Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-75

6219 Az Országgyűlés 75. ülése, 1990. január 25-én, csütörtökön 6220 elkezdünk azon a keserves úton menetelni, amely az eddigi hiány drasztikus csökkentését és így az egyensúly javítását szolgálja. Jövőre — illetve ebben az esztendőben — max. 10 milliárdos hiányról lehet szó. A gazdaság valamennyi monetáris szférára vonatkozó, államháztartására vonatkozó, jóváhagyott előirányzatai és az ehhez fűződő cselekvési programok is ennek a célnak a megvalósítását szolgálják. Király Zoltán képviselő úrnak azt tudom mondani, hogy nincs tudomásom semmilyen letétről. Bár lenneí Akkor ez a 10 milliárd nagyon fontos célokra felhasználható lenne. Az államháztartást teljeskörűen mutattuk be a Parlamentnek. Ebben nemcsak a központi költségvetés, hanem a területi pénzalapok, illetve a költségvetés és az egyéb pénzügyi szféra — tehát a hitelszféra kapcsolata — is szerepelt. Külön letéti számlákkal, amelyek nem épülnek be az államháztartás teljes pénzforgalmába, nem rendelkezünk. Nincsenek ilyenek. Még egy dolgot meg kell említenem. Ez nagyon fontos dolog. Egy kicsit összefügg azzal, amit Técsy László képviselő úr mondott. Itt nem egyszerűen arról van szó, hogy a felhalmozódott költségvetési hiány — amelyről ugyancsak elszámoltunk önöknek — nem 200 milliárd, mint ahogy ezt Király Zoltán úr említette, hanem sajnos lényegesen több. A költségvetés akkumulált hiánya kb. 500 milliárd forint az összes, több mint 1100 milliárd forintos államadósságból. Erről részletesen elszámoltunk önöknek. Ez nem egyszerűen az állam hazai túlköltekezésének következménye. Ne felejtsük el, hogy a magyar gazdaságban az erőforrások, amelyeket kívülről vettünk igénybe, a költségvetés közvetítésével kerültek a magyar gazdaság vérkeringésébe! Hogy még világosabb legyen: a 20 milliárd dollárnyi eladósodás megjelenik a magyar államháztartás, a magyar költségvetés hiányában. Ez a dolog lényege. A több mint 1100 milliárd Ft államadósság eladósodásunkat forintban fejezi ki, jelzi a több mint 20 milliárd dolláros bruttó adósságállománynak a nagyságát, amelyről a Parlament előtt elszámoltunk. Végül az utolsó gondolat. Kérem, ne értsék félre a Kormány szándékát. Mi nem megelőlegezett döntést kérünk az 1989. évi zárszámadás elfogadásáról. Mi nem a zárszámadási törvény elfogadását, nem a tavalyi deficit jóváhagyását kérjük. Csak átmeneti felhatalmazást kérünk addig, amíg ez a törvényjavaslat a Parlament elé kerül, hiszen a költségvetést addig is finanszírozni kell. Nem hosszú lejáratú, végleges hitelre, hanem kizárólag rövid lejáratú hitel igénybevételére kérünk felhatalmazást. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. Megkérdezem az Országgyűlést, hogy elfogadja-e az 1989. évi állami költségvetés hiányának az átmeneti finanszírozásáról szóló országgyűlési határozattervezetet. Kérem, szavazzunk. (Szavazás: 188 igen, 40 nem, 61 tartózkodás, 290jelenlevő, 87nem szavazott.) Az Országgyűlés a határozattervezetet elfogadta. Kedves Képviselőtársaim! A szünet előtt át kell adnom az elnöklést Horváth Lajos alelnök kollégámnak egy percre egy bejelentés miatt. Előtte hadd emlékeztessem képviselőtársaimat arra, hogy három törvényjavaslat vitáját félbehagytuk, ezekben bizottsági állásfoglalás szükséges. Mint említettem, a terv- és költségvetési bizottság a főemelet 64. számú teremben fogja tartani tanácskozását, a kulturális bizottság a Kossuth-díjról szóló törvényről a delegációs teremben tárgyal, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságnak egyéb dolgai vannak, ezért a főemelet 37—38. számú teremben folytatja tanácskozását. Horváth Lajos kollégám el fogja mondani, hogy ezzel együtt a szünetben a pártfrakcióknak is tanácskozniuk kell. Hogy miért, azt majd megtudják. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Még a döntés előtt rövid időre visszatérve a különlegesen titkos eszközök és módszerek átmeneti szabályozásáról szóló törvényjavaslatra bejelentem, hogy az illetékes két bizottság nevében dr. Bölcsey György kíván szólni. Megadom a szót neki. DR. BÖLCSEY GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés két állandó bizottsága ülést tartott azzal a feladattal megbízva, amelyet itt a Parlament elnökétől kapott. Németh Miklós miniszterelnök úr javaslatát vitattuk meg, hogy dönteni lehessen a különleges, titkos szolgálati eszközök és módszerek engedélyező személyére vagy személyekre vonatkozóan. A bizottság nagyon sokoldalúan mérlegelte és vizsgálta ezt a kérdést. Bizottsági ülésünkön részt vett miniszter elnök úr, az igazságügy miniszter úr, belügyminiszteri államtitkár úr és többen a főhatóságok részéről és képviselőtársaink részéről is. Nagyon sürgető az, hogy az alkotmányos rendünk és a nemzet biztonsága érdekében ebben a kérdésben a tisztelt Ház előrelépjen és dönteni tudjon. Már így is nagyon nagy késésben vagyunk. Napok óta azok az illetékes szervezetek nem tudnak működni törvényes keretek között és az új megalkotott átmeneti törvény szerint, amelyeknek kellene. A többféle megoldás közül végül is egy javaslat nyert elfogadást. A javaslatok közül szeretném megemlíteni azt, hogy a bizottság nemcsak azt vizsgálta — s ezt nagyon nyomatékosan szeretném elmondani — jó lesz-e ez a javaslat, hanem azt is, hogy elfogadja-e majd az Országgyűlés. Tehát amellett, hogy a javaslat minőségét vizsgálta — melyik megoldás a legjobb — azt is megnézte, milyen lehetősége van annak, hogy a mai Országgyűlés e javaslatot elfogadja. Végül is az igazságügyminiszter úr, ha ezt a megbízást megkapja az Országgyűléstől, akkor elfogadja. Ehhez azonban szükségesek különböző dolgok. Az egyik — és ez a legfontosabb — amit az igazságügy miniszter úr mondott és mi is nagyon fontosnak tartjuk, mert csak így lehet olyan körülmények között dolgozni, amilyen körülmények között ma dolgozunk. Ha itt az Országgyűlés házában, az Országgyűlésben már jelenlévő pártcsoportok egy-egy képviselője fennhangon elmondja, hogy egyetért a javaslattal, akkor ilyen feltétellel az igazságügyminiszter úr elfogadja a megbízást, ha ezt megkapja. A két bizottság ezt helyesnek tartja, jónak tartja. Ez akkora bizalmat jelent, amelyet nem lehet másodnaponként megtorpedózni. Ezt nyugodtan, nagyon megfontoltan kell neki végezni, egyéb munkája