Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-66

5433 Az Országgyűlés 66. ülése, 1989. november 22-én, szerdán 5434 ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytajuka Minisztertanács hároméves gazdaságpolitikai programjáról tegnap megkezdett vitát. Mielőtt azonban rátérünk a hozzászólásokra, bejelentenivalóm van. A reformbizottság tagjai és azok a képviselők, akiknek az adótörvénnyel kapcsolatos módosító indítványukat még nem tárgyalták, kérem, hogy most azonnal kezdjék meg munkájukat a 37—38-as teremben. Erre azért van szükség, hogy későbbi határozatunkat már bizottsági jelentés birtokában tudjuk folytatni. Egy kis frissességet kérek, képviselőtársaim, hogy minél előbb folytathassuk munkánkat. (Derültség.) Igen, úgy látom, megkezdhetjük. Tehát — amint mondtam — folytathatjuk a vitát. Első hozzászóló dr. Hellner Károly, Budapest 32. választókörzetének képviselője. DR. HELLNER KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Tegnap dr. Kemenes elnök úr arra kérte a képviselőket, hogy minősítsék a főbb gazdaságpolitikai akciókat. Hát ez a program jó néhány gazdaságpoltikai akciót tartalmaz, és ahogy figyeltem a hozzászólásokat, az egyik gazdaságpolitikai akció kapta a legnagyobb figyelmet, de mégiscsak általában — Filló Pál képviselőtársam kivételével — két-két perc erejéig. így Kemenes elnök úr és Nagyiványi András képviselőtárs is két-két perceket szántak. Az eredeti alapprogramban mindössze két sor található: ez a lakásprobléma. Én maximum tíz percet szeretnék erről a témáról beszélni, ami lehet, hogy soknak tűnik, de mivel ez egy elővitának számít, én bízom benne, hogy az előttünk fekvő anyag bizonyos kritikájával elő tudom segíteni a további munkát. Az anyag indítása, a helyzet felmérése, a lakáshoz jutás gondjainak, problémáinak ismertetése reális, a súlyponti kérdéseket jól fogja meg az anyag, a diagnózis tényszerű. Sajnos, a későbbiekben úgy tűnik, hogy a gyógymódot nem sikerült megtalálni, sőt mintha nem is nagyon keresték volna. Célként jelöli meg az anyag a 4. oldalon a piaci lakásrendszer kialakítását. Azt hiszem, ez nagyon távoli cél lehet csak. A feltételek elsősorban jövedelem-oldalról ehhez nem adottak. Az „átlagcsalád" vagy „átlagfiatal" problémáját a jelenlegi jövedelemszerkezet mellett, — tudniillik, a mai bérek nem tartalmazzák a lakáshoz jutás, illetve fenntartás költségeit — piaci lakásrendszerrel nem lehet, és nem szabad megoldani. Az anyag értelmezése szerint a piaci feltételek, úgy tűnik, csak ároldalról érvényesülnének. Az tény, hogy ma is elkelnek a szabadforgalomban kiemelt zöldövezeti lakások, akár 8—15 millió forintos áron is, de ezek száma csak néhány tucatra tehető, és ezek értékesítésétől még nem csökkent a tanácsi névjegyzéken lakásra várók sora. Óriási ellentmondást vélek felfedezni az anyagban a probléma tényszerű ismertetése és a javasolt intézkedések között. Sem az A), sem a B) változat véleményem szerint nem a probléma megoldását segíti, hanem egyoldalúan, kizárólag a költségvetési bevételek növelését, illetve a támogatások csökkentését tartja szem előtt. Altalános célok között említi az anyag a bérlőközösségek megalakítását, valamint a vállalkozói nyereséget is tartalmazó lakásbérlet intézményét. A bérlőközösségek alakításával egyetértek, csak akkor felmerül a kérdés : mi lesz az IKV-k szerepe a későbbiekben? A bérlőközösségek, megítélésem szerint, a jelenlegi lakbérekből is általában fenn tudnák tartani önmagukat, biztosítani tudnák az üzemeltetést, felújításra a tartalékképzést. A 15—25 éve működő lakásszövetkezetek, társasházak jó ellátottsági színvonal mellett 6—10 forint/ négyzetméter költséggel üzemelnek. A kérdés itt az lehet, hogy nyereség orientáltan működtetné azt a rendszert az önkormányzati tulajdonos, vagy csak önfinanszírozó jelleggel? Én az utóbbi mellett vagyok. Továbbá a régi lakosoknál az elmaradt felújitások fedezetét mindenképpen a költésgvetésnek kell fedeznie, és ezt követően a bérlőközösségekre bízni az üzemeltetést, felújítást, stb. Vállalkozói lakásbérletet a jelenlegi kamatszint miatt a közeljövőben nem tudok elképzelni. Például, mint vállalkozó, 2 millió forint befektetésével létesítek egy lakást. Minimális elvárás ma a legalább 20 százalékos jövedelmezőség, mert különben nem lakásba fektetem a pénzem. (Zárójelbe teszem, nekem nincsen erre szabad tőkém.) Ez a 20 százalékos kamat 400 ezer forintot tesz ki, ami havi 33 000 forintos lakbért jelent egy átlagos lakásért. És a kétmillió forintba kerülő lakás körülbelül 70 négyzetméteres lakást takar. Tehát ez a 33 000 forintos lakbér képtelenség! Mindkét variációban szerepel, hogy valamely támogatás mértékét és nyújtását az egy főre eső jövedelem alakulásától teszik függővé. Kérdésem az, hogy lehet ezt objektíven mérni, illetve mely szervezet, milyen apparátus végezné ezt az óriási munkát. A rövid távon javasolt két variáns közül — bár hangsúlyozom, hogy egyik megoldást sem tartom jónak — az A) variáció fokozatossága miatt talán elviselhető. Az A) variáns azonnali intézkedései közül elfogadható az IKV-nak és a lakásbérlők feladatmegolsztása; lakáson belüli berendezési tárgyak cseréjénél a bérlő döntése alapján történik a csere, a költségeket a bérlő viselje. A nem lakás célját szolgáló helyiségek bérleti díját szabad megállapodásban alakítsa ki a bérlő és a bérbeadó. A lakbéren felül fizetendő víz- és csatornahasználati díjat nem értem, tudtommal a lakbér ezt tartalmazza, amennyiben ennek díja központilag emelésre kerül, és ezt a lakbérben érvényesítik, az nem más, mint lakbéremelés. Nem értem azt a kategorikus kijelentést, ami a 9. oldalon szerepel, hogy 1990 január 1-től a lakbéreket 50 százalékkal emelni kell. Miért? Miért pont ennyivel? Mi a magyarázat? Ha csak az nem, hogy sok a költségvetés kiadása, de ez nem túl meggyőző magyarázat a bérlőknek azt hiszem, mert alapvetően nem a bérleti rendszer miatt van a gond. A 10. oldal (2) bekezdésében azt írja az anyag, hogy a bérlők tulajdonosi jogosítványai fokozatosan megszűnnének, — határozatlan idejű szerződés, öröklés, stb. értendő ez alatt. Ezt nem értem, hogy gondolják? Határozott időre, egy, kettő, öt évre, kötnének többféle szerződést, aztán hogyan tovább? Vagy ha meghal a bérlő, a lakásban együtt lakó gyermek, házastárs nem folytathatná a bérleti viszonyt? Kilakoltatnák? A lakbéremelések részbeni kompenzálásánál a nyugdíjasok, valamint a három- és többgyermekesek