Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-75

6259 Az Országgyűlés 75. ülése, 1990. január 25-én, csütörtökön 6260 mértékben, hogy az a szövetkezet létét, működőképességét megkérdőjelezné vagy veszélyeztetné. Az egyéni gazdálkodás, a paraszti munka soha sem volt könnyű és vonzó, meg nem is lesz az. Csak az csinálta, aki beleszületett, meg akinek nem volt más választása. Nem hiszem, hogy a városban élő emberek tömegesen gazdálkodókká akarnának válni, feladva eddigi életformájukat. A föld a gazdálkodás alapja, de önmagában, egyéb feltételek híján nagyon kevés hozzá. Aki pedig feltétel nélkül fog valamihez, az nagyon könnyen bele is bukik. Ezek miatt nem győztek meg a földmegváltásokat érvénytelenítő javaslat ellenzői és ezek az aggályoskodó vélemények. Még egy megjegyzés. Októberben elfogadtuk az új Alkotmányt, benne a magántulajdonhoz való jogot. A vegyes tulajdon, a többszektorúság létjogosultsága ma már nem vitatott. Javaslatom elfogadásával most ezért a többszektorúságért a gyakorlatban is tehetnénk valamit. Jogállamot, demokratikus szocializmust akarunk. Ezt éreztem, ezt tapasztaltam az Országgyűlés és tisztelt képviselőtársaim törvényalkotó munkájában e néhány hónapos idetartozásom alatt. Tisztelettel kérem önöket, lépjünk előre a jogállamiság felé vezető úton, érvénytelenítsük e jogsértő törvény következményeit. Módosító javaslatom le van ugyan írva, de hadd mondjam el, hogy röviden, tartalmában azt jelenti, hogy az 1967. évi III. törvény és az 1987. évi I. törvény alapján végzett földmegváltásokat érvénytelenítse, a volt tagnak, illetve örökösének a tulajdonjogát állítsa vissza a tisztelt Országgyűlés, a termelőszövetkezetből való földkiadást viszont csak egyéni gazdálkodók és munkanélkülivé váltak részére tegye lehetővé. Lehet, hogy nehéz ezt kimunkálni, de ez már a szakemberek, a szakértők dolga volna. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Király Zoltánt illeti a szó. KIRÁLY ZOLTÁN (Csongrád megye): Tisztelt Ház! Egy hónappal ezelőtt, amikor vita alakult ki az élelmiszer-feldolgozó gazdaságok dolgában, azt mondtam, hogy nem érzem magam a mezőgazdaságban járatosnak és ahhoz értő embernek, azonkívül soha sem volt egyetlen ősömnek sem földje, nem köt tehát e tekintetben semmi sem szorosan a földhöz, a földtulajdonhoz, mint egyébként százezreket vagy milliókat ebben az országban. Amiért mégis felszólalok, az az, hogy magam is megpróbálok — legalább egy-két konkrét példával is — érvelni Vassné Nyéki Ilona, Tallóssy Frigyes, Vass Mihály javaslatai mellett, és azért az általános vitában teszem ezt, mert úgy érzem, hogy elengedhetetlen dönteni, az ő javaslatukról, hogy a részletes vitában már a módozatokról lehessen vitatkozni. Az ő javaslatuk arra irányul, hogy egészítsük ki ezt a törvénytervezetet, és ennek alapján a volt szövetkezeti tagokból, illetve örököseiből a megváltással a szövetkezet tulajdonába került föld tulajdonosa ismét a volt tag és Örököse lehessen. Én teljesen egyetértek azzal, amit most éppen Vass Mihály javasolt, de gyakorlatilag ugyanez volt Tallóssy Frigyes véleménye is. Nemcsak arról van szó, hogy 30 vagy 40 évvel ezelőtt egy súlyos tévedés történt, hanem valóban megalázó módon történt akkor mindez, és még napjainkban is megalázó módon történik a földmegváltás. Szentmihályteleken, amely választókörzetem — Szeged egyik külterülete — az utóbbi hetekben keresett meg egy hölgy, aki a termelőszövetkezet tagja. Elmondta, hogy két és fél hold földre kapott megváltást. Mit tetszenek gondolni, mennyit kapott? Két és fél hold jó földért? 5600 forintot. . . Egy levélíró arról tájékoztatott, hogy 1984-ben édesanyja után öt és félhold földet örökölt. 1985-ben, mikor a megváltásra sor került — hiszen tegyük hozzá, nem is tehetnek mást ezek az emberek, mint hogy megváltassák a termelőszövetkezettel a földjüket, mert szabad rendelkezésről itt szó sem lehet —, öt és fél hold földért 8 ezer néhányszáz forintot ajánlott meg a termelőszövetkezet. És tehetett-e mást az örökös, mint hogy elfogadja ezt az összeget? Ezt is természetesen részletekben kapta meg a termelőszövetkezettől, mert az 5 vagy 6 ezer forintot meghaladta. Számomra — aki, mondom, teljesen járatlan vagyok ezekben a dolgokban — ezek az információk egyszerűen elképesztően hatottak. És jelezték számomra, hogy miféle kirablása és kizsákmányolása történt meg azoknak, vagy azok leszármazottainak, akiket egyébként egyszer már évtizedekkel ezelőtt kiraboltak. Mindezek alapján úgy érzem, nem lehet elmenni ezek mellett, el kell kezdeni a jog helyreállítását, aképpen is, hogy visszatekintünk a múltba. Ugyanakkor persze a magam részéről nem azt fogadom el, amit — ha jól emlékszem — a kisgazdák mondanak, hogy az 1947-es állapotokat kell visszaállítani — ez azt hiszem, értelmetlen dolog lenne. Egy dolgot hirdetek fennhangon magam is: új földosztásra van szükség! Ezért tudom elfogadni Tallóssy Frigyesékjavaslatát, indítványát és azt, amit most Vass Mihály előterjesztett, és ezért kérem, hogy vitassuk meg, fogadjuk el, és ennek elfogadása után ennek részleteiről a részletes vitában folytassunk valóban mélyreható vitát. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen; Csipkó Sándor kíván szólni. CSIPKÓ SÁNDOR: Tisztelt Képviselőtársaim! Másfél évvel ezelőtt egyik hozzászólásomban azt mondtam azoknak, akik úgy nyilatkoztak, a föld nem érdekli az embereket, hogy majd érdekelni fogja. A tegnapi ülés után hazamenve, éjszaka fél egyig — nem túloztam — a földről tárgyaltunk, úgy, hogy „Barátaim, most hagyjuk abba, mert kukorékolnak a kakasok"! Érdekli tehát a föld az embereket, és rendkívüli módon a pártokat is. Nagy-nagy jelszavak vannak, amelyeket végre kell hajtani. Kérem, erre is gondoljanak! Én egyetértek a Kormány előterjesztésével — átmeneti megoldásként. Miért mondom ezt? Nem szeretném, ha ez a Parlament vagy majd a jövő Parlamentje vagy a jövő vezetése megint azt gondolná