Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-75

6209 Az Országgyűlés 75. ülése, 1990. január 25-én, csütörtökön 6210 ROSZIK GABOR: Elnézést kérek, elfelejtettem az előbb mondani, hogy ilyeténképpen az 5. § (2) bekezdése magától értetődően értelmetlen és érvényét veszíti, ugyanis azt tartalmazza, hogy a törvény hatálybalépésekor működő és nyilvántartásba nem vett alapítványok 1990. december 31-éig kérhetik nyilvántartásba vételüket. Megbeszéltük a minisztériummal és az államtitkár úrral, hogy ez a szakasz kimarad, és kérem szépen ennek tudomásulvételét. ELNÖK: Köszönöm szépen. Tehát mint jeleztem, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság egyetért mindkét törvényjavaslattal. Meg kell szavaztatnom, hogy az általános és részletes vitát együtt folytassuk-e le? Kérem, szavazzunk! (Szavazás.) (Igen: 281; nem: 1; tartózkodás: 4) Megállapítom, hogy az együttes és részletes vita együttes lefolytatásával az Országgyűlés egyetértett. Kérdezem, ki kíván hozzászólni? Úgy látom, hozzászólási szándék nincs. Következik a határozathozatal. Először Roszik Gábor önálló indítványát teszem föl szavazásra. Mint jeleztem, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság az indítványt támogatja. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e az önálló indítványt, vagyis a Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslatot? Kérem, szavazzunk! (Szavazás.) Igen: 252; nem: 8; tartózkodás: 26) Megállapítom, hogy az Országgyűlés a törvényjavaslatot — Roszik Gábor indítványát — elfogadta. Most a Kormány javaslatát teszem fel szavazásra. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a törvényjavaslatot? Kérem, szavazzunk! (Szavazás.) (Igen: 225; nem: 18; tartózkodás: 42) Megállapítom, hogy az Országgyűlés a törvényjavaslatot elfogadta. Rátérünk a következő napirendi pontunk tárgyalására, a Kossuth-díjról szóló törvényjavaslatra. Az előterjesztő az igazságügyi Minisztérium. Dr. László Jenő államtitkár urat illeti a szó. DR. LÁSZLÓ JENŐ: Tisztelt Ház! Közéletünk egyik fájdalmas mulasztása, hogy az elmúlt több mint 40 évben számos kiváló magyar tudós, művész, gazdasági és műszaki szakember méltó elismerésére politikai okokból nem került sor. E személyekegy része hazánkat elhagyva jelentős alkotásokat hozott létre, nemzetközi tekintélyre tett szert, míg mások itthon maradva nyújtottak kimagasló teljesítményeket. A nemzeti megbékélés céljától vezérelve a Kormány úgy véli, hogy ebbéli mulasztásaink pótlására még akkor sincs késő, ha e személyek nem kis részénél a nemzet elismerése — sajnálattal — már csak posztumusz jelleggel fejezhető ki. A Minisztertanács szándéka szerint ez év március 15-én kerülne sor az említett körbe tartozó személyek kitüntetésére. A rendelkezésre álló kitüntetési formák közül a nagy hagyománnyal rendelkező Kossuth-díj odítélése tűnik a legalkalmasabbnak, amely azonban jelenlegi adományozási rendszere miatt sokat veszített presztízséből, továbbá csak a kulturális, a művészeti téren nyújtott teljesítményekért adományozható. A mellékelten benyújtott, Önök előtt fekvő törvényjavaslat a Kormány megítélése szerint alkalmas lenne a Kossuth-díj erkölcsi súlyának visszaállítására. Amenynyiben ezt Önök most elfogadnák, lehetővé válna, hogy 1990. március 15-én a Kossuth-díj odaítélésével fejezzük ki a nemzet tiszteletét és megbecsülését a méltatlanul mellőzött kiválóságainknak. Kérem, hogy a törvényjavaslatot szíveskedjenek megtárgyalni, s a kulturális bizottság módosító javaslatait figyelembe véve, amelyekkel a Kormány egyetért, az ország törvényei közé iktatni. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Kedves Képviselőtársaim! A törvényjavaslathoz módosító indítványokat nyújtott be a kulturális bizottság. Ezeket a módosító javaslatokat az 548. számú jelentés tartalmazza. A módosító javaslatokra tekintettel külön kell tartanunk általános és részletes vitát. Először dr. Tóth Jánosnak, a kulturális bizottság előadójának adom meg a szót. DR. TÓTH JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Időkímélés céljából a törvénytervezethez a bizottságok módosító javaslatait, s a bizottsági üléseken megfogalmazott általánosító gondolatokat írásban is eljuttattam képviselőtársaimhoz. Szóban csupán a következőket kívánom elmondani. Valamennyi bizottság időszerűnek és szükségesnek ítéli meg az új Kossuth-díj törvény megalkotását. De ennél a mondatnál egy percre meg kell állnom. A bizottsági ülést követően több képviselőtársam és bizottsági tag és a MTESZ-ben is több szakember megkeresett és azt javasolják, hogy az Országgyűlésnek alternatív javaslatot tegyek. Azt javasolják, gondoljuk meg, hogy Kossuthról vagy Széchenyiről nevezzük-e el az új nagydíjat? A javaslat tartalmát szeretném ismertetni. Kossuth Lajos a magyar nemzeti történelem egyik legkiemelkedőbb egyénisége volt, a magyar nemzetállamiság újjászületésének harcosa, az újkori parlamentáris politika, politikai újságírás úttörője. Nevéhez a különböző korszakok különböző irányú politikai szándékai kötődnek, amelyeket akár pozitívan, akár negatívan értékel is a történelem, nem változtat Kossuth Lajos politikai, szellemi nagyságán. A négy évtizeddel ezelőtti politikai szerkezet kialakításának szerves része volt a válogatás nemzeti történelmünk hőseinek sorában. A magyar állam korábbi, 1945 előtti tudományos-kulturális díjai helyett — Corvin-koszorú, Corvin-lánc — Kossuth Lajosról elnevezett díjat alapított, amelyet később kiegészített az Állami díj. Most, amikor újra gondoljuk államinemzeti kitüntetés-rendszerünket, felmerül az elnevezés megváltoztatásának lehetősége. Többen javasolják meggondolásra — és így én is — a szellemi élet legkiemelkedőbb alkotójának díját Széchenyi Istvánról elnevezni. Indok: a nemzeti újjászületésben a politikus Kossuth Lajos kortársaként a szellemi-kulturális nem-