Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-66

5435 Az Országgyűlés 66 ülése, 1989. november 22-én, szerdán 5436 közül veszik csak figyelembe az 5 ezer forint alatti jö­vedelemmel rendelkezőket. A nem nyugdíjasok, vagy az egy-két gyermekes, de 5 ezer forint/fő alatti jövede­lemmel rendelkező családok kimaradtak. Miért? A kedvezményes lakáshitelek kamattámogatása régi , ,szálka" a költségvetés szemében. A kamattámogatás összege sajnos az inflációs hatások miatt nőtt meg ilyen mértékben. Csökkentése, mérséklése az infláció visszaszorításával volna megvalósítható, persze ez a megoldás a nehezebb. Az államháztartás számára a legkönnyebb megoldás az adminisztratív út, a lakossá­gi terhek növelése. Mindkét variációt igazságtalannak tartom, véleményem szerint az adott időpontban 6, 10 vagy akár 20 évvel ezelőtt egy lakás megvásárlása az akkori jövedelmi viszonyok között majdnem hasonló terheket rótt a vevőkre. Talán több lakás épült, több építési telek volt, de a jövedelmekhez képest nem volt olcsó. A probléma megoldására jobbnak találnám az en­gedmény mértékének emelését, ezzel ösztönözni a la­kosságot a tartozás teljes kiegyenlítésére. Hosszú távon a költségvetésnek is jó. Ha mindenképpen választani kell a javasolt változatok közül, így inkább az A) válto­zat kerülhet előtérbe, kizárólag azon szempont alap­ján, hogy megvalósítsa technikailag egyszerűbbnek tű­nik. A lakástámogatási rendszer módosítására tett javaslatok közül azzal egyetértek, hogy fokozott szere­pet kapjon az előtakarékosság. A törlesztési támogatás családi jövedelemtől függő mértékét bonyolultnak és technikailag követhethetetlennek tartom. A kiemelt törlesztési támogatás egyszeri igénybevé­telével nem értek egyet. Megnehezíti a lakásmobili­tást, a jogos minőségi cseréket. Például egy egy gyer­mekes család másfél szobás lakásban lakik. Második vagy harmadik gyermekük megszületése után tanácsi vagy munkáltatói kijelölés alapján nagyobb lakáshoz jut. Miért ne kaphatna ismét kiemelt támogatást? Az anyag végső lezárását, hogy amennyiben egyik változatot sem fogadják el, akkor a támogatási rendszer egyoldalú felfüggesztése szükséges, egyszerűen fenye­getésnek, zsarolásnak tekintem. És mivel én a múltko­riban említettem, hogy azok a szavak, amik itt elhang­zanak, irásos jegyzőkönyvbe kerülnek, engedjék meg, hogy ezt az általam nagyon is kifogásolt bekezdést fel­olvassam; „A kezdeményes hitelfeltételek változtatása törvényi szabályozást igényel. Amennyiben a javasolt változásokra akár az egyik vagy második változatnak megfelelően nem kerül sor, a költségvetés lakáscélú ki­adásai nem mérsékelhetők. Ezért az egyensúlyi célok megkövetelik a jelenlegi támogatási rendszer egyolda­lú felfüggesztését, vagyis mind a törlesztési támogatás, mind a szociálpolitikai kedvezmény ideiglenes meg­szüntetését, a bérlakás-fenntartás támogatásának befa­gyasztását, és nincs mód a fiataloknak többlettámoga­tást adni" Én azt hiszem, hogy a képviselők számára ilyen anyagot közreadni nem illdomos, nem szabad. Éppen ezért a választ is csak úgy tudom elfogadni, amit Filló képviselőtársam is említett, hogyha ez ilyen formában megvalósulna, akkor itt a Kossuth téren, azt hiszem, nagyobb tömeg mozgásával találkoznánk. Éppen ezért egyetértek Kovács Lászlóné képviselőtársnőmnek a ja­vaslatával, hogy ezt a decemberi ülésszakon önálló anyagként tárgyaljuk. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Budapest 22. választókörzetének képvise­lője, Szirtesné dr. Tomsits Erika következik. SZIRTESNÉ DR. TOMSITS ERIKA: Tisztelt Or­szággyűlés! A Minisztertanács és személy szerint Né­meth Miklós nagy jelentőséget tulajdonított már ko­rábban is az ország helyzete átfogó értékelésének, s véleményem szerint ebben a szellemben készült a gaz­dasági program, a költségvetés tervezete és a szóbeli kiegészítés is. Mindenekelőtt szeretném kijelenteni, hogy vélemé­nyem szerint az idő nem alkalmas arra, hogy a kor­mányzati válságot hozzunk létre vélt vagy valós sére­lemnek, vagy éppen választási előkészületi okokból. Tisztelt Képviselőtársaim! Mérsékletre és józan érté­kelésre szeretném felszólítani Önöket annak érdeké­ben, hogy a Kormány folytathassa munkáját. Ezzel a szándékkal együtt az a véleményem, hogy a Miniszter­tanács és különösen egyes szaktárcák vezetőit éles kri­tikával kell illetnünk az elkövetett hibákért, mulasztá­sokért, azzal a szándékkal, hogy a radikális fordulat érdekében cselekedjék már végre következetesen, még akkor is, ha hónapjai meg vannak számlálva. Cselekedni kell a gazdaság, a gazdálkodók, de legin­kább a nép, vagyis mindannyiunk érdekében. Megér­tem a kormányzat nehéz helyzetét, de nem tudom elfo­gadni magatartását és tétlenkedését. A Minisztertanács függetlennek tünteti fel magát, technokratát pózába merevedik — ahelyett, hogy iga­zából dolgozna. Túl sokat politizál ahhoz, hogy a gaz­daságra is elég ideje maitadna. A régi típusú önhittség jele is felfedezhető a kormányzat némely tisztségvise­lőjén, pedig büszkeségre semmi okuk, hiszen maga a program állítja, hogy a fizetési mérleg javításában a kormányzatnak nem volt kellő ereje a célok el­éréséhez. Az igazság az, hogy nem tudom, személy szerint ki tehető felelőssé a deviza igénybevételért, a kamattöble­tekért vagy a rubelviszonylatú forráskihelyezésért, ahol — idézem — ,,az alkalmazott módszerek hatásta­lannak bizonyultak", de gondolom, hogy három mi­niszter vagy vezető bankszakember és helyetteseik ta­lán együtt! Sajnos, azt sem tudom, hogy egy gazdaságért felelős miniszterelnök-helyettes vagy az érintett miniszter mi­vel foglalkozik munkaidejében, de a fontos dolgokra — úgy látszik — elég ideje nem jut, vagy a hatékonysága olyan, mint a magyar iparnak általában. Az is lehet, hogy a protokolltól és a politizálástól már fáradtak, és így nincs kellő erejük a külső és belső egyensúly védel­mezésére. Sokszor csodálom, milyen magabiztosak minisztereink a nyilvánosság előtt, s milyen elszántak szavakban, s 1990-re szigorú közgazdasági feltételeket állítanak, és közben kérlelhetetlenül összevonják szemöldöküket. A valóság azonban más! 1989-ben alapvetően bizonytalan és kapkodó, sokszor mindenki számára nyilvánvaló hatásokkal sem számoló kor­mányzati magatartás miatt a gazdasági szükséghelyzet még élesebb, mint bármikor. Ezt ugyanaz a kormány-

Next

/
Thumbnails
Contents