Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-75

6205 Az Országgyűlés 75. ülése, 1990. január 25-én, csütörtökön 6206 Ezért még egyszer szeretném nagyon hangsúlyozni — terjesen egyetértek a Magyar Demokrata Fórum részéről elhangzott felszólalással is —, hogy nem kiárusítás folyik. Nagyon fontos, hogy az egész nemzet, az egész ország megértse, hogy itt nem arról van szó, hogy kiárusítunk, hanem arról, hogy egy adott gazdasági rendszerben talán használhatatlan vagy nemzetközileg nyereséget nem termelő, forgalmat nem hozó anyagi javakat átváltunk olyan technikára, szellemi javakra, tudásra, amely a magyar nép tudása lesz — ezzel a magyar nép szellemi vagyona növekszik. Ha jobb az információ-rendszerünk, ha jobb a telefonhálózatunk az kinek jó? Ki használja azt a telefont? Ha ma egy magyar ember a londoni szállodából fel akar valakit telefonon hívni nem ismeri ki magát a telefonrendszeren. A gyakran külföldön járóknak is meg kell magyarázni, hogy hogyan miként működik, mire képes a berendezés stb. Azt akarjuk, hogy ez a műszaki kultúra minden ember sajátja legyen, hogy mindenki többet tudjon e vonatkozásban is. Ezért tehát én messzemenően azt javaslom, hogy ne halogassuk a dolgot: fogadjuk el az egészet, abban a biztos tudatban és jó lelkiismerettel, hogy ezzel a magyar népnek, a magyar nemzetnek és a magyar gazdasági fejlődésnek a legtöbb hasznot hozzuk. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem képviselőtársaimat, kíván-e még valaki szólni a törvényjavaslat általános vitájában? Úgy látom, hogy nem, ezért az általános vitát lezárom, és javaslom, hogy térjünk át a részletes vitára. Kérdezem képviselőtársaimat, egyetértenek-e a törvényjavaslat részletes vitára bocsátásával. Kérem, szavazzunk erről! (Megtörténik.) Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy az Országgyűlés egyetért a részletes vita megkezdésével. Kérem képviselőtársaimat, akik a részletes vitában hozzá kívánnak szólni, jelezzék. Elsőként dr. Ballá Évának adom meg a szót. DR. BALLÁ ÉVA: Tisztelt Országgyűlés! Mindkét törvényjavaslatot támogatom. A vagyonügynökség felügyelete kérdésében a Kormány álláspontját támogatom, mely szerint a vagyonügynökség a Minisztertanács felügyelete alá tartozzon. A vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslataimhoz szeretnék néhány szót hozzáfűzni. A 24. §-hoz — amely arról szól, hogy a vagyonügynökség az állami vagyont elidegenítheti vagy kezelésbe adhatja — javaslom: rögzítsük benne, hogy a vagyon kezelésbe adását a törvény csak kivételesen teszi lehetővé. Ez így szólna: „Kivételes esetben, ha az elidegenítés feltételei kedvezőtlenek, de legfeljebb tíz éven belül lényeges mértékben javíthatók vagy javulásukra lehet számítani, a 27—30. §-ok szerint kezelésbe adhatja." Erre azért lenne szükség, hogy a törvény rögzítse: a kezelésbe adás csak kivételes, mivel gyakorlatilag nagyon nehéz annak a kötelezettségnek a teljesítését ellenőrizni, hogy a kezelőnek fenn kell tartania a vagyonértéket. Az állami vagyon kezelésbe adása mint rendszer ugyanis a vállalatok további leromlását idézhetné elő, a gazdasági hanyatlás folytatódásával járna. A 34. § (1) bekezdése elé javaslom egy új első bekezdés beiktatását. Ez így szólna: ,,A vagyonpolitikai irányelvek mindenkor abból indulnak ki, hogy az állami vagyon értékesítéséből származó bevételek elsősorban az államadósság csökkentésére használhatók fel, és a folyó költségvetési kiadások fedezetéül nem szolgálhatnak. A vagyonügynökség bevételeiből csak kivételesen, és csakis külön törvénnyel vagy az Országgyűlés által elfogadott vagyonpolitikai irányelvekben egyedileg jóváhagyva lehet gazdálkodó szervezetek részére átengedni." E javaslatom célja: elkerülni, hogy a költségvetés folyó kiadásokra fecsérelje el a privatizálási bevételeket, továbbá, hogy elharapódzzon egy, a korábbi szabályozó alkut felváltó pénzügyi alkurendszer. A kormánybiztos úr a bizottsági viták során mindkét javaslatom alapgondolatával egyetértett, azonban nem támogatta, mondván: ezeket a vagyonpolitikai irányelvek fogják rögzíteni. Véleményem szerint ezek olyan fontos, garanciális elvek, amelyeket stabil törvényben kell rögzíteni, nem pedig évről évre újra elfogadott, egy esztendőre szóló vagyonpolitikai irányelvekben. A 39. §-hoz fűzött módosító javaslatom az átalakulási törvény 17. § (3) bekezdését módosítaná — ugyancsak a pénzügyi alkudozások elharapódzása, az állami pénzalapokat emiatt érő súlyos veszteségek és a korrupciós veszélyek elhárítása érdekében. Ez a bekezdés ugyanis lehetővé teszi, hogy a vállalati tanácsos és közgyűléses vállalatok, a vagyonügynökséggel kötött megállapodás alapján, az átalakulási törvénytől eltérő feltételek mellett alakuljanak társasággá. Ez általában úgy történik, hogy a vállalatok számára előnyös. Javasolnám ezért, hogy egészítsük ki ezt a §-t úgy: , ,Ha ez a megállapodás az e törvényben foglalt feltételekhez képest vagyoni hátránnyal jár az állam számára, akkor törvényi megerősítés céljából az Országgyűlés elé kell terjeszteni, és csak e megerősítéssel válik hatályossá." Fontosnak tartom, támogatom, hogy a spontán privatizálás ellenőrzés alatt álljon, de ugyanolyan fontosnak tartom azt is, hogy az állami privatizálás is ellenőrzött legyen. Nem tagadhatjuk ugyanis, hogy fennáll a túlzott engedékenység és a korrupció veszélye. A 39. § (2) bekezdése C pontjának elhagyását javaslom — ami gyakorlatilag megegyezik Nagyiványi képviselőtársamjavaslatával is. Ez a pont — a 39. § (2) bekezdésének C pontja — azt szolgálná, hogy az önkormányzatú vállalatok állami felügyelet alá vonását az Országgyűlés hatásköréből a Minisztertanács hatáskörébe helyezzék át. Ez azonban megszüntetne egy garanciát, amelyet azért hoztunk meg, hogy a váratlan, gyors, tömeges visszaállamosítások ellen védjen, mert ez a veszély az önkormányzatú vállalatok széles körét gyors, megfontolatlan társasággá alakulásra késztetheti. A javasolt változtatás eltörölné ezt a garanciát, mert a döntési jogot a Kormány határkörébe utalná, figyelmen kívül hagyva ezt a fontos szempontot. Végezetül: mivel a vagyonügynökség gyakorolja az állam tulajdonosi jogait, ezért irányítóira rendkívüli