Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-66

5441 Az Országgyűlés 66. ülése, 1989. november 22-én, szerdán 5442 A mai kormányzati szervek ugyanis már két éve tudják, vagy még régebben, többé-kevésbé hasonló felfogásban különféle anyagokban le is írták ezt, hogy szovjet relációban az ipar esetében termelés-visszafogás lesz. Ez azért következik be, mert az a felfogás érvényesül, hogy kemény termékért kemény terméket és ebben az agrártermékek a meghatározóak, míg a selejtért selejtet — árucsere során — fóleg az iparvállalatok érdekeltek. Ez utóbbi a gyakorlatban úgy valósult meg, hogy a kevésbé kurrens termékeket a vállalataink átlöködték a határon, ugyanakkor a hasonló minőségű szovjet termék már nem kellett. Ez az egyik oka annak, hogy az aktívumunk a Szovjetunióval szemben évről évre erőteljesen nő. A legutóbbi időkig annak, hogy az anyagban is megnevezett iparvállalatok hozamra termeltek, nyoma sem volt az itthoni eredményelszámolásban. A baj oka, mely a munkanélküliség rémét felvetíti és ijesztő leírásokkal alátámasztja, nem most, hirtelen keletkezett. Ezzel azt is ki kell mondani, hogy a Kormány még ebben az esztendőben sem tett megfelelő intézkedéseket a veszély csökkentése érdekében. Kapcsolódik ehhez az agrárágazatnak az a jogos igénye, amely szerint meg kell adni az agrárszférának azt a lehetőséget, hogy mindaddig, amíg nem lesz igazi külkereskedelem a KGST-ben, a termékeinkért bejövő szovjet termékeket magunk értékesíthessük bárkinek, ha szükséges exportra is — olyan áron, amennyiért azt el lehet adni. A koncepcióban leírt területfejlesztési rész nem fogadható el. Ez egyrészt arra alapozható, hogy ebben a tekintetben nem jelenik meg semmiféle elemzés, hiányzik a mai gyakorlat kritikája. Jellemző például a mai helyzetre, hogy az anyagban is említett társadalmilag-gazdaságilag elmaradt térségekben, mely az országunk egyhatodát teszi ki, hatféle alapból lehet teljesen áttekinthetetlen forrásokhoz jutni. Itt nemcsak az átfogó koncepció hiányzik, hanem meghatározó a paternalista pénzosztogatás is. Az átfogó struktúrapolitika hiánya, a területi fejlesztés, területi foglalkoztatottság helyzetét, annak bemutatását áttekinthetetlenné, irreálissá teszi. A területi gazdaságfejlesztés megítélésem szerint elsőrendű feladat és nem a futottak még táborába tartozó feladat. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szándékozom hoszszúra nyújtani mondandómat, de engedjenek meg még néhány mondatot. Bizonyára emlékeznek még a tavaly decemberben elmondott beszédemre, amelyben a modern padlássöprés megállapítását követelve, indítványoztam a tisztelt Háznak, hogy a Kormány hozza be a Parlament elé az agrárprogramját, adjon feleletet arra, hogyan akarja levezetni a mezőgazdaság és élelmiszergazdaságunk legégetőbb gondját, a túltermelést. Kerestem az anyagban az erre vonatkozó elképzeléseket, nem találtam. Most sem. Tavaly decemberben is csak süket füleket. Megfogalmazódott bennem, vajon a minisztereinkben, politikusainkban felvetődött-e már csak egyetlen egyszer is, hogy vajon akkor is ilyen nyugodtan politizálnának-e, ha a mezőgazdasági és élelmiszeriparban nem túltermelés lenne? A képlet egyszerű: felelősen el kell dönteni, hogy politikailag mi az elviselhető. Súlyának megfelelően foglalkozni az élelmiszertermelés gondjaival és jövőjével. Vagy: üres polcokról, fogasokról diskurálni a kenyér és húsboltokban. Talán arra is emlékeznek tisztelt képviselőtársaim, amikor a hűtőládákra kihordott milliárdokat szóvá téve megkérdeztem: „vajon mit érdemel az a bűnös .. .?" Nos, ennek foganatja lett: alig pár hónapos gondolkodás után az egész világ rajtunk röhögött, amikor a megoldást megtaláltuk. Most tisztelettel jelentem: autókat hordunk be, miközben szomszédjaink, különösen déli szomszédaink meg hordanak mindent ki, már azt, ami államilag támogatott: húst, műtrágyát, szenet, benzint, vonatot azért nem, mert nehéz, áramot pedig azért nem, mert ráz. (Derültség.) Miközben az emberek sorban állnak, ez irritálja őket. Nagyon kemény hangulat alakult ki a Dél-Dunántúlon. Szóval összegezve: megy a biznisz, sokan gazdagodnak, még többen szegényednek — miközben a Kormány hallgat. Közben nincs megoldva a szociálpolitika, hisz a tervezett védőháló már kötélnek is gyenge. Csak ennek egészen más a funkciója. Talán a szándék is. Gond a lakás, gond a munka és még sok minden. Tudjuk, mert utólag megállapítjuk. Mindig utólag — ezért mindig tehetetlenek is vagyunk. Döntéseink az idő és a körülmények szülte kényszerek hatása alatt születnek, azután a vége az, hogy feltaláljuk az új szocialista csodát: a támogatás nélküli mezőgazdaságot és közlekedést, a támogatás nélküli kultúrát és a támogatás nélküli egészségügyet. Miközben ehelyett szellemünket és erőnket a tudatos cselekvésre kellene fordítani. Nagyobb bátorságot követelek a Kormánytól, több kitartást és keménységet. Nagyobb bátorságot és konkrét javaslatokat. Konkrét javaslatot és tetteket a húzók támogatására, konkrét intézkedéseket a vesztesek ideiglenes elvesztésére. Bármilyen fájdalmas is az ébredés, azonnal meg kell kezdeni a jövőt szolgáló intézkedések sorozatát! S bármilyen nehéz is, ezt nekünk: enne a Parlamentnek és ennek a Kormánynak kell megkezdeni. Ne szédítsük tovább ezt a népet, mert azon kívül, hogy nem ezt érdemli, jogunk sincs hozzá! Sem nekünk, sem másnak, sem balról, sem ellenzékből. Ballá Éva arról beszélt, hogy mit fog örökölni tőlünk az új Parlament, mit fog örökölni az új Kormány. Én az mondom: nem ez a fontos! Hanem az, hogy erre a népre, miránk mi fog hárulni, mit fogunk örökíteni. Attól, hogy mi vállalhatjuk a felelősséget és az ellenzék alakíthat Kormányt, a teher alatt még a nép fog nyögni — és szerintem ők a fontosak. (Taps.) Ezért tisztelt miniszterelnök úr és miniszter urak azt javaslom: fejezzük be most és azonnal a szocialista csodaszarvas kergetését! Valljuk meg Hunor és Magor példáján okulva királyunknak és parancsolónknak: a népünknek, hogy elveszett a csodaszarvas. Elveszett — de ettől még építhetünk új hazát. Építeni is kell, ezt akarja minden jószándékú ember. Ennek pedig egyik pillére legyen a tisztesség! Tisztességgel be kell vallani ennek az országnak, hogy nem , egyetlen csodaszer a földosztás, a privatizáció, a rom-