemény, hiszen Hollandiában, Dániában, Nyugat-Európában fejlett mezőgazdasági országaiban a parasztok, a farmerek többsége minimum technikusi szintű iskolai végzettséggel rendelkezik. Amikor ezt az agrárértelmiségi réteget ilyen címekkel illetik, olyan vádakkal, hogy a saját érdekükben és saját javukra tűzzel-vassal ragaszkodnak a jelenlegi szövetkezeti formákhoz, akkor megfeledkeznek arról, hogy pontosan ez az a rétege a társadalomnak, aki holnap vagy holnapután szakmai felkészültsége alapján alkalmassá válhat egy ilyen jellegű más mezőgazdasági tevékenység folytatására. Ha azok a szövetkezeti tagok, akik ma tisztességes, becsületes munkát végeznek a termelőszövetkezetekben vezető nélkül maradnak, mi történik velük, hova jutnak? A hatvanas években — és az ötvenes években is — a társadalom más ágazatai elszívták a faluból a munkaerőt. Azok a személyek, akik ma a földtulajdon visszaállítását igénylik, azok annak idején elmentek a faluból mert szüksége volt az akkori politikai és gazdasági koncepciók alapján más munkaerő-forrásra. Egyik képviselőtársamutalt rá, hogy a jövedelem-különbségek még ma is megvannak. Messze alatta van a mezőgazdasági ágazatban dolgozók jövedelme a társadalom más ágazataihoz viszonyítva. Nem kívánom megismételni az előttem szóló által felsorolt indokokat és érveket. Én is csak azt kérhetem a tisztelt Parlamenttől, képviselőtársaimtól, hogy józanul mérlegeljenek és — mint ahogy a májusi felszólalásomban utaltam rá — ha Európához akarunk tartozni, ha az európai házban nem cselédszobát akarunk megszervezni magunknak, akkor ezt a kérdéskört is megfelelő intelligenciával kell kezelnünk. Ez a Parlament nem vállalhat fel részkérdéseket olyan témában, amelyet az egész tulajdoni reform keretében kell megoldani. A többpártrendszerű Parlament, amely a szabad választásokat követően létrejön, sürgős feladatának kell tekintse a tulajdoni reform teljes, komplett, az egész társadalomra kiterjedő rendezését. Ez egyfajta örökség lesz az utánunk következő Parlamentnek. Azt gondolom, hogy az a Parlament nagyon fontos feladatának fogja tekinteni e kérdés megoldását. Javaslom a képviselőtársaimnak, hogy a miniszteri előterjesztést fogadják el, a módosító javaslatokat pedig utasítsák el. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Balogh László Békés megye 14. választókerületének a képviselője következik. BALOGH LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Egy pár percre kérnék szót. Tisztelt Elnök Úr! Nem kívántam hozzászólni, nem készültem rá, mivel azonban én is mezőgazdaságban dolgozom és itt több vélemény alakult ki, én is szeretném elmondani a véleményemet. A miniszter úr expozéjával egyetértek, támogatom, egyetértek a mezőgazdasági bizottság előadójának a beszámolójával, a törvényjavaslat módosításával és azokhoz csatlakozom, akik más módosítást nem javasolnak elfogadni. Mezőgazdaságba születtem, voltam a Horthy rendszerben egyéni gazda. 25 hold földet vittem be a mezőgazdaságba, azóta is ott élek. Átéltem azokat az eseményeket, amelyek most itt elhangzanak. Voltak olyan események is amit Tallóssy Frigyes képviselőtársam mondott. Valóban voltak olyanok, akik kuláklistára kerültek és elzavarták a földről őket. Ezeket központilag kell kártalanítani — én ezzel egyetértek, mint a recski résztvevőket, de ne az unokát kártalanítsák közvetlenül a termelőszövetkezetnek a kis jövedelméből. Voltak egyéni parasztok, akik beléptek a termelőszövetkezetbe, legnagyobb részük ott is maradt a szövetkezetben. Egy részük esetleg azért ment el, mert nem volt közvetlenül jövedelem, nem volt megélhetés és a mezőgazdasági dolgozók olyan hátrányban voltak, hogy 65 év volt a nyugdíjkorhatár, az iparban pedig 60 volt. Ez is késztette őket minden további nélkül a mezőgazdaság otthagyására. Egy másik, nagyon zűrzavaros kártalanítás lenne ez. Emlékszem: 1945—46-ban felosztottuk az urasági és a báró földeket. Ingyen adták oda. Tulajdonossá váltak. Most újból kártalanítsuk azokat, akik ingyen kapták? Dolgoznak rajta, becsülettel, ottmaradtak, vagy ha elmentek, akkor kártalanítsuk őket. Szóval jogilag nagyon zűrzavaros lenne ez, nem akarom a jogászokat megsérteni, tiszteletben tartom minden tudásukat, de talán a következő Parlament végéig is elég lenne kibogozni az igazságos földosztást négy év múlva is, hogy igazságosan tudjuk visszaadni. Én a termelőszövetkezet elnöke felmérést eszközöltem a szövetkezeti tagságról. Ezer termelőszövetkezeti tagunk van. A dolgozó tagok 95 százaléka azt írta, akkor kéri vissza a földjét, ha megszűnik a termelőszövetkezet. Nyugdíjas tagok nem kérik, csak több támogatást kérnek közvetlenül a szociális alapból, segélyből, mert a 3000 forintos nyugdíjból nem tudnak a termelőszövetkezet tagjai megélni. Ők ezt kérik, nem földet közvetlenül vissza ezen a területen. Nálam, és mint termelőszövetkezeti elnöknél jelentkezett valaki Pestről, hogy adjam vissza nagyapjának volt földjét. Hát mondom: Pestről hogy műveli meg? Azt mondja: eladom, vagy kiadom bérbe a földet, így tegyük tönkre ezt a magyar ágazatot, ami még sikeres ebben az országban és jól működik. Ne tegyük bizonytalanná egymillió paraszti termelőszövetkezeti tagságnak a munkahelyét, most a választások előtt, hanem hagyjuk dolgozni, hogy hajnalban menjen ki továbbra is a tehenet fejni, a sertést etetni, a boromfit etetni, hogy a magyar népnek legyen továbbra is kenyere és gondtalanul tudjon élni. Javaslom, hogy a törvénymódosítást, amelyet miniszter úr a Parlament elé terjesztett, változatlan formában fogadjuk el és majd a következő Parlament átértékeli a mezőgazdaság helyzetét és ennek alapján dönt majd annak idején. Kérem a tisztelt Parlamentet, hogy a törvénymódosítást a miniszter úr által előterjeszett formában fogadja el. Köszönöm. (Taps.)