Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-66

5435 Az Országgyűlés 66 ülése, 1989. november 22-én, szerdán 5436 közül veszik csak figyelembe az 5 ezer forint alatti jövedelemmel rendelkezőket. A nem nyugdíjasok, vagy az egy-két gyermekes, de 5 ezer forint/fő alatti jövedelemmel rendelkező családok kimaradtak. Miért? A kedvezményes lakáshitelek kamattámogatása régi , ,szálka" a költségvetés szemében. A kamattámogatás összege sajnos az inflációs hatások miatt nőtt meg ilyen mértékben. Csökkentése, mérséklése az infláció visszaszorításával volna megvalósítható, persze ez a megoldás a nehezebb. Az államháztartás számára a legkönnyebb megoldás az adminisztratív út, a lakossági terhek növelése. Mindkét variációt igazságtalannak tartom, véleményem szerint az adott időpontban 6, 10 vagy akár 20 évvel ezelőtt egy lakás megvásárlása az akkori jövedelmi viszonyok között majdnem hasonló terheket rótt a vevőkre. Talán több lakás épült, több építési telek volt, de a jövedelmekhez képest nem volt olcsó. A probléma megoldására jobbnak találnám az engedmény mértékének emelését, ezzel ösztönözni a lakosságot a tartozás teljes kiegyenlítésére. Hosszú távon a költségvetésnek is jó. Ha mindenképpen választani kell a javasolt változatok közül, így inkább az A) változat kerülhet előtérbe, kizárólag azon szempont alapján, hogy megvalósítsa technikailag egyszerűbbnek tűnik. A lakástámogatási rendszer módosítására tett javaslatok közül azzal egyetértek, hogy fokozott szerepet kapjon az előtakarékosság. A törlesztési támogatás családi jövedelemtől függő mértékét bonyolultnak és technikailag követhethetetlennek tartom. A kiemelt törlesztési támogatás egyszeri igénybevételével nem értek egyet. Megnehezíti a lakásmobilitást, a jogos minőségi cseréket. Például egy egy gyermekes család másfél szobás lakásban lakik. Második vagy harmadik gyermekük megszületése után tanácsi vagy munkáltatói kijelölés alapján nagyobb lakáshoz jut. Miért ne kaphatna ismét kiemelt támogatást? Az anyag végső lezárását, hogy amennyiben egyik változatot sem fogadják el, akkor a támogatási rendszer egyoldalú felfüggesztése szükséges, egyszerűen fenyegetésnek, zsarolásnak tekintem. És mivel én a múltkoriban említettem, hogy azok a szavak, amik itt elhangzanak, irásos jegyzőkönyvbe kerülnek, engedjék meg, hogy ezt az általam nagyon is kifogásolt bekezdést felolvassam; „A kezdeményes hitelfeltételek változtatása törvényi szabályozást igényel. Amennyiben a javasolt változásokra akár az egyik vagy második változatnak megfelelően nem kerül sor, a költségvetés lakáscélú kiadásai nem mérsékelhetők. Ezért az egyensúlyi célok megkövetelik a jelenlegi támogatási rendszer egyoldalú felfüggesztését, vagyis mind a törlesztési támogatás, mind a szociálpolitikai kedvezmény ideiglenes megszüntetését, a bérlakás-fenntartás támogatásának befagyasztását, és nincs mód a fiataloknak többlettámogatást adni" Én azt hiszem, hogy a képviselők számára ilyen anyagot közreadni nem illdomos, nem szabad. Éppen ezért a választ is csak úgy tudom elfogadni, amit Filló képviselőtársam is említett, hogyha ez ilyen formában megvalósulna, akkor itt a Kossuth téren, azt hiszem, nagyobb tömeg mozgásával találkoznánk. Éppen ezért egyetértek Kovács Lászlóné képviselőtársnőmnek a javaslatával, hogy ezt a decemberi ülésszakon önálló anyagként tárgyaljuk. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Budapest 22. választókörzetének képviselője, Szirtesné dr. Tomsits Erika következik. SZIRTESNÉ DR. TOMSITS ERIKA: Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács és személy szerint Németh Miklós nagy jelentőséget tulajdonított már korábban is az ország helyzete átfogó értékelésének, s véleményem szerint ebben a szellemben készült a gazdasági program, a költségvetés tervezete és a szóbeli kiegészítés is. Mindenekelőtt szeretném kijelenteni, hogy véleményem szerint az idő nem alkalmas arra, hogy a kormányzati válságot hozzunk létre vélt vagy valós sérelemnek, vagy éppen választási előkészületi okokból. Tisztelt Képviselőtársaim! Mérsékletre és józan értékelésre szeretném felszólítani Önöket annak érdekében, hogy a Kormány folytathassa munkáját. Ezzel a szándékkal együtt az a véleményem, hogy a Minisztertanács és különösen egyes szaktárcák vezetőit éles kritikával kell illetnünk az elkövetett hibákért, mulasztásokért, azzal a szándékkal, hogy a radikális fordulat érdekében cselekedjék már végre következetesen, még akkor is, ha hónapjai meg vannak számlálva. Cselekedni kell a gazdaság, a gazdálkodók, de leginkább a nép, vagyis mindannyiunk érdekében. Megértem a kormányzat nehéz helyzetét, de nem tudom elfogadni magatartását és tétlenkedését. A Minisztertanács függetlennek tünteti fel magát, technokratát pózába merevedik — ahelyett, hogy igazából dolgozna. Túl sokat politizál ahhoz, hogy a gazdaságra is elég ideje maitadna. A régi típusú önhittség jele is felfedezhető a kormányzat némely tisztségviselőjén, pedig büszkeségre semmi okuk, hiszen maga a program állítja, hogy a fizetési mérleg javításában a kormányzatnak nem volt kellő ereje a célok eléréséhez. Az igazság az, hogy nem tudom, személy szerint ki tehető felelőssé a deviza igénybevételért, a kamattöbletekért vagy a rubelviszonylatú forráskihelyezésért, ahol — idézem — ,,az alkalmazott módszerek hatástalannak bizonyultak", de gondolom, hogy három miniszter vagy vezető bankszakember és helyetteseik talán együtt! Sajnos, azt sem tudom, hogy egy gazdaságért felelős miniszterelnök-helyettes vagy az érintett miniszter mivel foglalkozik munkaidejében, de a fontos dolgokra — úgy látszik — elég ideje nem jut, vagy a hatékonysága olyan, mint a magyar iparnak általában. Az is lehet, hogy a protokolltól és a politizálástól már fáradtak, és így nincs kellő erejük a külső és belső egyensúly védelmezésére. Sokszor csodálom, milyen magabiztosak minisztereink a nyilvánosság előtt, s milyen elszántak szavakban, s 1990-re szigorú közgazdasági feltételeket állítanak, és közben kérlelhetetlenül összevonják szemöldöküket. A valóság azonban más! 1989-ben alapvetően bizonytalan és kapkodó, sokszor mindenki számára nyilvánvaló hatásokkal sem számoló kormányzati magatartás miatt a gazdasági szükséghelyzet még élesebb, mint bármikor. Ezt ugyanaz a kormány-