Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-74

6179 Az Országgyűlés 74. ülése 1990. január 24-én, szerdán 6180 delmükkel elmondanám, hogy a részletes vitában ne kelljen újra felszólalnom, amennyiben erre engedélyt kapok. Egyébként is több olyan konkrét észrevételem van, amely csak támogatást ad, mert itt már részint indítványokban, részint az expozéban szerepelt. Ha szabad lenne, elmondanám, hogy ne kelljen mégegy­szer felszólalnom. Tehát az első észrevétel az, amit támogatunk: hogy ne a Minisztertanács, hanem az Országgyűlés felügye­lete alá tartozzon, egyetértve Szabó Kálmán bizottsá­gi előadóval. El kellene kerülni ugyanis a napi pénz­ügyi érdekhez való alárendelést, a költségvetési alá­rendelést, nehogy a nemzeti vagyon bármelyik kis ré­szét pillanatnyi pénzügyi zavar, hiány miatt értékesít­sék. Különben ezzel van összhangban a 3. és az 5. § is, amiben az igazgatótanács és az ügyvezető igazgató kérdésében rendelkezik. Ugyancsak támogatjuk azt azindítványt, amely va­lamely kiadott anyagban szerepel, hogy nem kell jo­got adni az igazgatótanácsnak a zártkörű pályázat ki­írására, tudniillik ez kiskapu a protekció különböző formáinak és az egyéni érdekek érvényesítésének. A 14. oldalon a 23. § (2) bekezdésében, az előny­ben részesítés sorrendjében a d) és e) pontban szerep­lőket kell az első helyre tenni. Ezek jelentik a tulaj­don társadalmasítását. Itt a dolgozók bevonásáról és részvényvásárlásáról van szó. Továbbá meg kell akadályozni, hogy ellenérték nélkül bárkinek el lehessen ajándékozni az állami tu­lajdont. . Az utolsó ilyen konkrét megjegyzésem: vitatható a Vagyonügynökség részére fizetett díj teljes egészének költségként való elszámolása. Ezt vagy egy részét a nyereségből kellene elszámolni. Általános megfontolásra ajánlott javaslataim: a je­lenleg eltérő vállalatirányítási formák miatt az irányí­tást egységesíteni kellene és minden vállalat államigaz­gatási irányításból kerülne átalakításra. Egy másik: a Vagyonügynökségnek ne legyen válla­latalapító joga. Ez a felügyeleti szerv joga legyen, ugyanakkor jogszabályban kell rögzíteni az alapító és a Vagyonügynökség működését és kapcsolatát. A Va­gyonügynökség - mint tulajdonos - az állami vagyon hatékony, jövedelmező működtetésének ellenőrzésé­vel is foglalkozzon, de ne várjon egy bürokratikus, nagy létszámú és mindenek felett álló csúcsszervvé. Végezetül a törvénybeiktatásáról vitatkoznék én is olyan szempontból, hogy támogatom, hogy március l-jével lépjen életbe, mert ezzel az addig esetelgesen előfordulható visszaéléseket meg tudnánk gátolni. Esetleg egy másik javaslat lenne: hogy addig fel kelle­ne függeszteni a társasági és átalakulási törvényt. Ez azonban — azt hiszem — nem járható út. Magyarul: minél előbb ezt a törvényt életbe kell léptetni az eset­leges visszaélések elkerülésére. Tisztelt Ház! Az MSZMP az Állami Vagyonügy­nökség felállítását az elmondott megszorításokkal és az észrevételek figyelembevételével támogatja, amihez magam is csatlakozom. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Antal Imre képviselőtársunké a szó, Pest megye 19. számú választókerületéből. ANTAL IMRE: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtár­saim! Amint korábban értesültem, nem vagyok egye­dül azzal a véleményemmel, hogyha már törvényt alkottunk a vagyonügynökségről, azt korábban is megtehettük volna, mert így legalább elkerülhettünk volna jónéhány, az eddigi privatizálási ügyletek körü­li, vélt vagy valós okok miatt kialakult szinte országos felháborodást. Ugyanakkor nagyon is szükségesnek tartom, hogy a közvélemény által és a különböző sajtóorgánumok­ban és hírközlő szervekben vitatott, vélt vagy valós visszaéléseket illetékes szervek vizsgálják ki, és ha tör­téntek visszaélések, akkor a vétkesek nyerjék el méltó büntetésüket. Ezt azért is meg kell tenni, hogy senki, akinek ezen privatizálási ügyletekhez most köze van, vagy később majd köze lesz, még csak ne is gondolhasson arra, hogy ezt a kicsire zsugorított országot tovább lehes­sen zsugorítani azzal, hogy értéken alul elidegenítheti verejtékkel összehozott javait, megkárosítva, csökke­nő örökséget hagyva gyermekeinkre és unokáinkra. Ugyanakkor tisztán és törvényszerűen ezen új tör­vény szellemében is cselekednünk kell. Kell minden arra illetékesnek, mégpedig a jó gazda gondosságával, az ország és a nép javára. Ugyanis akkor lép hatályba ez a törvény, amikorra már lezajlottak a szabad vá­lasztások, és remélhetőleg stabilizálódik a politikai helyzet, és ugyancsak remélhetően nem kell sem a külföldi, sem a belföldi tőkebektetőknek gazdasági kockázat mellé még politikait is vállalni. Ezért is re­mélem, hogy az eddig ismeretlen nagyságú, és csak ta­lálgatási szinten ismert külföldi tőke megmozdul ha­zánk irányában. A törvény gyakorlati alkalmazásában többek kö­zött figyelni kell majd szerintem arra is, hogy az álla­mi vagyonügynökség ne legyen a gazdasági szervezet­rendszer fékező, bürokratikus vízfeje. Ezekből úgyis van elég. Ne váljon minisztériummá. Szerintem erre a garancia, hogy az Állami Számvevőszékhez hasonlóan nem a gazdasági kormányzat részeként, hanem az Országgyűlés közvetlen felügyelete alatt működő számvevőszék felügyelete alatt működik majd. így egyetlen feladat a gazdaságilag ésszerű és társadalmi­lag elfogadható vagyon-hasznosítás lesz és nem válik rövid távú gazdaságpolitikai kényszerintézkedések eszközévé. A vagyonügynökség így, bár állami, de nem államigazgatási jellegű tulajdonos lesz. Fontos passzusa a törvénynek még, hogy maguk a vállalati tanácsok is lehetnek vagyonkezelők. Kedves Képviselőtársaim! Szerintem is ez a tör­vény csak akkor tud folyamatosan megfelelni az ügy­nek, amelyért megalkotjuk, ha még a jövő hónapban jóváhagyjuk a már elkészült, úgynevezett verseny­törvényt, a többi, már említett törvényeken kívül. Ugyanis sok összefüggés van az állami vagyonfelügye­lőig és a versenytörvény között. E törvény például módosítja a vállalati törvényt azzal, hogy a Minisztertanács a vagyonügynökség ügy-

Next

/
Thumbnails
Contents