Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-74

6177 Az Országgyűlés 74. ülése 1990. január 24-én, szerdán 6178 szélt erről. Nem könnyű feladat ez — sokan vitatják is, szükség van-e erre —, de jól tudjuk, hogy a legtöbb, fejlett piacgazdasággal rendelkező országban ez megtörtént. Támogatom a terv- és költségvetési bizottság országgyűlési határozattervezeteit, amelyek a tulajdonról szóló törvénytervezet kidolgozását, és a vagyonügynökség ügyvezető igazgatójának mielőbbi megválasztását szorgalmazzák. Tisztelt Országgyűlés! A vagyonvédelmi törvény hatályával kapcsolatban most, a szünetben kaptunk két módosító javaslatot. Megjegyzem: a magam részéről sajnálatosnak tartom azt, hogy a napirend vitája előtt olyan törvénymódosító javaslatokat kapunk, amelyeket a terv- és költségvetési bizottság nem tudott a múlt heti — egyébként kétnapos — ülésén megtárgyalni. E miatt most várhatóan külön bizottsági ülést kell tartani. Debreceni József képviselő úr javaslatával szemben én nem értenék egyet a mértékek csökkentésével, mivel ez véleményem szerint túlságosan széles vállalati körre terjeszti ki a hatályt. Nagyvállalatok esetén ugyanis az eredeti mértékek az adott vállalati mutatók ezrelékeit teszik ki. Inkább Lékai Gusztáv képviselő javaslatát támogatom, vagyis azt, hogy korlátként, ahol lehet, ne abszolút számokat, hanem százalékos arányokat rögzítsen a törvény. Tisztelt Országgyűlés! A vagyonügynökségről és a vagyonvédelemről szóló törvénytervezeteket élesen támadja a vállalati vezetők jelentős része, ezt tükrözi a Gazdasági Kamara állásfoglalása is. A törvénytervezetek által állított korlátok és fékek nyilvánvalóan és elkerülhetetlenül sértik a vállalati menedzserek érdekeit a privatizációs folyamatban. A mérleg másik serpenyőjében viszont az helyezkedik el, hogy a következő Országgyűlés átgondolt, koncepcionális törvényhozása széles dolgozói, vállalkozói rétegeket tehet valódi tulajdonossá. Ezen megfontolások alapján a törvénytervezetek elfogadását javaslom. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy a szünetben a honvédelmi és a külügyi bizottság a delegációs teremben, az építési és közlekedési bizottság a főemelet 64. számú tanácsteremben, a parlamenti csoporthoz nem tartozó képviselők pedig a kongresszusi teremben megbeszélést kívánnak tartani, húsz perc szünet következik. (S z ü n e t: 17.10 - 17.43 óra - Elnök: Horváth Lajos) ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, szíveskedjenek helyet foglalni. Folytatjuk munkánkat. Hozzászólásra következik Juratovics Aladár képviselőtársunk Csongrád megye 7. számú választókerületéből. DR. JURATOVICS ALADÁR: Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az előttünk levő törvényjavaslat az Állami Vagyonügynökség felállításáról kétségtelenül joghézagot tölt ki a már működő gazdasági társaságokról, valamint a vállalatok átalakításáról szóló törvények kapcsán. Célja érthető és világos. Elő akarja segíteni a piacgazdaság kifejlődését, a külföldi tőke bevonását a nemzetgazdaság fejlesztésébe. Ugyanakkor törvényes alapot biztosít az állami vagyon tulajdonosi működtetésének úgy, hogy az államot, mint tulajdonost képviseli, elválasztva a közhatalmi funkcióitól. Mint a tulajdonos képviselőjének őrködnie kell az állami érdek érvényesülésén, az állami vagyon értéken aluli kiárusításának megakadályozásán. Ezért a vétó joga szükséges. A vagyonértékelés elrendelésével, a kezelői jog pályáztatásával nyilvánosságot biztosít. Az éves költségvetések alkalmával elfogadott vagyonpolitikai irányelvekkel együtt működtethető; igaz ugyan — mint ahogy erről már szó volt — a tulajdonreform adta közbenső része a jelen törvényjavaslat. A támogató indoklás mellett azonban aggályok, kérdések és javaslatok is felmerültek. Ilyenek: Az állami vagyonnak csak egy szeletével foglalkozik, így a törvényt nem lehet teljeskörüen alkalmazni. Egységes vagyonszemlélet szükséges. A vagyonértékelés egzakt módját meg kell határozni, vagyonértékelő szerveknek kell alakulnia külföldi szakintézetek ellenőrzésével. A jövedelemtermelő képességnek az érték az alapja, de a vagyonérték és a piaci érték eltér egymástól. A különbséget hogyan lehet megállapítani és figyelembe venni? Bevezetése — mint ahogyan erről már szintén szó volt Szabó Kálmán képviselőtársam előadásában — a terjes tulajdonreform törvényi szabályozása után lenne célszerű, és átfogóan alkalmazható, ami már az új Parlament feladata lenne, de szorítóban vagyunk, mint annyiszor máskor már az elmúlt fél évben, mert az ez irányú folyamatok előrehaladtak és szabályozni kell őket a gazdasági folyamatok hatékonysága érdekében. Ezért mielőbb a törvényt életbe kell léptetni. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Munkáspárt parlamenti csoportja is nagy figyelemmel tanulmányozta a törvényjavaslatot. Megvitattuk a párt vezetésével is. Az MSZMP elvi álláspontja az alábbi: A magyar gazdaság és a társadalom gondjainak megoldását a közösségi tulajdon hatékony kihasználása és a magántulajdon ésszerű bővítése jelenti. Ezért egyetértünk a törvényjavaslattal abban az értelemben, hogy a közösségi tulajdon egyértelmű számbavételét és a tulajdonosi intézmény világos rögzítését és a sokszínű közösségi tulajdonformák racionális hasznosítását segítse. Ellenzünk minden olyan törekvést, amely a közösségi tulajdon kiárusítására, az erőltetett privatizációra irányul. Ellenzünk minden olyan intézkedést, amely magyar nemzeti vagyon külföldieknek történő megalapozatlan eladását segíti. Az elmúlt hetek számos példát szolgáltattak erre. A magyar gazdaság jövőjét nem az jelenti, hogy a transznacionális vállalatoknak eladjuk az országot. A magyar gazdaság válságából nemcsak a privatizálás, a tőkés tulajdonviszonyok általános és teljes visszaállítása a kiút, hanem a vegyes gazdaság, amelyben az állami, szövetkezeti önigazgatású tulajdon többségben van. A törvény nem jelenthet kiskapukat a privatizáláshoz. Egy-két konkrét észrevételem van, és szíves enge-