Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-75

6197 Az Orszaggyűlés 75. ülése, 1990. január 25-én, csütörtökön 6198 tott akkori javaslataimat. De mivel nincs, ezért engedjék meg, hogy visszautaljak az átalakulási törvény vitája során tett egyik javaslatomra, nevezetesen arra, hogy az állami vállalatok átalakulásával kapcsolatos fejezetet az Országgyűlés mindaddig ne hagyja jóvá, amíg a törvényben nem kerül rendezésre az ehhez szorosan kapcsolódó vagyonkezelés és tulajdonreform kérdése. f A most vitára bocsátott, a vagyonvédelemről és az Állami Vagyonügynökségről rendelkező törvénytervezetek a fél évvel korábbi hiányt kívánják pótolni, de még mindig nemteljeskörűen, hiszen a tulajdonreform koncepciója még ma sem látható. így tényhelyzet lesz az, hogy a majdani tulajdonreform-törvényt eleve meg fogják határozni az addig elfogadott részletek és nem a tulajdonreform koncepciójából vezettük le a kapcsolódó törvényeket, pedig az egymással szorosan összefüggő, egymás létét feltételező törvények egyenkénti időben elhúzott jóváhagyása állandó ellentmondásokat szül. A jelenleg jóváhagyott Állami Vagyonügynökségről szóló törvény 25. §-ának (2) bekezdése hasonlóan az 1988. évi VI. törvény 1. §-ának(2) bekezdéséhez, illetve az 1988. évi XXIV. törvény 19. §-ának a) pontjához lehetővé teszik azt, hogy külföldiek, illetve külföldi érdekeltséggel, részvétellel működő jogi személyek is ingatlant szerezhetnek. Ezzel szemben a Minisztertanács 1990. január l-jén hatályba lépett 145/1989. számú rendelete ezen lehetőségeket korlátozza. Ezen kusza szabályozást minél előbb összhangba kell hozni. Képviselőtársak! Még véletlenül sem akarom azt mondani, hogy a vagyonvédelemről és a vagyonügynökségről szóló törvények nem időszerűek. Csupán a törvények előre nem látható koncepcionális összefüggéseit hiányolom; nem látom a végrehajthatóságát, a személyi, tárgyi feltételek meglétét. Példaként hozom fel azt, hogy a vállalati és az átalakulási törvénnyel egyidejűleg hatalmas munka zúdult a cégbíróságokra, amelyek az adott körülmények között az elvárható körültekintés mellett is képtelenek, föleg időben ellátni feladataikat. így a korábban be nem jegyzett vállalatok és az újonnan alakult társaságok cégbírósági bejegyzésének időtartama szükségtelenül elhúzódik és gátjává válik az egészséges tőkemozgásnak, sőt az ilyen körülmény nem kedvez a külföldi tőke kívánatos beáramlásának sem. A jelenleg jóváhagyásra váró törvényekkel kapcsolatban is az a gondom, hogy amíg az Állami Vagyonügynökség és a vagyonkezelők törvényben előírt működésének feltételei nem teremtődnek meg, addig erőteljesen lefékeződik, megszakad a külföldi tőke beáramlásának folyamata. Éppen ezért kérdezem az előterjesztőtől azt, hogy mennyire látja reálisnak a vagyonügynökség 1990. április l-jétől való működését? Bizottsági ülések és az Országgyűlés eddigi vitája során is javaslatként hangzott el, ezen törvények korábbi, április l-jét megelőző határidővel történő bevezetése. Ha ezen javaslat kerül elfogadásra, ebben az esetben a feltételek hiánya miatt nem szenvednek-e sérelmet a folyamatban lévő tárgyalások, szerződéskötések, előállhat-e olyan helyzet, hogy az érdeklődő külföldi tőke elmenekül? A közvélemény előtt széles körben ismert ellentmondások felszámolása érdekében egyetértek az Állami Vagyonügynökség létrehozásának szükségességével. Ugyanakkor megalapozottnak tűnik az a félelem, hogy egy újabb központosított hatalmi szervezet jön létre nagy és jelentős jogosítványokkal, a gazdaságba való beavatkozási lehetőségekkel. Ezért biztosíték kell arra, hogy ne egy rossz értelemben vett központi újraelosztás történjen. Kedves Képviselőtársak! A közreadott vagyonpolitikai irányelvek többnyire tetszetősek, de végrehajtásuk azt gondolom, nehezen lesz ellenőrizhető, mivel a vázolt elképzelésekben sok minden belefér. Hiszem, azzal mindannyian egyetértünk, hogy az alacsony hatékonyságú helyről a tőkét a nagyobb hatékonyságú helyre csoportosítsák át. De milyen elv alapján fogják meghatározni, hogy melyik hatékonysága mikor minősül alacsonynak és mikor nem, ha az irányelvek számszerű értékeket nem tartalmaznak? Tisztelt Országgyűlés! Véleményem szerint nemcsak a nemzeti vagyont, hanem a dolgozó embert is védelemben kell részesíteni. Ennek érdekében a következő garanciák szükségesek. A tulajdonváltással összefüggésben bizonyos jogokat kell adni azoknak, akiknek munkahelyét a változások érintik. Meggondolásra érdemes, hogy a munkavállalói érdekek súlyos sérelme esetén a dolgozók közösségei kezdeményezhessék az átalakulás felfüggesztését, az Állami Vagyonügynökségnél. Vagy más megközelítésben. A vagyonügynökség és a vagyonkezelők kötelesek legyenek indokolni döntéseiket az érintett vállalatokkal és érdekvédelmi szervezetekkel. Javaslom, hogy a vagyonügynökség szociálpolitikai és jóléti vagyonrészek elvonásáról csak az illetékes szakszervezetekkel való egyetértés után dönthessen. Az eddigi intézkedésekből nem érzékelhető az, hogy a tulajdonreform kapcsán figyelembe vették a dolgozói tulajdonrész létrehozásának szükségességét. Meg kívánom erősíteni Simon Péter képviselőtársam által elmondottakat, nevezetesen azt, hogy a vagyonügynökségről szóló törvény 23. §-a is például a dolgozói közösségeket sorrendben a 4., 5. helyre teszi, mint vagyonkezelőket. Lehet, hogy ez egy előkelő hely, a nagyobb gond az, hogy ez csak elvi lehetőség, mert a 33. § előírja a vagyonkezelőre az óvadékot, vagy a kézfizető kezességet. Hogy mi is a gondom? Az, hogy általában sem, de ma különösen nem jellemző a bérből és fizetésből élők nagy tömegére az, hogy a tulajdonosi jog megvásárlására áldozni tudnának, hiába is akarnának. Több alkalommal volt hivatkozás a maximum 10 százalékos dolgozói tulajdonrész^ biztosítására. Ugyanígy a minimum 10 százalékra. Érvként, amikor maximum 30 százalékot javasoltam, az hangzott el, hogy nem célszerű a felső határ kategorikus kimondása. De kérdezem, a minimum 10 százaléktól nem hordoz többet az a lehetőség, ha 30 százalékos részt kérünk elsődlegesen az indulásnál? Sajnálattal kell megállapítani, hogy továbbra is késik a munkavállalók tulajdonszerzését elősegítő intézkedések kidolgozása, jogi szabályozása, illetve az ezeket tartalmazó tulajdonreform-törvény. Ezért javaslom egyfelől azt, hogy a munkavállalói tulajdonszerzést célzó kedvez-