Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-75
6215 Az Országgyűlés 75. ülése, 1990. január 25-én, csütörtökön 6216 many ahhoz kér felhatalmazást, hogy — a zárszámadási törvény végleges elfogadásáig — átmenetileg felhatalmazást kapjon rövidlejáratú jegybanki hitel igénybevételéhez. Kérem a Parlamentet, hogy ezt a felhatalmazást adja meg. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen. Dr. Técsy László képviselőtársunk kíván hozzászólni az előterjesztéshez. DR. TÉCSY LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Az emberek általában az életük egy-egy jelentős szakaszának lezárásakor mérleget készítenek. Én is így tettem, amikor ezen utolsó országgyűlési felszólalásomra készültem. Végig gondoltam az elmúlt négy és fél év sikereit és kudarcait. Ezek közül egyet-egyet emelnék ki. A sok kritika ellenére a legitimitásunkat megkérdőjelezők is úgyhiszem elismerik, hogy politikai téren sokat tettünk. A gazdaságot viszont az összeomlás határához juttattuk. Jó három évvel ezelőtt, amikor a költségvetéshez először szóltam, 42 milliárd volt a hiány. Reméltem, ez felrázza az országot, és ébresztőt fúj. Amint látják, nem így lett. Támogattuk és tapsoltunk 3 miniszterelnöknek, 4 OT elnöknek, 4 pénzügyminiszternek. Nem akármilyen teljesítmény ez az európai Parlamentek történetében. És mi változott? Tovább nőtt a hiány. De tételezzük fel, hogy mindannyian alkalmasak, illetve alkalmasak voltak arra a feladatra és jót akartak. Megítélésem szerint egy dolgot biztos elhibáztak: ha hivatalba lépésekor, ha egyikőjük kicserélte volna elődje embereit, erős szelekcióval a portással bezárólag, hosszabb ideig ülhetett volna a bársonyszékben és az ország sem itt tartana. Tisztelt Országgyűlés! Én a közé a 23 képviselő közé tartozom, akiket már nem hatott meg az általam is nagyra becsült Békési miniszter úr finom modora, nagy szaktudással összeállított expozéja és logikusnak tűnő válaszai. Sajnos már az sem hatott meg, bármennyire az ország összeomlásával próbáltak jobb belátásra bírni bennünket, meg hogy mit szól a nyugat, meg a Világbank. Ugyanis évek óta hasonló fikciókkal fogadtatják el velünk a költségvetést. Természetesen én is tudom, mit szól a Világbank, de ehhez az állapothoz mit szól majd? Az viszont úgy tűnik, nem is mertült fel kérdésként az illetékesekben, hogy a nép mit szól majd és meddig tűri. Meggyőződésem: a költségvetés elfogadása ellenére is sajnos megtörténik rövid időn belül az összeomlás és akkor jobb lett volna korábban tiszta vizet önteni a pohárba egy koalíciós Kormánynak. Ma nincs látszata sem a kilábalás első lépéseinek. Nő a költségvetés hiánya, évek óta bizalmat adunk a Kormányoknak. A hiány rendezésére meg engedélyt, hogy hitelt vegyen fel a Nemzeti Banktól. Minden évben így végződött a költségvetés vitája. Mikor mondjuk már, hogy elég? A népet egyre sanyarúbb helyzetbe hozzuk, a gazdaságból kivonjuk a pénzt és bedobjuk a feneketlen zsákba, a költségvetésbe. Eredménytelenül. Vagy talán van még mindig olyan előlünk eltitkolt tevékenység, ügylet, ami eszi a pénzt, eredménytelenül, és bejelentése ezután következik? Miért várjuk meg, amíg padlóra kerül az ország? Sokszor van olyan érzésem, mintha ezt valakik akarnák is. Csak onnan van felemelkedés? Ha ezt így csináljuk tovább, elsodor a nép haragja. Hozott a Kormány olyan intézkedéseket, jó szándékkal, mint például a világútlevél, növelt devizakeret, kedvezményes lakáshitele is szafizetési lehetőség. Erre a nép saját érdekei szerint gyorsan reagált. Költségvetési kihatásai ismertek, miszerint a Kormány ellenreakciói is. A Kormány bizonyítványa magyarázataként a költségvetés tárgyalásakor többek között mindezeket felsorolta. Ez még magyarázkodásnak is szerény, nemhogy magyarázatuk. Nekem minderről az a véleményem: aki nem tudja, hogy saját népe, fajtája hogy reagál egy intézkedésre, az nem ismeri a népét. Ha nem ismeri, hogy tudja vezetni, méginkább szolgálni? Másfél hónappal ezelőtt még 20—25 milliárd költségvetési hiányt jósoltak. Az előző ülésszakon már 49,3 milliárdról tárgyaltunk. A most kapott anyag szerint 53—54 milliárd, és még ez sem végleges. És ismét a régi lemez: a Kormány kéri az Országgyűlés engedélyét, hogy a hiány pótlására rövidlejáratú hitelt vehessen fel. Csak részben vigasztal az anyag azon része, amely szerint most már így nem tolunk magunk előtt veszteséget a következő évre, amint az korábban ezek szerint gyakorlat volt. így már csak az a kérdésem, hogy a veszteséges vállalatok tanultak-e a korábbi kormányoktól, vagy fordítva ezt a módszert, hogy évről évre elkerüljék a bukást és saját hatalmukat átmentsék; az így felhalmozódott csődtömeggel pedig majd megbirkózik az Országgyűlés, a mindent elbíró költségvetés terhére. Erre én már nem találok szavakat és nem is fogadom el. Nálam kiapadt a bizalom kútja. Bizalmatlanságomat csak tetőzte az a történet, amelyet szeretném megosztani Önökkel. Az előző megyei képviselőcsoport ülésen a kiküldött 4 kiló anyag megértését segítendő több állami alkalmazott érkezett Budapestről. Megkérdeztem egyikőjüktől: miből adódott, hogy két hét alatt 20—25 milliárdról 49 milliárdra nőtt a költségvetés hiánya. A válasza: a hitelek egy részét a bevétel rovatban tartották nyilván. Hogy ki tartotta ott nyilván és mit kapott érte, én nem kérdeztem. Ehhez csupán egy megjegyzést. Ezek szerint olyan emberek is kezelik az ország pénzügyeit, akik nem tudják, hogy a hitel olyan bevétel, amit kamatostól kell visszafizetni. (Taps.) Ha viszont ezt sok ember nem tudja, aki az állam pénzét kezeli és ehhez hozzájön a 40 év alatt belénk nevelt igen rossz szemlélet és munkamorál, a felelőtlenség, a következetlenség és még sorolhatnám, kész a csőd. Nem is lehet más. Az ebből való gyors kilábalásra nincsenek illúzióink. Mi a lehetőséget elmulatszottuk. Csupán azt remélem, hogy még ez a nemzedék felrázza az országot és kivezeti ebből az állapotából, miközben a falu és a parasztság is elnyeri méltó helyét e hazában. Ehhez hit kell, egymás tisztelet, szeretet, az egész nép összefogása és kemény magyar emberhez méltó munkája, valamint a népet elismerő tisztelő, azt szolgálni kész vezetők. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Kíván még valaki hozzászólni az előterjesztéshez? [Király Zoltán szólásra jelentkezik.) Király Zoltán képviselőtársunkat illeti a szó.
