Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-75

6213 Az Országgyűlés 75. ülése, 1990. január 25-én, csütörtökön 6214 Csatlakozom Tóth János indítványához, és én is azt javasolom, hogy Széchenyi István-díjként legyen a legnagyobb nemzeti díjunk a közvéleményelőtt, és viselje a tekintélyt a továbbiakban az ő nevével. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, ki kíván még hozzászólni a törvényjavaslat általános vitájában? Úgy látom, Ördög Ferenc képviselőtársunk kér szót. ÖRDÖG FERENC: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt, hogy egy díjat lejárattunk vagy nem járattunk le, arról nem a díj tehet. Sem Kossuth nem tehet róla, sem maga az állami díj mint név. Itt arról van szó, hogy ha már személyeket emlegettünk, akkor azért bizonyos kegyelettel kellene lennünk a díjjal kapcsolatosan. József Attilára, Bartók Bélára, Kodály Zoltánra gondoljunk — tehát ezt a hagyományt kellene nekünk a névben is továbbvinnünk; és azok, akik alkalmatlanok, illetve méltatlanok voltak a Kossuthdíjra, vagy éppen az állami díjra, azoktól meg lehet vonni. Végül is minden díjjal velejár, vagy velejárhat az utólagos megvonás. Megmondom őszintén, hogy az ilyen hirtelen névcseréket és az ilyen hirtelen névváltoztatásokat nem tartom szerencsésnek. A kulturális bizottság sem tárgyalta meg például ezt a témát, márpedig erre illetékes. Ne csak művészek, hanem tudósok is kapják a Kossuth-díjat, illetőleg ha Széchenyi-díj lesz, akkor a Széchenyi-díjat. Tehát mindenképpen kívánatos, hogy ezt a kérdést ne ennyire elhamarkodottan döntsük el, hanem igenis beszélje meg a kulturális bizottság. ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászólási szándék? Nincs. Tehát az általános vitát lezárom. (Felkiáltások: Még van egy!) Elnézést kérek, dr. Cselőtei László képviselőtársunk kér szót. DR. CSELŐTEI LÁSZLÓ: Szeretném megerősíteni az előttem szóló szavait. Úgy érzem, hogy túl gyors döntés ebben a kérdésben nem volna helyes. Indokolt lenne, hogy ezt a kérdést utaljuk a bizottság elé, és én most felvetem az ott elhangzó javaslatomat további előzetes gondolkodásra, azt tudniillik, hogy válasszuk ketté a díjat. Az állami díjat minősítsük át Széchenyidíjjá. Ez a tartalomnak is jobban megfelel. Köszönöm. ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván még valaki hozzászólni a törvényjavaslat általános vitájában? Nem. Az általános vitát lezárom, s kérdezem, — és erről döntenünk kell —, egyetért-e az Országgyűlés azzal, hogy rátérjünk a törvényjavaslat részletes vitájára? Elnézést kérek. Tessék miniszter Úr! DR. GLATZ FERENC művelődési miniszter: Röviden néhány szót a Kossuth-díj vagy Széchenyi-díj kérdéséhez. En megalapozottnak tartom Tóth Jánosnak fejtegetését. Nem szembeállításról van szó. De értem Bognár professzor úr aggodalmát is, hogy a közvélemény előtt szembeállításként jelenne meg a díj nevének megváltoztatása. Amit itt az előttem szóló képviselő úr mondott a két díjról, meggondolandónak tartom. De ne feledjük: Kossuth Lajos politikus volt. Az ő nevével való összekötése az értelmiségi díjnak 1948-ban a politikus értelmiség képét vetítette a társadalom elé. Tehát ha két díjról szavazna a Parlament, nagyon el tudom képzelni az egy ugyanazon díj szétosztását. Javasolnám, hogy humán politikához közelálló történettudományos, művészeti díj elnevezése maradjon Kossuth-díj, és a természettudományos haladásért, műszaki tudományokért stb. kioszott díjakat pedig nevezzük el Széchenyi-díjnak Én ezt a politikai kompromisszumot elfogadhatónak tartom szakmailag. (Nagy taps.) ELNÖK: Megkérdezem tehát, hogy egyetért-e az Országgyűlés azzal, hogy a törvényjavaslatot részletes vitára bocsájtjuk? Igen. Akkor kérem, hogy erről szavazzunk. (Megtörténik.) (276 igen-, 16 nemswvazat, tartózkodás nincs.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés egyetért azzal, hogy a törvényjavaslat részletes vitáját kezdjük el. Kérdezem képviselőtársaimat, ki kíván a részletes vitában hozzászólni? Úgy látom, hogy hozzászólási szándék nincs, ezért a vitát lezárom. Kedves Képviselőtársaim! Úgy értékelem és érzékelem, hogy az előterjesztés során egy olyan javaslat merült fel, amely mindenképpen indokolja, hogy erről a kulturális bizottság állásfoglalását a magunkénak tudjuk, mielőtt döntést hozunk ebben a kérdésben, tehát ezt a törvényjavaslatot, illetve ezt a módosító javaslatot a kulturális bizottságnak kiadom. Majd megmondom, hogy mikor és hol tartsa ülését; de még mindig megjünk tovább. (Altalános helyeslés.) Következik az 1989. évi állami költségvetés hiányának átmeneti finanszírozásáról szóló országgyűlési határozattervezet megtárgyalása. A határozattervezet a pénzügyminiszter írásbeli előterjesztésében megtalálható, az előterjesztést képvislőtársaim megkapták. Dr. Békési László pénzügyminiszter urat illeti a szó. DR. BÉKÉSI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Tisztelt Országgyűlés! Az 1990. évi állami költségvetés előterjesztésekor tájékoztattam a Parlamentet arról, hogy 1990-től a költségvetés tervezésének és finanszírozásának rendjében fontos változtatást tervezünk végrehajtani. Ennek a változtatásnak az a lényege, hogy 1989 legyen az első esztendő, amikor a negyedik negyedévi állami költségvetést terhelő kamatkiadások a következó évre ne húzódjanak át. Akkor arról is tájékoztattam a Parlamentet, hogy ennek nagyságrendje a zárszámadásig pontosan nem mérhető föl, de minden bizonnyal a csomagtervben jóváhagyott 21 milliárd forintos költségvetési hiánnyal szemben a negyedéves áthúzódás körülbelül 30—33 milliárd forintos többlethiányt fog a 89-es esztendőre jelenteni. A végső elszámolásra természetesen a költségvetési zárszámadás keretében kerülhet sor, — valamennyi vállalati, illetve, költségvetési szerv mérlegbeszámolójának — ismeretében, — ami a szokásoknak megfelelően valamikor az év közepe táján kerülhet a Parlament elé. Addig azonban gondoskodni kell a költségvetés finanszírozásáról, a likvidálás megőrzéséről. Most tehát nem az 1989. évi költségvetés előzetes hiányának jóváhagyásáról van szó. A Kor-