Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-74

6141 Az Országgyűlés 74. ülése A feljelentést tevő szerveket január 17-én levélben felkértük, hogy a BM III/III csoportfőnökség tevékenységével kapcsolatos, birtokukban levő dokumentumokat bocsássák a nyomozás rendelkezésére, e kérésre azonban a mai napig nem reagáltak. Az állambiztonsági főcsoportfőnökségen belül uralkodó rendkívül kusza belső szabályozás feltérképezése, a dokumentumok rendszerezése és értékelése folyamatban van. Az államtitkár ür bevezetőjében utalt arra, hogy több mint 60 — de megítélésünk szerint több mint 100 — belső utasítás rendezte ezt a tevékenységet. Az ügyben már több tanút hallgattak meg. Választott ügyvédje útján mára idézést kapott tanúkihallgatásra az egyébként illegalitásban levő Végvári József rendőrőrnagy is, aki a BM III/III főcsoportfőnökség dolgozójaként szigorúan titkos dokumentumokat szolgáltatott ki, amelyek a FIDESZ, illetve az SZDSZ egyes tagjaihoz is eljutottak. Megkezdődött a gyanúsítottak kihallgatása, és szükség lesz szakértők igénybevételére is. Az ügy jellegére való figyelemmel jelenleg még nem lehet választ adni arra, hogy terhel-e és kiket büntetőjogi felelősség, illetve, hogy az adott magatartás a Büntető Törvénykönyv melyik pontjába ütközik. A politikai felelősség tisztázása viszont nem a nyomozás feladata. Tisztelt Országgyűlés! A közvélemény előtt ma már nagyon sok tény ismeretes. Az ügy napvilágra kerülése óta több szerv folytatott egy-egy meghatározott célra orientált — vizsgálatot. Ugyanakkor nem történt még olyan átfogó elemzés, amely az összefüggéseket tárta volna fel. Erre — nézetem szerint — egy országgyűlési bizottság képes. Az figyelembe veheti az államszervezés, az államvezetés elveit, azokból folyóan az egyes szervek tevékenységének a célját, az irányát és a kapcsolódó politikai kérdéseket. A bizottság létrehozására irányuló javaslatokkal egyetértve magam is szükségesnek tartom, hogy azt alakítsa meg a tisztelt törvényhozó testület. Hatalmazza fel arra, hogy az eddigi vizsgálatok eredményeit is áttekintve, készítsen mindenre kiterjedő, összefoglaló értékelést, és tegyen javaslatot törvényes garanciákra. Addig is, amíg ez az értékelés megtörténik, szükséges az átmeneti kérdéseket szabályozó törvény elfogadása. Annak rendelkezései elősegítik a végleges törvény megalkotását is. Tisztelt Országgyűlés! Az államvezetés elvei az elmúlt évtizedekben elzárták a törvényhozást is attól, hogy a Belügyminisztérium keretében folyó állambiztonsági munkát saját maga vagy szervei útján ellenőrizze. Ezért nem kapott az egyébként széles hatáskörrel rendelkező ügyészség sem törvényi felhatalmazást arra, hogy ezt a területet felügyelje, noha az végső soron a bűnözéssel és a bűnüldözéssel is szoros kapcsolatban áll. A helyzet megváltoztatásának szükségességét már korábban felismertük, és az elmúlt évben hivatalosan is kezdeményeztem a belügyminiszternél, hogy az 190. január 24-én, szerdán 6142 általuk végzett, úgynevezett operatív munkával összefüggő kérdések törvényben történő szabályozása érdekében tegye meg a szükséges intézkedéseket. Ilyen tartalmú megkeresést küldtem az igazságügy-miniszternek is. A miniszterek kedvezően fogadták a javaslatomat, már csak azért is, mert reformtörekvéseik között, a békés átmenet biztosítása érdekében ez a téma is szerepelt. A régi célokat és érdekeket szolgáló belső rendelkezések alapján folyó állambiztonsági munka ugyanis sem tartalmában, sem módszerében nem illeszthető az 1989. október 23-tól érvényes alkotmányos elvekbe. Azokkal nincs összhangban, sőt sérti is az Alkotmány konkrét rendelkezéseit. Amint már említettem, az ügyben a katonai ügyészi szervezet nyomozást folytat. Ezt a törvényes hatáskörrel és illetékességgel rendelkező katonai főügyészség teljesíti. Munkáját azonban olyan légkörben végzi, hogy a közvéleményben egyesek kétségbe vonták a szervezetnek, illetve vezetésének az elfogulatlanságát. A kétségtelen zavaró körülmény ellenére a nyomozás azt igyekszik felderíteni, hogy a BM vezetői, beosztottai követtek-e el bűncselekményt, illetve törvénysértő gyakorlat folytatásáért terhel-e valakit jogi felelősség. Tájékoztathatom a tisztelt Parlamentet, hogy a hivatali visszaélésen túl vizsgáljuk az államtitoksértés gyanúját is. Az eljárás folyamán nemcsak a gyanúsítottak terhére írható, hanem a mentő körülményeket és az indítékokat is pontosan felderítjük. Az a törekvésünk, hogy a nyomozást a tanúk, a gyanúsítottak kihallgatása és a szakértői vélemények megismerése után miharabb befejezzük. A nyomozás befejezését követően a nyilvánosság számára tájékoztatást adunk. Befejezésül még egyszer hangsúlyozom, hogy a nyomozás eredményétől függetlenül a nemzetbiztonsági kérdések törvényi szabályozása elkerülhetetlen, az fontos politikai, államvezetési és jogbiztonsági kérdés. Ezért a törvény mielőbbi megalkotását indítványozom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Sólyom Lászlót, az Alkotmánybíróság elnökhelyettesét illeti a szó. DR. SÓLYOM LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Közismert, hogy az Alkotmánybíróság foglalkozott a lehallgatási botránnyal. Engedjék meg, hogy röviden tájékoztassam önöket arról, hogy áll az ügy. Az Alkotmánybíróság nem minősítheti a történteket, ránk csak az tartozik, hogy azokkal a jogszabályokkal foglalkozzunk, amelyek alapján az úgynevezett operatív tevékenység folyt. Az Alkotmánybíróság hivatalból kezdeményezte az eljárást, élve azzal a jogával, hogy megvizsgálhatja, vajon a belső jog összhangban van-e a nemzetközi szerződésekkel. Alapos okunk volt ugyanis feltételezni, hogy ezek az utasítások nem felelnek meg az általunk aláírt emberi jogi szerződéseknek. A Belügyminisztériumtól 84 titkos jogszabályt kaptunk meg, ezek közül három minisztertanácsi határozat volt, a többi pedig miniszteri utasítás, illetőleg