Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-73
6085 Az Országgyűlés 73. ülése 1990. január 23-án, kedden 6086 jön ismét egyházi tulajdonba. Ennek egyrészt jogi akadálya van, hiszen az ingatlanok közül több már nincs állami tulajdonban, az elmúlt évtizedek során más szervezetek megvásárolták és az ő tulajdonjoguk megvonása nyilvánvalóan nemcsak jogszerűtlen, hanem ismételten igazságtalan is lenne. Továbbá ez azt is jelentené, hogy az állami intézményeknek az állami költségvetésből sok esetben bérleti díjat kellene fizetniük az egyházak számára, aminek költségvetési kihatásait egyelőre még csak nem is tudjuk felbecsülni. A társadalom számára az látszik járható és az újabb igazságtalanságot lehetőség szerint elkerülhető útnak, hogy az egyházi tevékenység fejlesztésével párhuzamosan az igényeknek megfelelően fokozatosan kerüljön sor az egyházak számára is elfogadható reparációra, jóvátételre. Tisztelt Országgyűlés! Már említést tettem arról, hogy a törvényjavaslat tartalma érinti a családjogi törvény egyes rendelkezéseit is. Ezek a javaslat 24. szakaszának 1. és 2. bekezdésében találhatók. Figyelemmel arra, hogy az örökbefogadás szabályainak változása miatt a családjogi törvény módosítása is most kerül az Országgyűlés napirendjére, célszerű, ha az említett rendelkezések a családjogi törvényt érintő törvényjavaslatba kerülnek át. Kérem tehát, hogy ezeket a rendelkezéseket e napirendnél tárgyaljuk meg és ezzel a most benyújtott törvényjavaslat szakasz-számozása megváltozik. Tisztelt Országgyűlés! Mondanivalómnak végére értem. Ismételten kérem, hogy ezt a rendkívül nagy jelentőségű törvényjavaslatot szíveskedjenek elfogadni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Megköszönöm miniszter úr előterjesztését. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ebédszünet elrendelése előtt kérem szíves figyelmüket. A következő bejelentésem van. Az ebédszünet második felében a mezőgazdasági bizottság a főemelet 64. számú tanácstermében ülésezik, a jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint honvédelmi bizottság a főemelet 37—38-as számú teremben ülésezik. 14.45 órakor folytatjuk munkánkat. (Szünet: 13.38 órától 15.04 óráig — Elnök: Jakab Róbertné) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Elnézésüket kérem, hogy közben osztják az új módosító indítványokat, de ezeknek az ismeretére szükségünk lesz a döntéshozatalhoz. A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló, alkotmányerejű törvényjavaslat megtárgyalását folytatjuk. Szólásra következik dr. Czoma László, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság előadója. DR. CZOMA LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársak! Fájóan hiányzó és nélkülözött törvényjavaslatot terjeszt a Kormány a Tisztelt Ház elé. A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló alkotmányerejű törvényjavaslat korszakos jelentőségű a társadalom egésze, ezen belül az egyházak számára. Méltó helyzetbe hozza az állampolgárt, törvényes kereteket teremt a lelkiismereti szabadság maradéktalan érvényesülésének, az egyházak működésének. A rendszerváltás békés átmenetét biztosíthatja, ha betűjét is, hűen szelleméhez, alkalmazzuk. Az Önök előtt fekvő alkotmányerejű törvényjavaslat értelmében végre minden embernek magánügyévé válhat hite, vallása; — amivel méltóságát nyerheti vissza, vállalhatóan minden félelemtől, előítélettől mentesen. Magában hordja a megértést és azt a nagy történelmi lehetőséget, hogy ki-ki békét köthet múltjával, jelenével, jövőjével, önmagával is, ha szükséges; megrázó, megalázó konfliktusok, belső meghasonlások nélkül. Külön említést érdemel, hogy a törvényjavaslat sürgős tárgyalását kérte a Kormány az Országgyűléstől, azzal az indokkal: „A törvényjavaslat januári megtárgyalásának diplomáciai kapcsolataink fejlesztése szempontjából kiemelkedő jelentősége van, és az egyházak is mielőbbi napirendre tűzését szorgalmazzák." Méltánylandó érvek. Ezzel együtt a beterjesztett törvényjavaslatnak megvan a történelmi előzménye. Különösen az utóbbi éveket lehet és kell megemlíteni, amit a kulturális bizottság ülésén is felemlegettek. A miniszter úr is szólt róla, hogy legutóbb két éve tárgyalta az Országgyűlés az állam és az egyház helyzetét. Az akkori vitában már megfogalmazódott a törvény megalkotásának a szükségessége. Ne vegyék szerénytelenségnek, ha az akkor elhangzott javaslattevő mondatomat idézem: „Az állam és az egyház viszonyát egységes törvénybe kell foglalni, mert itt éppen az egész népet érintő ügyeinkről, a társadalom zavartalan működésének alapvető feltételéről van szó." A törvényjavaslat abból a természetes felismerésből indul ki, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság az ember természetes és elidegeníthetetlen joga, nem pedig valakiknek — államnak, pártoknak — ajándéka, vagy kegye. Eddig az volt a gyakorlat, hogy a szabályozás a korlátozás, a tiltás oldaláról közelítette meg az egyházakat, most pedig a tervezet — a leendő törvény - a szabad lehetőségek, a méltányos emberi jogok oldaláról nézi a lelkiismereti és vallásszabadságot. Uj alapokra kívánja helyezni a törvényjavaslat az állam és az egyház viszonyát. Hisszük, hogy ily módon is sarkalatos szabályozóerővé válik és válhat. A tervezeten következetesen vonul végig az állam és az egyház szétválásának nemcsak az igénye, a szelleme, de a deklarálása is. Ezeréves magyar történelmünk folyamán a felvilágosultság szellemében először mondott le az állam a főkegyúri jog gyakorlásáról, hiszen az államnak még tegnap is döntő beleszólási joga volt különböző egyházi vezetők kinevezésébe. Mindnyájan tudjuk, hogy mennyi alkudozás előzte meg egy-egy püspök vagy akár lelkipásztor beiktatását.
