Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-75
6223 Az Országgyűlés 75. ülése, 1990. január 25-én, csütörtökön 6224 A vállalkozás különböző formáit, az állami vállalatokat, a szövetkezeteket, a gazdasági társaságokat már törvények szabályozzák. A társasági törvény rendelkezései kiterjednek a magánvállalkozások széles körére is, így például a társas magánvállalkozásra, továbbá korlátozott felelősséggel folytatott egyéni vállalkozásra, az úgynevezett egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságra is. Mindezideig nincsen azonban egységes törvényi szabályozás a nem társasági formában folytatott egyéni vállalkozásokról. Ennek bizonyos területeit a kisiparról, illetve a magánkereskedelemről szóló 1977-ben készült és azóta folyamatosan módosított törvényerejű rendeletek szabályozzák. Ezek a szabályok azonban jellemzően a személyes munkavégzéssel járó, hagyományos kézműipari, illetőleg kiskereskedői tevékenységre modellezettek. A hatályos szabályozás adta lehetőségekkel élve 1989 első félévében hazánkban valamivel több, mint 40 ezer magánkereskedő tevékenykedett, és a magánkereskedelemben dolgozók létszáma — a kereskedők, alkalmazottaik és segítő családtagjaik figyelembevételével — összesen 72 316 fő volt. A kisiparosok száma 164 092 fő volt, és a kisiparban foglalkoztatottakkal együtt 225 ezren tevékenykedtek. A magánvállalkozás gazdaságban betöltött szerepének további növeléséhez feltétlenül szükséges, hogy a magánvállalkozások köre jelentősen kiszélesedjen. A törvényjavaslat ezért olyan szabályokat tartalmaz, amelyek a személyes munkavégzéssel járó kisipari, magánkereskedői tevékenységtől, a magánszemély által létesített vállalatszerű vállalkozásokra egyaránt kiterjednek, nem téve különbséget attól függően, hogy a vállalkozó milyen — például termelő, értékesítő, szolgáltató, szellemi vagy más — tevékenységet kíván folytatni. A törvényjavaslat tehát az egyéni vállalkozás szabályait egységesítve, a társasági törvénnyel összhangban lehetőséget ad a vállalkozás keretében bármilyen, jogszabály által nem tiltott, üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására, így az egyéni vállalkozó ipari, kereskedelmi, szolgáltató vagy mezőgazdasági termelő tevékenységet, iskolán kívüli magánjellegű oktatást, kulturális szolgáltató tevékenységet egyaránt folytathat. Egy vállalkozónak több üzlete, illetve több telephelye is lehet, és ezekben több, akár egymástól jelentősen eltérő gazdasági tevékenységet is gyakorolhat. A vállalkozó a jövőben — kérelmére — egyéni cégként a cégjegyzékbe is felvehető. Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy már az 1945 előtti jogalkotás, az ipartörvényként ismert 1884. évi 18. törvénycikk és az azt módosító 1922. évi 12. törvénycikk is egységes szabályozási körbe vonta az ipari és a kereskedelmi tevékenységet abból az alapelvből kiindulva, hogy a szakmai előírások teljesítése esetén minden állampolgár azonos feltételek mellett vállalkozhasson. Az egységes szabályozás mellett szólnak a magyar kereskedelmi jog hagyományai is. 1945-öt követően a jogalkotás a magánkereskedelmi, illetőleg kisipari tevékenységeket ugyan külön jogszabályban rendezte, ez a szabályozás azonban az elmúlt időszakban egyre közeledett egymáshoz. A magánkereskedelmi jogszabályokban foglalt kötöttségek oldásával az utóbbi időben már lehetségessé vált a kisipari és a magánkereskedői tevékenység együttes gyakorlása is. Tisztelt Országgyűlés! E törvény elfogadása esetén az egyéni vállalkozás alanyi joggá válik. Lényegében tehát minden Magyarországon élő nagykorú személy vállalkozhat, hacsak a vállalkozás szempontjából súlyosan minősülő bűncselekményt nem követett el vagy a vállalkozástól súlyos mulasztás miatt nem tiltották el. A vállalkozáshoz ugyanis elsősorban tőke, kockázatvállalás és vállalkozói kedv szükséges. A törvényjavaslat ennek megfelelően megszünteti a kisipari illetve magánkereskedelmi jogszabályokban eddig szabályozott engedélyezési eljárást. A tanácsi szakigazgatási szervek a vállalkozásra jogosító igazolványt a vállalkozó bejelentése alapján, mérlegelés nélkül kötelesek kiadni, ha a vállalkozó a törvényben meghatározott feltételeknek megfelel. A törvény előkészítése során ez a szabályozás vitát váltott ki. Főleg a KISOSZ és a KIOSZ köréből vetették fel a vállalkozókkal szembeni képesítési előírások megkövetelését. A törvényjavaslat nem kívánja a szakmai színvonalat vagy a fogyasztói érdekvédelmet csökkenteni. A javaslat szerint a képesítéshez kötött tevékenységet az egyéni vállalkozás keretében is csak az végezheti, aki a megfelelő képesítéssel, szakmai ismeretekkel rendelkezik. Az egyéni vállalkozó azonban többféle tevékenységet folytathat, többféle telephelyet tarthat fenn. A képesítési előírások ezért nem a vállalkozói igazolvány kiadásához, hanem egy-egy konkrét tevékenységhez, telephelyhez, üzlethez kötődnek. A szakképzettségre ugyanis nem általában a vállalkozáshoz, hanem a konkrét termelő, szolgáltató stb. tevékenység kifejtéséhez van szükség. Ez azt jelenti, hogy például a vendéglőben csak szakképzett szakács főzhet, de a vállalkozónak nem kell feltétlenül szakképzett szakácsnak lennie. A szükséges képesítéssel rendelkezhet maga a vállalkozó, de segítő családtagja vagy alkalmazottja is. Emellett az alkalmazottak fluktuációjára tekintettel az sem lenne helyes, ha a vállalkozónak már az igazolvány kiadásakor igazolnia kellene, hogy van szakképzett alkalmazottja. Különösen így van ez, ha nemcsak egy, hanem több, esetleg különböző tevékenységet folytató üzlete, műhelye, telephelye van. Ez a javasolt szabályozás van összhangban a társasági törvény előírásával is, hiszen furcsa lenne, ha az egyéni vállalkozó nem lenne jogosult arra, amit két vállalkozó közkereseti társaság kereteiben megtehet. A képesítési követelményeket egyébként sem az egyéni vállalkozásról szóló törvényben kell megállapítani. Ezeknek az előírásoknak ugyanis egyaránt érvényesülniük kell akkor, ha állami vállalat vagy szövetkezet, illetve ha gazdasági társaság vagy magánszemély egyedül vállalkozik. Ezért hogy a képesítéshez kötött munkakört valóban szakképzett személy lássa el, a törvényjavaslat szerint maga a vállalkozó lesz felelős. Ennek megsértése esetén a törvényjavaslat szankciót is tartalmaz: a szakigazgatási szerv az igazolványt visszavonhatja, több telephely esetén pedig az adott telephelyen a tevékenység folytatását megtiltja.
