Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-65

5428 Az Országgyűlés 65. ülése, 1989. november 21-én, kedden 5429 hetőséget. Mindezek nem könnyítik a képviselők felelősségét, állásfoglalását, döntéseit. Gondolom a Kormányét sem. Az egyik tény, amelyet kiinduló alapként le kell szögezni, hogy a lezáráshoz közeledő év gazdaságirányítási, gazdaságszabályozási törekvései, esetenként erőfeszítései, nem hoztak megfelelő eredményt. Hazánk gazdaságában inkább romló folyamatok, semmint kedvező változások vannak. A szükséges változtatásokat a programtervezet összességében próbálja a konkrét teendők mellett, koncepciók felvázolásában elénk tárni. Ezt azzal szemben is meg kell állapítani, ha valamennyien érzékeljük, hogy a tervezett gazdaságpolitika sok kockázatot, és veszélyhelyzetet is tartalmaz. Tisztelt Képviselőtársaim! Napjainkban kedvező fogadtatása van a vezetés kritizálásának. Mondanivalómat még sem ennek szántam. Sokkal inkább tisztességes feltételeket kérek meglehetősen nehéz munkánkhoz. A magyar gazdaság kiegyensúlyozott működésének egyik feltétele, a megbízható energiaellátás. Az energiaellátás mind a mai napig zavartalan volt, energiakorlátozásra gyakorlatilag alig, vagy egyáltalán nem került sor, tehát gazdaságunk zavarai erre a tényezőre mindeddig nem vezethetők vissza. Ugyanakkor azt is meg kell említenem, hogy az elmúlt időszakot, évtizedeket felölelő gazdaság tervezési, irányítási gyakorlat negatív tapasztalatai közül egyik lényeges az, hogy az energetikai rendszer működtetését, fejlesztését szolgáló döntések egy része már a megvalósítás folyamatában is, vagy a megvalósítás után, elhibázottnak bizonyult. Tévedés ne essék szénbányászatról beszélek. Először arra kell tehát választ adni a tervezőnek, irányítónak, végrehajtónak egyaránt, hogy a múltban elkövetett hibák ismétlődését hogyan lehet elkerülni, illetve a szükséges jövőbeni döntések hibalehetőségét hogyan lehet csökkenteni. Országunk romló gazdasági helyzetében, a teljes válság előzményeként az energiaellátás egyes elemeinek zavarai indukálhatják a gazdaság krízisét. Itt és most talán az energiaellátás egyik legvitatottabb részével a hazai szénbányászat helyzetével, szerepével szeretnék foglalkozni. Néhány gondolattal szeretnék betekintést adni a szakma hétköznapjait nem minden nap átélő tisztelt képviselőtársaimnak, és kérve a Kormányt a javaslatok megfontolására, a szükséges korrekciók megtételére. A hazai energiaellátásban a szénbányászat energetikai, háztartási, kommunális szén és brikettermelésben tölt be nem mindig egyértelmű megítélésű szerepet. A szén fogyasztói piac felvevőképességét gyakorlatilag változatlannakprognosztizálhatjuk a következő néhány évben. Ez mindenképpen azt jelenti, hogy a mai szintű közel 20 millió tonna széntermelés fenntartása indokolt, egy olyan belső szerkezet átalakítással, amely számol a gazdaságtalan bányák kiiktatásával, lignitvagyonunk fokozottabb kihasználásával. Mindez csak akkor valósítható meg, ha a szénbányászati vállalatok gazdálkodását rövid távon, így már 1990-ben is úgy szabályozza a Kormány, hogy a folyó termelés valamint a hosszabbtávú működés feltételei gazdaságilag biztosítottak legyenek. Ez esetben a kieső széntermelés helyett, nem kell importra gondolni. Egyébként is a hazai import energia arányát növekvő irányba nem célszerű eltolni, olaj és gáz esetében természeti adottságaink kényszerű csökkenése következtében ezt úgy is meg kell tenni. Ugyanakkor azt hiszem gazdaságunkban nincs már erő az importból származó újabb energia konvertibilis valutáért történő megvételére. A hosszabb távra szóló energiapolitikának kell tehát lerögzíteni mi a legcélszerűbb: nagyobb arányban elmozdulni az import felé, vagy a hazai termelés fokozása, adottságainkból kiindulva. Meg kell említenem, hogy a hazai szénbányászat piacgazdasággá átalakuló nemzetgazdaság energetikai rendszerében versenyezni kíván a hazai szenet helyettesíteni képes alternatív import energiahordozókkal. A piacgazdálkodás megteremtését szolgáló merőben új gazdaság és energiapolitikai koncepció megalapozásához, társadalmi elfogadtatásához, szükséges azonban a szénbányászat helyzetének, eddiginél eredményesebb átgondolása, a jelenlegi helyzetéből kivezető út megkeresése, a termelés, értékesítés új feltételrendszerének kialakítása, hogy a szénbányászat maximális mértékben vehessen részt, az energiaigények rá jutó részének kielégítésében. Meg kell jegyeznem, hogy a szénbányászat legalapvetőbb feltétele a kitermelhető szénvagyon Magyarországon igen hosszú távon adott. Ebbe a kérdéskörbe tartozhat bizonyos kritériumok alapján a gazdaságtalannak minősülő széntermelés felszámolása. Vállalni kell a hozamnélküli ráfordítások mellett jelentős társadalmi feszültségeket is, de ide tartozó kérdés az optimális termelési szerkezet meghatározása. Elsődlegesen idesorolnám Dubicsány bánya létesítését, amelynek a Világbank és Kormányunk közötti tárgyalások, megállapodások alapján, elindított külföldi szakértői vizsgálat a közeljövőben befejeződik. Ennek eredménye várhatóan kedvező, kielégíti a Világbanki kritériumokat. Azt kérem, hogy a Kormány az általa megbízott szakértői intézet vizsgálatát fogadja el, minősítse az abban foglalt döntéseinél vegye alapul a megállapításokat és a szükséges korrekciókat már az 1990. évi program véglegesítése előtt végezze el. Vagy ha ezt nem teszi úgy világosan mondja ki, hogy az 1990-cs években évi 2 millió tonna szén ellátási feszültségeinek feloldását nem hazai, hanem import útján kívánja megoldani, ezt a döntést fel kell vállalnia, mert az időhúzás már több éve tart. Tisztelt Ház! A szénbányászat jelenlegi helyzetét sajnálatosan kedvezőtlen gazdasági eredmények jellemzik, a pénzügyi helyzet rendkívül feszült. A szénbányászati vállalatok ma rendkívüli erőfeszítések ellenére sem tudják kompenzálni bevételeikkel a tőlük sok esetben független kiadási tételeket, és végeredményben veszteségessé váltak. Pedig az erőfeszítéseik között olyan tényezők vannak, hogy az adómentesen felhasználható bértömeg az eredményesség elérése, a veszteség csökkentése céljából nem került teljes egészében felhasználásra, így adódik az a helyzet, hogy a szénbányászat jövedelmi színvonalnövekedés ebben az évben is alatta marad az ipari átlagnak. A Borsodi Szénbányáknál mintegy 100 millió forintos felhasználható bérlehetőség kap ebben az évben stoppot, hogy a mérlegeredmény pozitívan alakuljon. Csak a viszonyítás érdekében jegyzem