Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-75
6195 Az Országgyűlés 75. ülése, 1990. január 25-én, csütörtökön 6196 donformák és tulajdonosok kialakulását, akik hordozói lehetnek a tulajdonreform társadalompolitikai céljainak, és megvédje a ma állami tulajdonként létező társadalmi közös vagyont. Felmerül a kérdés, mitől védje meg. Én úgy ítélem meg, a szűk vezetői csoportérdekeket szolgáló törekvésektől. Ebben a szellemben fogant az az elképzelés, hogy a tulajdonreform gyakorlati megvalósítása során feltétlenül ösztönözni kell a dolgozói kollektívákat arra, hogy kezelésre alapítandó gazdasági társaság vagy szövetkezet formájában maguk vegyék kezükbe a sorsukat, saját érdekükben, és egy új típusú társadalmi közös vagyon intézményrendszerének és gazdasági gyakorlatának a megteremtése érdekében. Módosító javaslataim ezt vezetik végig a törvénytervezet egyes pontjain, az átalakulás, illetve a vagyonkezelés konkrét megoldásait megjelölve. E javaslatok elfogadása tükrözné azt, hogy a válságban a legfontosabb helyettesíthetetlen tartaléka a dolgozók szakmailag és társadalmilag szervezett közösségeinekhálózata, amely nemcsak közvetlenül gazdasági tényező, hanem — véleményem szerint — egy új Magyarország építésének alapköve is. Az általam javasolt módosítások másik eleme alárendelt jelentőségű a termelői közösségek gazdasági szerepének kiépítéséhez képest. Garanciális szempontból azonban rendkívül fontos. Azok a vállalatok, amelyek jelenleg is vállalati tanácsi, illetve közgyűléses irányítás alá tartoznak, törvényi biztosítékot kell, hogy kapjanak arra nézve, hogy a vállalat csak akkor kerülhessen államigazgatási felügyelet, és ezzel összefüggésben értékesítési eljárás alá, ha ezzel a dolgozói kollektíva többsége előzetesen egyetértett. A törvénytervezet eredeti megfogalmazása közvetlenül alkalmas arra, hogy az érintett vállalatok iránti üzleti bizalmat, a forgalmi biztonságot és a vállalati törvény adta jogok gyakorlásában a jogbiztonságot aláássa, és ezáltal komoly anyagi veszteséget idézzen elő az állami vagyonban. Tisztelt Képviselőtársak! Alkotmányunk két szakasza az, amelyhez javaslataim közvetlenül kapcsolódnak. Az egyik a termelői önigazgatási tulajdonforma létrejöttét és működését a magyar gazdaság alkotmányos alapintézményei közé emelő szakasz. Míg a másik, amelyre hivatkozni szeretnék, arra kötelez bennünket, hogy a létrehozandó gazdasági és jogi rendszerben mindenkor egyenlő mértékben részesítsük védelemben a közösségi és a magántulajdont. Befejezésül képviselőtársaim támogatását kérem módosító javaslataim elfogadásához, amelyeknek részletes szövegét és indoklását a terv- és költségvetési bizottság 514-es számú jelentésében olvashatják. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Lékai Gusztáv képviselőtársunkat illeti a szó. LÉKAI GUSZTÁV: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Én is gyakran telefonálok és e telefonban időnként furcsa zajokat hallok. (Derültség.) Megmondom, nem zavar, felerősítem a hangomat legfeljebb mondok egy csúnyát. Ezzel nem vélelmezem azt, hogy a telefonomat lehallgatják csak gondolatmenetem logikájából ez az indíttatás következik. Az állambiztonsági ügyek kapcsán a Parlamentben még nem lezárt vitában Tamás Gáspár Miklós képviselő úr Németh Miklós miniszterelnök úr első napon elhangzott, megítélésem szerint mértéktartó, határozott és jövőbe mutató hozzászólását minősíthetetlennek minősítette. Azt gondolom, hogy ehhez különösebb kommentárt nem kell fűznöm, nem az én tisztem és dolgom, hanem a T. Házé, hogy a miniszterelnök úr itt elhangzott megnyilatkozását elfogadja-e, minősítse, avagy megerősítse. Egy biztos: a miniszterelnök úrtól azt nem lehet számon kérni — többek között — hogy ígéretét ne teljesítette volna. Én itt most nem az áremelésekre gondolok például. Hanem azokra az ígéreteire, amelyeket a Parlamentnek tett, (egy-két kivételtől eltekintve, például a tájékoztatási törvény ez évi, illetve elmúlt évi megvitatását ideértve vagy azt kivételnek tekintve) tételesen valóra váltotta. A jelenlegi vita tárgyát képező két törvényjavaslat is a miniszterelnök úr ígéretére — amint erre a kormánybiztos úr utalt — került a Parlament elé. Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy ennek a törvényjavaslatnak az indíttatását itt a Parlament plénumán felolvasott politikai programnyilatkozat alapozta meg vagy indította el. Éppen erre való hivatkozással és véleményemnek további részletes kifejtését mellőzve tisztelettel kérem a Parlamentet arra, hogy az 539-es sorszám alatt kiosztott és az állami vállalatok vagyonának védelmére vonatkozó törvényjavaslathoz fűzött észrevételeimet általánosságban és a konkrét módosító indítványokat is mérlegelje és támogassa. Természetesen akkor, amennyiben ez a bizottsági vitában megvitatásra került. Miként Boros képviselőtársam a másik törvénytervezettel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy első olvasatnak ajánlja, én e törvénytervezetre vonatkozóan fogalmazom meg ezt az indítékot. Nem azért teszem ezt, mint hogyha elvetném ezt a törvényjavaslatot vagy annak szellemét, kifogásolnám indokoltságát. Hanem elnagyoltnak és a közreadott anyagban leírtak szerint helyenként szakszerűtlennek tartom. Ezért felmerülhet az a gondolat is, amelyet szíves mérlegelési körükbe ajánlok, hogy mert tudomásom szerint a törvényjavaslatot a jogi és igazgatási bizottság nem tárgyalta meg, tehát célszerű lenne jogászok bevonásával a terv- és költségvetési bizottság vitáját a következőkben folytatni. Befejezésül még egyszer mondom: mellőzve az 539-es szám alatt kiosztott észrevételeimet és módosító javaslataimat tartalmazó indítvány ismertetését, annak szíves támogatását kérem. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem képviselőtársaimat, kíván-e még valaki a törvényjavaslatok általános vitájában hozzászólni? (Zsidei Istvánné szólásra jelentkezik.) Zsidei Istvánné! őt illeti a szó. ZSIDEI ISTVÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Ha most Önöknek a kezükben lenne az 1989. május 31-én elmondott hozzászólásom, akkor csak annyit kellene kérnem: támogassák ma is fenntar-