Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-73

6097 Az Országgyűlés 73. ülése 1990. január 23-án, kedden 6098 Márton Áron Társaság vagy az Ordas Lajos Baráti Társaság, de így foglalt állást a Magyar Demokrata Fórum tavaly nyári veszprémi találkozásán is. Ezek a csoportok megértették, hogy most történelmi alkalom kínálkozik arra, hogy az egyházak végre radikálisan megszabaduljanak minden állami gyámkodástól és az összefonódás árnyékától is. Mi tudjuk, hogy nemcsak a titkos-szolgálat működött tovább a tehetetlenség erejénél fogva, hanem a volt egyházügyi apparátus is. Mégis a következő megjegyzések megtételével a törvény meghozatalát nem igyekszünk megakadályozni. 1. Ugy tűnik, az egyházak jelenlegi vezetői e törvény meghozatalához ragaszkodnak. Tulajdonképpen nem csoda, ha az elmúlt 40 év egyházellenes politikáját ismerve az Alkotmányban biztosított lelkiismereti és vallásszabadság mellett plusz törvényes garanciát is kívánnak az egyház és a vallásos emberek védelmére. Ugyanakkor világos, hogy valódi jogállamban az Alkotmányban biztosított lelkiismereti és vallásszabadság elegendő. 2. Ugy tűnik, különösen is ragaszkodnak e törvény megszületéséhez a kisebb egyházak és más pártok képviselői is. Fentiek alapján ez is érthető. Már kevésbé érthető az ateista, kommunista Kormány ragaszkodása a törvényhozatalhoz, hiszen nyilvánvaló, hogy az elmúlt 40 év minden tévedését úgysem lehet helyrehozni. A jó szándékát a Kormánynak sok tekintetben enélkül is látjuk, és meg vagyunk győződve róla. Ezen kívül néhány kiegészítést szeretnék tenni. Először is a törvénytervezet legfőbb pozitívuma, hogy összhangban van a háromoldalú tárgyalásokon a Magyar Demokrata Fórum közreműködésével megalapozott alkotmánymódosításnak a lelkiismereti és vallásszabadságot, valamint az egyházak szabad működését biztosító rendelkezéseivel. így némiképpen kitölti azt a joghézagot, ami a jogfosztó rendelkezések nyomán az egyházakat jogbizonytalanságban tartotta, azaz lehetővé teszi, hogy jogi személyként működjenek. Ugyanakkor, ha már e törvény megszületik, a Magyar Demokrata Fórum kétségtelennek tartja, hogy a törvényjavaslat nem teremti meg mindenoldalúan az egyházak jogállását, számos vonatkozásban nyitott marad, illetve csak vázlatosan szabályozott. Ezért a törvényt csak az átmenet idejére szolgáló ideiglenes szabályozásnak tekintjük, és azt javasoljuk, hogy az Országgyűlés ilyen minőségben fogadja el. Célszerű lenne a törvény bevezetésében a törvény újratárgyalását, átdolgozását a szabad választásokon kialakítandó Parlamentnek ajánlani. Az általános megállapításokhoz kívánkozik az a megjegyzés, hogy a Parlament hitelességének bizonyításához és e törvény iránti őszinteség kimutatásához feltétlenül szükséges lenne, hogy az Országgyűlés hatálytalanítsa azt az 1987 decemberben hozott határozatot, mely ellenszavazat nélkül elfogadta az Állami Egyházügyi Hivatal akkori elnökének beszámolóját az elmúlt évtizedek egyházpolitikájáról. Mint ismeretes, az Állami Egyházügyi Hivatal, amit valaki nagyon találóan szellemi munkásőrségnek nevezett, azóta a munkásőrséggel együtt megszűnt. Ezt a fiatározatot, amelyet szellemi Bős-Nagymarosnak is nevezhetnénk méltán, vissza kellene vonni, meg kellene semmisíteni. Az a száj, mely kimondja a lelküsmereti és vallásszabadság törvényi megszületését, vonja vissza a kétségtelenül ráerőltetett határozatot is. Ugyanebben az értelemben fogalmazódik meg az a kívánalom is, hogy a miniszterelnök vonja vissza Miklós Imre kitüntetését is. Mindezekből kiindulva befejezésképpen az általános vitához tisztelettel megköszönöm elnök urunknak a meghívását arra a fogadásra, amelyet egyházi vezetőknek adott a törvény elfogadása után, melyet — mint értesültem — már a szünetben megtartották, de tisztelettel ezt a meghívást nem fogadom el. Köszönöm. (Zaj.) ELNÖK: Szentágothai János képviselőtársam jelezte ugyan, hogy a részletes vitában szeretne hozzászólni, de általános mondanivalója is van, és mivel itt már elhangzottak ilyen hozzászólások, most neki adom meg a szót. SZENTÁGOTHAI JÁNOS: Tisztelt Ház! Könnyű helyzetben vagyok, mert Tóth Károly püspök úr hozzászólása után most már nem tűnik majd olyan radikálisnak és a „hierachiától" idézőjelben protestánsról lévén szó elrugaszkodottnak, amit elmondok. Ámbár Roszik Gábor képviselőtársammal általában nem szoktam egyetérteni, azzal amit az imént elmondott messzemenően egyetértek. Ugyanilyen érzésből nem kedvelem ezt a törvényjavaslatot. Elismerem a Kormány jó szándékát, elismerem azt is, hogy vannak külpolitikai érdekek, amelyek indokolják, hogy ez a törvényjavaslat minél előbb törvény formájában tető alá kerüljön. A Roszik Gábor képviselőtársam által elmondottakon túl a javaslat túlszabályoz — kevesebb több lenne - az Alkotmánynak kell mindezeket garantálnia. Az államnak az egyház ügyeibe beleszólása ne legyen, ne legyen kapcsolat azon túl — amit Tóth Károly püspök úr említett — és amire még majd visszatérek, az egyházak az oktatásban és egyéb, szociális, egészségügyi szolgáltatásaiban ugyanolyan anyagi támogatásban részesüljön fajlagosan, mint az állami szervek által nyújtott támogatások. Létezik egy alternatív törvényjavaslat, amelyről úgy véltem, hogy az MDF be fogja adni. Ez a nyolcpontos javaslat lényegesen egyszerűbb, sokkal világosabb, minden lényeges garanciát tartalmaz, magyarázgatásra, interpellációra kevesebb alkalmat kínál és egyetlen gépelt oldalon elfér. Szinte valamennyi pontja megvan a jelenlegi törvényjavaslatban is, de ez a rövid javaslat — ha egyáltalán kell törvény — sokkal egyértelműbben fogalmaz. Most már nem akarom felolvasni, mert úgy látszik nem sokszorosították. Azt hittem, hogy ez fog itt szerepelni és majd nyugodtan vitatkozhatunk róla, mint alternatív javaslatról. Ezért ebben a helyzetben — Roszik Gáborhoz hasonlóan — némi morgással és több fenntartással az