Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-75

6219 Az Országgyűlés 75. ülése, 1990. január 25-én, csütörtökön 6220 elkezdünk azon a keserves úton menetelni, amely az eddigi hiány drasztikus csökkentését és így az egyen­súly javítását szolgálja. Jövőre — illetve ebben az esz­tendőben — max. 10 milliárdos hiányról lehet szó. A gazdaság valamennyi monetáris szférára vonatkozó, ál­lamháztartására vonatkozó, jóváhagyott előirányzatai és az ehhez fűződő cselekvési programok is ennek a célnak a megvalósítását szolgálják. Király Zoltán képviselő úrnak azt tudom mondani, hogy nincs tudomásom semmilyen letétről. Bár lenneí Akkor ez a 10 milliárd nagyon fontos célokra felhasznál­ható lenne. Az államháztartást teljeskörűen mutattuk be a Parlamentnek. Ebben nemcsak a központi költségvetés, hanem a területi pénzalapok, illetve a költségvetés és az egyéb pénzügyi szféra — tehát a hitelszféra kapcsolata — is szerepelt. Külön letéti számlákkal, amelyek nem épül­nek be az államháztartás teljes pénzforgalmába, nem ren­delkezünk. Nincsenek ilyenek. Még egy dolgot meg kell említenem. Ez nagyon fon­tos dolog. Egy kicsit összefügg azzal, amit Técsy Lász­ló képviselő úr mondott. Itt nem egyszerűen arról van szó, hogy a felhalmozódott költségvetési hiány — amelyről ugyancsak elszámoltunk önöknek — nem 200 milliárd, mint ahogy ezt Király Zoltán úr említet­te, hanem sajnos lényegesen több. A költségvetés ak­kumulált hiánya kb. 500 milliárd forint az összes, több mint 1100 milliárd forintos államadósságból. Erről részletesen elszámoltunk önöknek. Ez nem egyszerűen az állam hazai túlköltekezésének következménye. Ne felejtsük el, hogy a magyar gazdaságban az erőforrá­sok, amelyeket kívülről vettünk igénybe, a költségve­tés közvetítésével kerültek a magyar gazdaság vérke­ringésébe! Hogy még világosabb legyen: a 20 milliárd dollárnyi eladósodás megjelenik a magyar államház­tartás, a magyar költségvetés hiányában. Ez a dolog lé­nyege. A több mint 1100 milliárd Ft államadósság ela­dósodásunkat forintban fejezi ki, jelzi a több mint 20 milliárd dolláros bruttó adósságállománynak a nagysá­gát, amelyről a Parlament előtt elszámoltunk. Végül az utolsó gondolat. Kérem, ne értsék félre a Kormány szándékát. Mi nem megelőlegezett döntést kérünk az 1989. évi zárszámadás elfogadásáról. Mi nem a zárszámadási törvény elfogadását, nem a tavalyi deficit jóváhagyását kérjük. Csak átmeneti felhatalma­zást kérünk addig, amíg ez a törvényjavaslat a Parla­ment elé kerül, hiszen a költségvetést addig is finanszí­rozni kell. Nem hosszú lejáratú, végleges hitelre, hanem kizárólag rövid lejáratú hitel igénybevételére kérünk felhatalmazást. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. Megkérdezem az Országgyűlést, hogy elfogadja-e az 1989. évi állami költségvetés hiányának az átmeneti finanszírozásáról szóló országgyűlési határozatterve­zetet. Kérem, szavazzunk. (Szavazás: 188 igen, 40 nem, 61 tartózkodás, 290jelenlevő, 87nem szavazott.) Az Országgyűlés a határozattervezetet elfogadta. Kedves Képviselőtársaim! A szünet előtt át kell adnom az elnöklést Horváth Lajos alelnök kollégámnak egy percre egy bejelentés miatt. Előtte hadd emlékeztessem képviselőtársaimat arra, hogy három törvényjavaslat vitáját félbehagytuk, ezekben bizottsági állásfoglalás szükséges. Mint emlí­tettem, a terv- és költségvetési bizottság a főemelet 64. számú teremben fogja tartani tanácskozását, a kulturá­lis bizottság a Kossuth-díjról szóló törvényről a delegá­ciós teremben tárgyal, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságnak egyéb dolgai vannak, ezért a főemelet 37—38. számú teremben folytatja tanácskozását. Hor­váth Lajos kollégám el fogja mondani, hogy ezzel együtt a szünetben a pártfrakcióknak is tanácskozniuk kell. Hogy miért, azt majd megtudják. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Még a döntés előtt rövid időre visszatérve a különle­gesen titkos eszközök és módszerek átmeneti szabályo­zásáról szóló törvényjavaslatra bejelentem, hogy az il­letékes két bizottság nevében dr. Bölcsey György kíván szólni. Megadom a szót neki. DR. BÖLCSEY GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés két állandó bizottsága ülést tartott azzal a feladattal megbízva, amelyet itt a Parlament el­nökétől kapott. Németh Miklós miniszterelnök úr ja­vaslatát vitattuk meg, hogy dönteni lehessen a különle­ges, titkos szolgálati eszközök és módszerek engedé­lyező személyére vagy személyekre vonatkozóan. A bi­zottság nagyon sokoldalúan mérlegelte és vizsgálta ezt a kérdést. Bizottsági ülésünkön részt vett miniszter el­nök úr, az igazságügy miniszter úr, belügyminiszteri ál­lamtitkár úr és többen a főhatóságok részéről és képvi­selőtársaink részéről is. Nagyon sürgető az, hogy az alkotmányos rendünk és a nemzet biztonsága érdeké­ben ebben a kérdésben a tisztelt Ház előrelépjen és dönteni tudjon. Már így is nagyon nagy késésben va­gyunk. Napok óta azok az illetékes szervezetek nem tudnak működni törvényes keretek között és az új meg­alkotott átmeneti törvény szerint, amelyeknek kellene. A többféle megoldás közül végül is egy javaslat nyert elfogadást. A javaslatok közül szeretném megemlíteni azt, hogy a bizottság nemcsak azt vizsgálta — s ezt nagyon nyomatékosan szeretném elmondani — jó lesz-e ez a javaslat, hanem azt is, hogy elfogadja-e majd az Országgyűlés. Tehát amellett, hogy a javaslat minőségét vizsgálta — melyik megoldás a legjobb — azt is megnézte, milyen lehetősége van annak, hogy a mai Országgyűlés e javaslatot elfogadja. Végül is az igazságügyminiszter úr, ha ezt a megbízást megkapja az Országgyűléstől, akkor elfogadja. Ehhez azonban szükségesek különböző dolgok. Az egyik — és ez a legfontosabb — amit az igazságügy miniszter úr mon­dott és mi is nagyon fontosnak tartjuk, mert csak így le­het olyan körülmények között dolgozni, amilyen körül­mények között ma dolgozunk. Ha itt az Országgyűlés házában, az Országgyűlésben már jelenlévő pártcso­portok egy-egy képviselője fennhangon elmondja, hogy egyetért a javaslattal, akkor ilyen feltétellel az igazságügyminiszter úr elfogadja a megbízást, ha ezt megkapja. A két bizottság ezt helyesnek tartja, jónak tartja. Ez akkora bizalmat jelent, amelyet nem lehet másodnaponként megtorpedózni. Ezt nyugodtan, nagyon megfontoltan kell neki végezni, egyéb munkája

Next

/
Thumbnails
Contents