Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-75

6211 Az Országgyűlés 75. ülése, 1990. január 25-én, csütörtökön 6212 zetalakítás eszmei atyja és legnagyobb formátumú munkása Széchenyi István volt. Az ő működéséhez kötődik a kultúra össztársadalmi nemzetformáló hasznának, a kiművelt emberfők össznemzeti hajtóerejének beláthatósága Magyarországon. A tudományos-kulturális teljesítmények össztársadalmi hasznának állami elismerése tehát jogosan köthető össze az ő nevével. Igaz, hogy Széchenyi reform-magatartásával az 50-es évek manipulatív módon szembeállítani kívánta Kossuth Lajos függetlenségi, forradalmi radikalizmusát. A mi javaslatunk nem kívánja ezt a szembeállítást most ellenkező előjellel folytatni, nincs tehát mögötte semmiféle deheroizáló vagy mindenáron változtatni akarás. Egyszerűen a nemzeti szimbólumrendszer egészséges működtetését szolgálná a Kossuth-díj nevének Széchenyi-díjra való változtatása. Tisztelt Országgyűlés! Meg kell mondani, hogy a kulturális bizottság — mint bizottság — ezt a javaslatot nem tudta testületileg megtárgyalni, de alternatív javaslatként többen — ismétlem — megfogalmazták. És végül a díjjal kapcsolatban szeretném elmondani, hogy a MTESZ-ben együtt dolgozom egy olyan alkotó szakemberrel, aki 1948-ban nagyon fiatalon az első Kossuth-díjasok között volt. Megkérdeztem, mi a véleménye évtizedek múltával az 1948 február 5-én megalkotott Kossuth-díj törvényről és a mostani törvénytervezetről? Mondanivalójának lényegét, amelyet figyelemre méltónak tartok, a következőképpen lehet összefoglalni: az, ami 1948-ban történt, több évtized után is csak úgy minősíthető: gyönyörű tett volt. Az alkotó munka nemzeti kinccsé magasztalódott és létrehozott a társadalom minden tehetséges tagjában egy életre szóló vágyat: megfelelni és elérni. Minden alkotó munka — legyen az a szellem vagy a két kéz, vagy a szellem és a két kéz együttes eredménye — önmagában is semmivel sem pótolható emberi öröm. Az, hogy ezt az örömöt még a társadalom legnagyobb erkölcsi elismerése is megkoronázza, — maga az alkotó emberi élet beteljesedése! Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem, hogyha az új törvénytervezetet ha elfogadjuk, — legyen az a díj Kossuthról vagy Széchenyiről elnevezve, elősegíti az alkotó munka nemzeti kinccsé magasztalódását és ösztönzi a társadalom minden tehetséges tagját egy életre szóló vágyra: megfelelni és elérni — az országért! Köszönöm, (laps.) ELNÖK: Előzetesen hozzászólási szándékot nem jeleztek képviselőtársaim. Kérdezem: kíván-e valaki hozzászólni a törvényjavaslat általános vitájában? Dr. Bognár József országos listán megválasztott képviselő kíván szólni. DR. BOGNÁR JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Meghallgatva ezt az előterjesztést, felmerül az a probléma, hogyan hívjuk a díjat. Egyébként én az előterjesztéssel teljesen egyetértek. A javaslat egy nemzedékeken át folyó magyar történelmi vitát testesít meg, és ma, amikor újra magyar történelmi kategóriákban elkezdénk gondolkozni, talán érdemes erre visszaemlékezni. Mindig voltak nálunk — hogy így mondjam — Kossuth-pártiak, és mindig voltak Széchenyi-pártiak. Általában valóban a kossuthi gondolat inkább az ország demokratikus forradalmi tradicióival kötődött össze, de azért talán nem volna helyes elfelejteni, hogy három nemzedék — át minden alföldi magyar parasztházban Kossuth Lajos — képe volt a felon, és az ő személye szentesítette, jutatta kifejezésre a magyar függetlenség és a magyar nemzeti önállóság gondolatát, bár az ország itthon egyébkén kiegyezett a dualizmus keretében. Egyébként ez nem Kossuth—Széchenyi vita, mert a dualizmus korában Széchenyi nem élt. Széchenyi 1860-ban lett öngyilkos és 1867-ben jött létre köztudomás szerint a kiegyezés. Tehát bárki tesz olyan javaslatot, hogy alapítsunk-e díjat Széchenyiről, akit én is a magyar történelem egyik legnagyobb személyiségének tartok, azt mondom: igen! Ha valaki azt javasolja, hogy változtassunk meg egy Kossuth-díjat és azt nevezzük el Széchenyiről. Én azt hiszem, a nemzetki közvélemény igen jelentős részét és az ország jelentős részének nemzeti érzéseit meg fogjuk vele bántani. (Taps.) Azt hiszem, sokkal okosabb lenne tehát gondolkozni azon, hogy milyen Széchenyi-díjat csinálunk, — ahogy tudom, a Széchenyi emléksereg újra létezik, Széchenyi Társaság már működik, Széchenyi emlékérem a közgazdászoknál már van stb. 1948-ban, — amely egyébként a szabadságharc 100. évfordulója volt, — a díjat Kossuth Lajosról neveztük el. A változtatás félreérthető lenne, és még egyszer mondom: a nemzet jelentős részének, talán többségének — nem tudom — az érzéseit bántaná! Azért javaslom, maradjunk meg a Kossuth-díj mellett azzal, hogy gondolkozzon a kultuszkormányzat azon, milyen díjat tud létesíteni, amely méltó formában örökíti meg Széchenyi halhatatlan, nagy érdemeit! Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Dr. Eke Károly képviselőtársunk kér szót. DR. EKE KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Mi alföldiek azt mondjuk, hogy nekünk egyedül Széchenyi István adott — és azóta se, meg azelőtt se — olyan nagy művet, mint az ő műve, a Tisza, illetve a folyók szabályozása. Nem kell Kossuth Lajos tekintülyét félteni a magyaroktól. Kossuth Lajos tekintélye megvan, és egyre jobban megvan, és az ő igazsága egyre mélyebben él az emberi szívekben. Itt a díjról van szó. Ennek a díjnak a tekintélyét kívánják visszaállítani — mondta az igazságügyi államtitkár, az előterjesztő. Ennek a díjnak a tekintélyét hihetetlenül nagy csorbák érték az idők során, beszennyezték Kossuth szellemét és Kossuth nevét, olyanok kapták meg ezt a díjat, akik teljesen méltatlanok voltak erre, és utólag mondva ma is eljesen méltatlanok, tisztelet a kivételnek természetesen, mert nagyon sok kiválóságunk, művészek, tudósok kapták kellő érdemmel és viselhetik is joggal. Nekem az a véleményem, hogy ennek a díjnak kellene a tekintélyét visszaállítani, és ezáltal is kifejezni azt a tekintélyt, hogy új lappal induljon ez a díj, és Széchenyi István nevével legyen fémjelezve, és mostantól kezdve sohase viselje ez a díj el azt a gyalázatot, amit elviselt az idők során.