Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-74

6139 Az Országgyűlés 74. ülése 1990. január 24-én, szerdán 6140 ügye, az állampolgárokat alapvetően érintő téma, ugyanakkor természetesen jogi kérdés is. A Katonai Főügyészség elsősorban ez utóbbi körben folytat vizsgálatot. A téma egésze szempontjából viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy e kérdés szorosan összefügg az államszervezés és az államvezetés elveivel, módszereivel. Megítélését a kibontakozó jogállamiság eszméjéből kell levezetni. Az elmondottakat azért idéztem a tisztelt Parlament emlékezetébe, mert ez is beletartozik abba a folyamatba, amely a haladás szolgálata mellett biztosítja a pártállam elveinek és módszereinek a felszámolását. Törvényes garanciákat kell teremteni az állami szervek működésében, az állampolgárok jogainak érvényesítésében és jogos érdekeik sérthetetlenségének szavatolásában. Ez társadalmunk létkérdése. Az elmúlt évtizedekben ugyanis olykor áligazságok vettek körül bennünket, nehezítették életünket, tevékenységünket. Most elementáris erővel tör magának utat a valós igazság érvényesülése az állambiztonsági munka területén is. Érvényesülését minden szervnek kötelessége segíteni. Ennek biztosítását fogalmazta meg az Országgyűlés, amikor az Alkotmány módosítása keretében — és erre már az államtitkár úr is hivatkozott - az 1989. évi XXXI. törvény 39. §-ának (2) bekezdése előírta, hogy a Minisztertanács 1990. április 30-ig gondoskodjék az Alkotmány végrehajtásához szükséges törvényjavaslatoknak az Országgyűlés elé terjesztéséről, illetve a hatáskörébe tartozó jogalkotási feladatok elvégzéséről. A teendők közé tartozik az új, úgynevezett nemzetbiztonsági törvény megalkotása, illetve a most előterjesztett és az átmenet idejére vonatkozó törvény elfogadása is. Szakítani kell a több évtizedes múlttal és nyilvános jogszabályban, törvényben kell meghatározni a nemzetbiztonsági tevékenység célját, feladatát, módszerét és eszköztárát. Az arra hivatott szervek jogkörét, az állampolgárok jogainak érvényesülését, illetve a korlátozások mindenki által történő figyelemmel kísérhetőségét is ebben a törvényben szükséges rendezni. Tisztelt Országgyűlés! Az ügyről és az abban eddig tett ügyészi intézkedésekről az alábbiakban számolok be. 1990. január 5-én a FIDESZ és az SZDSZ feljelentést tett a Belügyminisztérium III/3. csoportfőnökségének alkotmányellenes tevékenysége miatt a Fővárosi Főügyésznél, aki azt még ugyanazon a napon illetékességből a Katonai Főügyészséghez továbbította. A feljelentés mellékletét képező és a Belügyminisztérium III/3/7. osztály által készített 219. számú napi jelentés fénymásolt, csonkított példány volt, ezért annak hitelessége nem volt egyértelmű. A katonai főügyész azonnal intézkedett a feljelentés kiegészítése érdekében és levélben kereste meg a belügyminisztert. A Katonai Főügyészség főosztályvezetője még ugyanezen a napon személyesen kereste fel a BM III/3. csoportfőnökét és intézkedett arra, hogy a csoportfőnökségen a továbbiakban semmilyen címen ne kerülhessen sor iratmegsemmisítésre. Miután a különböző sajtótájékoztatókon és a Belügyminiszter hozzám írt válaszleveléből is nyilvánvalóvá vált, hogy a feljelentéshez csatolt napi jelentés valóban a Belügyminisztériumban készült, hivatali visszaélés bűntette miatt ismeretlen tettes ellen a Katonai Főügyészség január 8-án nyomozást rendelt el. Még azon a napon lefoglalták a BM III/3. csoportfőnökség Néphadsereg utcai objektumában feltalálható nyilvántartásokat és egyéb adatokat. A Katonai Főügyészség munkáját alapvetően nehezíti az a tény, hogy az állambiztonsági szervek, ezen belül a III/3. csoportfőnökség tevékenységével kapcsolatban korábban semmilyen információval és a tevékenységüket meghatározó jogszabályokkal nem rendelkeztek. A nyomozás megindulásakor derült ki, hogy a csoportfőnökségen 1989. decemberében nagyarányú iratmegsemmisítő tevékenység folyt. A vallomások szerint erre az Alkotmánynak és a Büntető Törvénykönyvnek a politikai jellegű bűncselekményekre vonatkozó változtatása szolgált alapul, s ennek nem volt célja a vizsgálat megnehezítése. A rendelkezésre álló adatok szerint a csoportfőnökségnél korábban is rendszeresen semmisítettek meg anyagokat az érvényes belső utasításoknak megfelelően. Amikor a Budapesti Rendőr-főkapitányság III/3 osztályának hasonló tevékenységével kapcsolatban január 11-én bejelentés érkezett, a Katonai Főügyészség haladéktalanul elrendelte az ország valamennyi rendőr-főkapitányságán az erre vonatkozó iratok lefoglalását. Ugyancsak lefoglalásra kerültek olyan nyilvántartások és dokumentumok, amelyek alapján a csoportfőnökség és általában az úgynevezett belső biztonsággal kapcsolatos belügyi tevékenység megítélhető, abból a későbbiekben mind büntetőjogi, mind politikai következtetés vonható le. Ami az ügy érdemét illeti; a IH/III csoportfőnökség napi jelentéseit megkapták a csoportfőnökség vezető munkatársai, és egy példányát megküldték a belügyminiszter állambiztonsági helyettese titkárságának, ahol a többi csoportfőnökség jelentéseit is felhasználva új, összesítő jelentést készítettek. Az összesítő jelentést a Belügyminisztérium magas vezetőin kívül, ha a téma indokolttá tette, megkapták azok a vezetők is, akik a vonatkozó terület irányításával foglalkoztak. A jelentésekből kitűnik, hogy az állambiztonsági főcsoportfőnökség nemcsak a FIDESZ-szel, az SZDSZ-szel, illetve ezek egyes vezetőivel kapcsolatos információkat gyűjtötte, hanem az MSZP, MSZMP, a Kádár János Társaság és még több más politikai szervezettel kapcsolatosan is szerzett adatokat. A BM III/III csoportfőnökségén - a rendelkezésre álló adatok szerint — 1989. október 23-a után levélellenőrzést már nem rendeltek el. A korábban elrendelt ilyen intézkedéseket január 1 l-e után nem folytatták. A nyomozás elrendelésének az időpontjában — az eddigi adatok szerint — két élő telefonlehallgatás folyt szélsőséges, alkotmányellenes tevékenység gyanúja miatt.