Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-73

6079 Az Országgyűlés 73. ülése 1990. január 23-án, kedden 6080 — például egyházi önkéntes közlés alapján — ilyen adatokat természetesen tartalmazhatnak. Magától értetődik, hogy az állami nyilvántartás tilalma a vallási tevékenységben való részvétel nyilvántartására is vonatkozik. Ez a tilalom nem jelenti azonban azt, hogy az ügyfél az őt érintő eljárásban nem közölheti a meggyőződését, ha ez jogai érvényesítéséhez szükséges, például a fegyver nélküli katonai szolgálat ügyében. Ugyanez vonatkozik a különböző intézményekre, ide értve az állami intézményeket is, például a büntetésvégrehajtási intézetet is. Mivel a jelenlegi állami nyilvántartások a másodok világháborút megelőző időkből tartalmaznak ilyen adatokat, és az azokhoz való hozzájutás is indokolt lehet, a javaslat kimondja, hogy a nyilvántartásban már szereplő ilyen adatról az érintett személy, vagy halála után egyenesági rokona részére adható tájékoztatás. Garanciális szabály, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlásában senkit sem szabad akadályozni. E szabály gyakorlatilag utaló jellegű, mert érvényesítéséhez elengedhetetlen előírások más törvényekben, mint a szabálysértési vagy a büntető kódexben találhatók meg. A jog gyakorlásával kapcsolatban rögzíti a javaslat, hogy az — ha a törvény másként nem rendelkezik — nem mentesít az állampolgári kötelezettség teljesítése alól. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a szabadságjogok gyakorlásának feltétele az állampolgári kötelezettségek teljesítése lenne. Azt viszont jelenti, hogy a lelkiismereti szabadságra hivatkozással — törvényi kivétel hiányában — nem lehet megtagadni az állampolgári kötelezettség, például a honvédelmi munkakötelezettség, közteherviselési kötelezettség teljesítését. A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról szóló fejezet mindezeken kívül még két, az alapjog tartalmához szorosan kapcsolódó, speciális jellegű előírást tartalmaz. A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 75. szakaszának (1) bekezdése szerint a szülőknek kötelessége a gyermek gondozása, tartása, testi, értelmi és erkölcsi nevelése mellett — idézem a törvény szövegét — „szocialista szellemben történő nevelése". Ennek során a rendelkezés alapján a szülőknek arra kell törekedniök, hogy a gyermek egészséges, művelt, erkölcsös, a szocializmus eszméjéhez hü, hazáját, népét szerető, a szocializmus építésében hasznos munkával közreműködő emberré váljék. E törvény 88. szakasza lehetőséget ad a 75. szakasz (1) bekezdésének be nem tartása esetén arra, hogy a másik szülő az ügyész, a gyámhatóság vagy a gyermek kérelmére a szülő felügyeleti jogát a bíróság megszüntesse. Szerencsére mindezidáig nem került sor olyan, szülői felügyeletet megszüntető perre, ahol a perindításra jogosult a szülő ideológiai nevelő tevékenységének alkalmatlanságára hivatkozott volna. E szakasz ideológiai nevelésre vonatkozó előírásának fenntartása nemcsak a szülő azon jogát sértené, hogy döntsön és gondoskodjon gyermeke neveléséről, de a lelkiismereti és vallásszabadság megvalósulásának általános akadályozója lenne, ennek érdekében a törvényjavaslat kinyilvánítja, hogy a szülőnek, a gyámnak joga van arra, hogy a kiskorú gyermek erkölcsi és vallási neveléséről döntsön, s arról megfelelően gondoskodjék. E körbe tartozik a hitoktatásra való beíratás teljes szabadsága, de az is, hogy a szülő a gyermeke számára egyházi iskolát válasszon. Ehhez természetesen csak folyamatosan alakulnak ki a feltételek. Minthogy azonban a jövőben az állami iskolák tanterveiben nem kap helyet a pártpolitikai ideológia, az állami iskola látogatása sem jelentheti a lelkiismereti szabadság korlátozását. Ha a gyermeket nem a szülő vagy gyám gondozza, a gondozó, például nagyszülő vagy nevelőszülő által nyújtott nevelés tartalma végső soron a szülő vagy a gyám megbízásától függ. Több egyház képviselője célszerűnek tartotta e közjogi alanyi jog tartalmának meghatározásakor annak kimondását, hogy a vallás szabad gyakorlását lehetővé kell tenni a szociális, egészségügyi, gyermek- és ifjúságvédelmi intézményekben gondozottak, a büntetésvégrehajtási intézetben fogva tartottak és a hadkötelezettség alapján katonai szolgálatot teljesítők számára. A kényszer-tartózkodási helyeken történő vallásgyakorlat — idézőjelbe teszem ezt a szót — „alárendelt" azonban az említett intézmények szervezeti-működési rendjének, mert az kizárólag azzal összhangban, illetve annak sérelme nélkül történhet. A javaslat a szociális, egészségügyi, gyermek- és ifjúságvédelmi intézményekben, a büntetésvégrehajtási intézetben az egyéni és közösségi vallásgyakorlat, a katonai létesítményben pedig az egyéni vallásgyakorlás lehetőségét rögzíti, emellett azonban kimondja azt is, hogy a katonai létesítményen kívül a katona vallásgyakorlásban nem korlátozható. Hangsúlyozni kell, hogy az egyéni joggyakorlat kategóriájába beletartozik az is, hogy a katonák ha azonos hitelveket vallanak, összegyűlhetnek, de szervezett közösségi vallásgyakorlatot nem folytathatnak. Az, hogy a jog gyakorlását a javaslat lehetővé teszi a fenti intézményekben, nem azt jelenti, hogy az intézményeknek kell gondoskodniuk a joggyakorlat tárgyi, személyi és egyéb feltételeiről is. A javaslat a lelkiismereti és vallásszabadság jogának részeként értelmezi az egyházalapítás jogát. Meghatározza az alapítás, nyilvántartásbavétel, a működés és a meghatározott törvényi feltételek fennállta esetén biztosított nyilvántartásból való törlés szabályait. A törvényelőkészítés során vita alakult ki atekintetben, hogy az egyház alapszabályának tartalmaznia kell-e az egyház legfontosabb hitelveit, tehát be kell-e azokat mutatni a nyilvántartásbavételről gondoskodó szervnek? Probléma merült fel: hogy ha előírunk olyan szabályt, hogy az egyháznak a hitelvekről is nyilatkozatot kell tenni, melyek ezek a hitelvek, s hogy az államnak feltétlenül ismernie kell-e ezeket? A törvénytervezet szerint a bíróság a hitelvek törvényességét nem vizsgálja, így azokról való tájékoztatása sem szükséges. Ehelyett a törvénytervezet a nyilvántartásbavétel feltételeként előírja, hogy az egyház